Mi, újságírók szívesebben foglalkozunk könnyen értelmezhető ügyekkel, mint a mélyebb összefüggések feltárásával. A legfrissebb példa, hogy miközben az új országgyűlés megszavazta az Alaptörvény 17. módosítását, megszüntette a Szuverenitásvédelmi Hivatalt, megszüntette a vármegyéket és a főispáni rendszert, a magyar újságíró társadalom elidőzött egy könnyen emészthető eseményen. Hétfőn az országgyűlés elnöke megfegyelmezte a túltengő miniszterelnököt.
Tulajdonképpen nem nagy ügy, de nagy feneket körítettek neki. A miniszterelnök elvárja, hogy az Országházban korlátozás nélkül beszélhessen. Kár, hogy ezt a hatalmi ágak szétválasztása nem teszi lehetővé. A kormányfő ugyanis egy másik hatalmi ág vezetője, a végrehajtó hatalomé, ezért a törvényhozás házában nem élvez kiváltságot. Épp úgy képviselő ugyanis, mint a többi 198 honatya és honanya. Rá is vonatkozik a képviselőket kordába szorító házszabály. Ennek szerzett most érvényt a máskülönben pártjához tartozó házelnök.
Ez feszültséget keltett a kormányzó pártban, engem viszont megnyugtatott. Ezzel magyarázható, hogy a számtalan érzelmezés közül leginkább egy kívülálló elemzése tetszett. Pajor Hajnalka fészbukos bejegyzésében a számomra eddig ismeretlen szerző lepipálta a hivatásos értelmezőket. Kristálytisztán fogalmazta meg, hogy Forsthoffer Ágnes előtt két út nyílt meg. Vagy eltűri az önkorlátozásra képtelen pártelnök-miniszterelnök vitastílusát, vagy a sarkára áll, és tekintélyt szerez a hatalmi ágának, a hivatalának meg önmagának. Némi hezitálás után az egyenesebbik utat választotta. Ezzel nemcsak a tekintélyét alapozta meg, országszerte is ismertté vált. Az emberek beszélnek róla, és azt firtatják, hogy kihez van szerencséjük.
A vezetékneve szokatlan. A német nyelvben az erdőre két szót használnak, Az egyik a Wald, a másik a Forst (az angolban a forest). Az a benyomásom, hogy a Wald-dal ama erdőre utalnak a németek, amely vadon nő, gondozatlanul burjánzik, nincs gazdasági értéke, A Forst viszont inkább gondozott, gazdaságilag szervezeztt erdőséget jelent. Ugyanakkor a Hof jelenése udvar, a Hofferé pedig udvaros. Most képzeljük el a balatoni felvidéket, a Füred és Pápa közti Bakonyt.
A XVIII. században, Mária Terézia hívására megérkeztek a túlnépesedett német nyelvterületről a sváb telepesek. Köztük olyanok is, akik értettek az erdöléshez, azon belül is a gazdasági telephely igazgatásához. Ők lesznek az erdőségi udvarházban dolgozók vezetői, a tulajdonos gróf első alkalmazottjai. S mert a faluban volt néhány Müller (Molnár), Schneider (Szabó), Schuhmacher (cipész, varga), Weber (Takács), a foglalkozásuk miatt kaptak megkülönböztető ragadványnevet. A tucatnevűk idővel elmosódott, a ragadványnevük megmaradt. Nos, az Arcanum.hu tanúsága szerint a Forsthoffer 265-ször fordult elő a magyar nyelvű sajtóban. Legalább kétszázszor a Dunántúlon, leginkább Pápa és Balatonfüred között.
