Egy hét sem telt el, és a magyar társadalom mértékadó része már tudomásul is vette, hogy a patinás napilap papír alapú változata megszűnik. Erről megjelent ugyan vagy harminc cikk és bejegyzés, ám a szerzők gyorsan letudták az ügyet. A botrány három napig tartott, a válság azonban nem zárult le. Vajon következik-e az összefüggések kibontása? A helyzet fonákságát kritikusan és önkritikusan jellemezte a Népszava munkatársa, Bálint Orsolya: „Örülök, hogy végre nyíltan kommunikálunk, és nem mások írják meg, mi van/mi lehet velünk. (Facebook.com, 26.06.03.)

Fején találta a szöget. Mi, a kívülállók belső ismeretek híján feltételezésekbe bocsátkoztunk, ők pedig, a leginkább érintettek, akiknek a bőrére ment a játék, elfelejtették kifejteni azt, amit tudtak az összefüggésekről. A kivételek közé tartozik Horváth Gábor főszerkesztő-helyettes, aki ugyancsak tegnap válaszolt a Magyar Hang-podcast kérdéseire. Arra is, ami nem illett a témába. A Kultúrtáj című műsor több mint egy órájából kilógott ugyanis egy negyedórás epizód, amidőn Ficsor Benedek azt firtatta, hogy az interjúalany miként vélekedik a köztársasági elnök körül körvonalazódó alkotmányos válságról. Szerencsére a beszélgetés többi részében a Népszava került szóba. A számunkra rejtett összefüggésekről idézek néhány gondolatot.

Tíz mondat Horváth Gábortól

Nem bolsevikok vagyunk, hanem szociáldemokraták.

Fügefalevélként működtünk.

Kaptunk állami hirdetéseket, amiket rostáltunk.

Tavaly márciustól decemberig nem volt hirdetés.

A kilenc hónap alatt tetemes tartozást halmoztunk fel.

A tulajdonosunk nem mutatott különösebb érdeklődést az anomáliánk megoldása iránt.

Eddig három tulajdonostól hallottam, hogy az Orbán-családról ne nagyon írjunk.

A választások első vesztese pont a Népszava.

Egyelőre együtt van a társaság, majdnem száz ember.

A túlélésért küzdünk.

A szerző Médianapló-bejegyzése 2026. június 4-én.