Európa 2015 óta sokat szigorított migrációs politikáján, de talán még ennél is nagyobbat változott közben a társadalmi és gazdasági környezet, amelyben ennek a politikának működnie kell. A kérdés ma már az, hogyan lehet egyszerre megőrizni a határok feletti ellenőrzést, biztosítani a szükséges bevándorlás lehetőségét, és fenntartani a valóban védelemre szorulók iránti szolidaritást.
Ismét politikai realitássá válhat Izland csatlakozása az Európai Unióhoz, ha az augusztus 29-én tartandó népszavazáson a szigetország lakói úgy döntenek, Reykjavík indítsa újra a csatlakozási tárgyalásokat. És bár a mostani referendum egyelőre nem a belépésről szól, ha az igenek kerülnek többségbe, könnyen lehet, hogy az életszínvonal és az átlagfizetések tekintetében a világ egyik vezető országa hamarosan az unió részévé válhat.
Izland ugyanis egyszer már végigment az integrációs folyamat jelentős részén. Reykjavík 2009 júliusában, a pénzügyi válság után adta be a csatlakozási kérelmét, 2010-ben pedig megkezdődtek a tárgyalások. Sőt, az integráció olyan jól haladt, hogy a 35 tárgyalási fejezetből 27-et megnyitottak és 11-et ideiglenesen le is zártak. A 2013-as kormányváltás után azonban az izlandi kormány befagyasztotta a tárgyalásokat, majd 2015-ben közölte az EU-val, nem kívánja, hogy Izlandot tagjelöltként kezeljék. A lépés legfőbb indoka akkor a halászat volt, amely az északi szigetország számára nem egyszerűen egy gazdasági ágazat, hanem stratégiai és szuverenitási kérdés. Míg Reykjavík jelenleg maga ellenőrzi a halászati kvótákat és a vizeit, uniós tagság esetén valamilyen módon össze kellene egyeztetni az izlandi rendszert az EU közös halászati politikájával.
Hogyan került ismét terítékre az uniós csatlakozás? Ennek az oka egyrészt Izland különleges helyzetében keresendő: az ország már most is mélyen integrálódott az EU-ba. Így tagja az Európai Gazdasági Térségnek (EGT) és a schengeni övezetnek, vagyis az uniós belső piac szabályainak jelentős részét már alkalmazza, miközben azok kialakításában nincs olyan szavazati joga, mint egy uniós tagállamnak. Legalább ilyen fontos a geopolitikai tényező. Az ukrajnai háború, az európai biztonsági helyzet romlása és különösen Donald Trump Grönlanddal kapcsolatos fenyegető kijelentései felerősítették Izlandon azt az érvet, hogy egy kis észak-atlanti állam számára előnyösebb lehet az európai intézményi beágyazottság. És akkor ott a legfontosabb gazdasági érv: az EU-pártiak szerint a tagság hosszabb távon megnyithatná az utat az euró bevezetése előtt, ami megszüntetné az izlandi korona árfolyamkockázatát.
Ezeknek köszönhető, hogy a 2024 végén hatalomra került, Kristrún Frostadóttir vezette koalíció változtatott a korábbi irányon. Noha eredetileg 2027-ig ígértek népszavazást a tárgyalások újraindításáról, tavasszal előre hozták, miután az Althingi 34 igen, 8 nem és 14 tartózkodás mellett jóváhagyta a referendum megtartását. A jelenlegi forgatókönyv szerint tehát ha a népszavazáson többségben lesznek az igenek, akkor újrakezdik a Brüsszellel való egyeztetést, és ha megszületik a csatlakozási szerződés, ismét népszavazást tartanának, immár a tényleges tagságról.
Az izlandi társadalom ugyanakkor mélyen megosztott az unió kérdésében, ráadásul nem ugyanazt jelenti támogatni a tárgyalások megkezdését, mint támogatni magát az EU-tagságot. Egy friss felmérés szerint az izlandiak 53 százaléka támogatná a csatlakozási tárgyalások újraindítását, 47 viszont ellenezné. Vagyis néhány héttel a referendum előtt egyáltalán nem lefutott a verseny. Azonban egy bizonytalan választó nyugodtan mondhatja azt, hogy egyeztessenek csak az unióval, hogy lássák, milyen feltételeket szabnak Izlandnak, aztán majd ráérnek erről dönteni. Emiatt az augusztusi igen-tábor szükségképpen nagyobb lehet, mint azok csoportja, akik már most biztosan belépnének.
Érdemes ugyanakkor látni, hogy az északi szigetország egészen más kategória, mint például Ukrajna vagy a nyugat-balkáni tagjelöltek. Izland stabil demokrácia, fejlett piacgazdaság, NATO-tag, EGT- és Schengen-tag, és az uniós joganyag jelentős részét már most alkalmazza. Ezért Thorgerdur Katrín Gunnarsdóttir külügyminiszter szerint már 2028-ra meg lehet valósítani Izland uniós tagságát. Ez azonban inkább egy politikailag ambiciózus céldátum, mint biztos menetrend, hiszen a halászati feltételek ma is legalább olyan fontosak az izlandiaknak, mint korábban.
