Lendvai Ildikó érdekes színfolt a hazai nyilvánosságban. Amikor idézem egy-egy gondolatát a Lefülelt mondatok című vasárnapi rovatban, akkor azt írom a neve után, hogy szocialista politikus. Holott már régóta megérdemelte volna a publicista (közíró) titulust. Több mint egy évtizede szólal meg a Népszava szombati számaiban, és fokozatosan szakított a politikusok egyoldalúságával. Szívesen rehabilitálnám, de épp most esett vissza a politikusi szerepkörbe. Nem nézett utána valaminek, mert illett a gondolatmenetébe.

Mai okfejtésében tulajdonképpen korrekt módon vázolta fel a volt kormánypárti sajtóbirodalom, vagyis az orbáni-rogáni propagandagépezet széthullását. Leginkább azt a jelenséget, hogy a NER közpénzekkel kitömött haszonélvezői a választási vereség után nem sietnek a korábban állami pénzekből finanszírozott szerkesztőségek segítségére. Aminek persze örül Lendvai Ildikó politikai énje, ettől azonban még emlegeti Mészáros Lőrincék és a mészaroslőrincek hálátlanságát. A politikusból lett publicista ekkor pötyögtette le ezt a mondatot: „A KESMA 2018-ban úgy jött össze, hogy a Fidesz-holdudvar gazdagjai az első szóra ingyen neki ajándékozták  orgánumaikat.” (Népszava.hu, 2026. június 20.)

A nem fideszes táborból lám, Bauer Tamás és Tamás Gáspár Miklós után Lendvai Ildikó is átvett egy toposzt. Nem firtatom, vajon miért hitték el becsszóra a volt kormánypárti propagandagépezet egyik nem túl feltűnő, de gyakran használt sémáját, kliséjét. Azt viszont fájlalom, hogy mindhárman – és nyomukban még néhány volt ellenzéki újságíró is – elfelejtettek utánanézni a részleteknek. Ha utánanéztek volna, akkor talán kibontakozik előttük, hogy nem stimmel a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány ügyesen kitalált keletkezéstörténete. Van ugyanis egy koronatanú, akinél hitelesebben senki sem cáfolta e manipulatív és kétségkívül hatásos toposzt. Andy Vajna a neve.

A Hollywoodból érkezett hazánkfia kapott Orbán Viktortól egy-két kaszínót, birtokolta a tv2-őt, kormánybiztosként pedig irányította a magyar filmipart. A sajtóból is kivette részét, mert övé lett a bulvár Bors, a vidéki nyilvánosság legnagyobb példányszámú napilapja, a győri Kisalföld, és a szegediek 1910 óta létező újságja, a patinás Délmagyarország. Amidőn a KESMA megalakult, akkor Vajna az Index 2018. december 10-i számában kifejtette a nonprofit cég kiadóvállalatáról: „Én a Mediaworkstől kaptam egy ajánlatot a Lapcomra. Mivel én ezt üzleti vállalkozásnak tekintem, a felkínált összeget néztem, ami megfelelő volt ahhoz, hogy eladjam.”

Két eset lehetséges. Az egyik az, hogy Vajna kilógott a lapjaikat ingyen elkótyavetyélő NER-vállalkozók közül. Vagy pedig annyira  kegyelte a teljhatalmú miniszterelnök, hogy gondoskodott róla: ne kopjon föl az álla. A Lapcom nevű Vajna-sajtócég piaci értékét 6 milliárd forintra taksálták a gazdasági újságírók, és az idézett két mondatból kiviláglik, hogy a tulajdonos nem járt rosszul. Olyannyira nem, hogy amikor néhány hete írtam e Médianaplóba egy bejegyzést a KESMA sorsáról, akkor Vajna egyik bizalmi embere hatmilliárdnál nagyobb összegről értesített. Szavait azért nem idézem, mert magánemberként szólt hozzám, és nem kaptam tőle engedélyt a közlésre. De ha az új országgyűlés esetleg vizsgálóbizottságot állít föl, akkor érdemes volna felkérni egy tanúvallomásra.

Azon kívül, hogy Andy Vajna kilógott az ajándékozó NER-lovagok közül, van még egy másik lehetőség is. Az, hogy miindegyikük megkapta a maga pénzét a „felajánlott” orgánumokért, a gazdasági újságírók becslése szerint összesen 30 milliárd forintot. A parlamenti vizsgálóbizottság számára érdekes kérdés volna az „ajándékozás” feltárása. Például az, hogy a 30 milliárdot (vagy még többet) ki, milyen szervezet utalta át az eladóknak. Vajon nem állami – közpénz – forrásból érkezett-e a magánemberek számlájára? Nem azt állítom persze, hogy az imént feltételezett módon ment végbe az „ingyen-akció”. Csupán azt, hogy volna itt még dolguk a gazdasági újságíróknak, a politikusból lett publicistáknak és az országgyűlési vizsgálóbizottságnak is.

Végezetül egy összeállítást is mellékelek a dokumentum értékű interjú után néhány héttel meghalt Vajnáról megjelent nekrológokból. Számomra olyan üzletember képe rajzolódik ki belőlük, aki bizonyos értelemben csakugyan kilógott a NER haszonélvezői közül. Többre tartotta a bevételt, mint a hatalom feltétel nélküli kiszolgálását.             

Tíz mondat Andy Vajnáról

Janus arcú kolléga. (André Libik magyar származású német filmproducer, Facebook.com, 2019. január 20.)

 Elfogadta azokat is, akiknek volt ellenvéleményük. (Goda Krisztina filmrendező, Origo.hu, 2019. január 22.)

Annak, hogy a politikával jóban volt, mi láttuk hasznát. (Szász János filmrendező, Klubrádió, 2019. január 22.)

Rendbe hozta a szétesett magyar filmgyártást. (Szabó István filmrendező, Origo.hu, 2019. január 22.)

Ugyanolyan NER-lovag volt, mint a többi, de az átlagosnál tehetségesebb és ügyesebb kapcsolatépítő. (Szénási Sándor újságíró, 168 Óra, 2019. január 24.)

Vajna szerette magát függetlennek mutatni, miközben kiszolgálta a hatalmat. (Nagy Gergely Miklós újságíró, Magyar Narancs, 2019. január 24.)

Ha hazatérve nem áll be harmadik simlisnek a NER színjátékába, simán büszkék lehetnénk rá. (Turcsányi Sándor újságíró, Magyar Narancs, 2019. január 24.) 

Nagy ívben tett a pártpolitikára. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2019. január 25.)

Halála a magyar film nagy vesztesége. (Nagy Ervin színész, Klubrádió, 2023. július 23.)

A mostani rendszerhez viszonyítva visszasírjuk Andy Vajnát. (Pataki Ági független filmproducer, Magyar Narancs, 2025. január 30.)

A szerző Médianapló-bejegyzése 2026. június 20-án