Forsthoffer Ágnessel 18 éves korában, közvetlenül az érettségi után ismerkedhettünk meg. Az egész magyar sajtó közölte, hogy a balatonfüredi Anna-bál szépségkirálynője lett. Hírt adott erről az összes megyei napilap, köztük persze a Napló című veszprémi újság is. Az 1998. július 27-i számban Balla Emőke számolt be a nyári eseményről. Megszólaltatta a Gazdasági Főiskolára készüló Ágnest is, aki kifejtette, hogy „A szépségkirálynő-választás eltorzítja a bál arculatát.” De aztán mégis fölvette a koronát, és szemlátomást örült neki. A cikkben nyoma sincs annak, hogy bármiféle umbulda lett volna a bál körül. Amiről egyébként ugyanezen a napon néhány sort közölt a Budapesten megjelenő Kurír is. A bulvárlap névtelen szerzője szerint „Amint az lenni szokott, most is sokaknak savanyú a szőlő, kételkednek a zsűri pártatlanságában. Nem óvják meg a döntést, inkább nekünk panaszkodnak.”
Az immár főiskolás diáklány egy év múlva ismét élvezhette a sajtó érdekődését. Sok újság hírelte, hogy a tavalyi szépségkirálynő a hagyományhoz híven kért engedélyt a balatonfüredi polgármestertől az Anna-bál megnyitására. Ezzel negyedszázadig meg is feledkezett róla a nyilvánosság. Egyetlen pillanatra 2015-ben azért fölbukkant. A Magyar Idők című országos napilap tudósított egy balatonfüredi turisztikai-kulturális programról. A cikkíró megszólaltatta Forsthoffer Ágnest is. A helybéli Margaréta Hotel ügyvezetője elmondta, hogy „Legnagyobb sikere a vörösbornak és a paprikás kolbásznak volt.” A nem túlságosan izgalmas témájú tudósításnak van egy érdekessége. A közönségről készített fénykép után olvasható: „Fotó: Forsthoffer Ágnes.”
Mindezt azért érdemes rögzíteni, mert amikor kiderült, hogy a Tisza nevű ellenzéki párt alelnöke lesz az említett szállodaigazgató, akkor lejárató akcióba lendült a kormánypárti sajtó. Igen ám, de olyan kevés tényük volt a karaktergyilkossághoz, hogy előszedték a sifonérból az 1998-as szépségkirálynő-választást. Forrásként azonban nem a veszprémi újság korrekt tudósítására hivatkoztak, de nem is a Kurír óvatos hírére, hanem az Ellenpont nevű portálra, melynek semmi köze sincs a Balatonhoz, Füredhez, Veszprém megyéhez. Annál több a Mediaworks-höz. Budapesten szerkeszti Gábor László, az Origo.hu volt főszerkesztője, a kormánypárti propagandagépezet egyik meghatározó személyisége,
A Napló 2018 végén került a Mediaworks-höz, és a megyében elmarasztalandó közéleti személyiségekről csupán budapesti cikkeket közölhetett. A központi szerkesztőség az Ellenpontra hivatkozva próbált hitelességet kölcsönözni a karaktergyilkosságnak. A veszprémi napilapban 42, többnyire kedvezőtlen hangvételű cikk jelent meg Forsthoffer Ágnesről. Egyiket sem írták alá. Balla Emőkét, az 1998-as tudósítás közismerten konzervatív értékrendű szerzőjét 2024-ben azért váltotta le főszerkesztői funkciójáról a Mediaworks, mert nem volt „elég erélyes”. S hogy engedékenységével ne veszélyeztesse a kollégáit, biztonsági emberekkel vezettették ki a szerkesztőség épületéből.
Forsthoffer Ágnesre, az országgyűlés elnökére a hajdani példányszáma tizedrészére apadt napilap nem mer büszke lenni. A megyéből való közjogi méltóságról megemlíti ugyan, hogy környékbeli vállalkozókkal üzleti ebéden vett részt, de amit mondott, azt csak összefoglalta a névtelen szerző. Vajon mikor kérnek tőle interjút? Vagy már kértek is, ám a rosszindulatú feltételezéseket, csúsztatásokat tartalmazó, névtelen cikkek után a házelnök már el is utasította a szűkebb pátriát behálózó újság hirtelen támadt kíváncsiságát? Ilyen előzmények után nem csodálkoznék rajta.
A szerző Médianapló-bejegyzése 2026. július 3-án.