Úgy látszik, rám jár a rúd. Tegnap Toroczkai László került szóba, akit idestova három évtizede újságírásra tanítottam a szegedi egyetemen, politikusként azonban immár gyökeresen más nézetei vannak a nyilvánosságról. Ma Kárpáti Ivánról tűnődöm, akit szintén tanítottam, szintén akkor és ott. Most a Klubrádióban azt csinálja, ami a szótáramban újságírásnak nevezhető. Az egyik legjobb hír-újságíró lett belőle.

A munkahelyi hagyományokhoz híven jegyzettel indítja a műsorait. Jó a hangja, jókat ír, szívesen hallgatom, és a tanítványaim között tartom számon. Még akkor is, ha a tegnapi glosszája zavarba hozott. A pillanatnyilag még kormánypárti sajtó egyik véleményvezérével keveredett vitába. Mert Huth Gergely azt pedzegette a PestiSrácok.hu-n, hogy „jó előre eltervezett államcsíny”-nyel van dolgunk. Ennek jegyében Balásy Gyula kommunikációs vállalkozót „Arra kényszerítik, bármiféle bírói, ügyészi, védői intézkedés nélkül, hogy a Parlament által még meg sem választott miniszterelnök házi tévéjében mondjon le pityeregve a teljes céges és magánvagyonáról.”

A tegnap reggeli kijelentésre néhány óra múlva imígyen válaszolt Kárpáti Iván: „Kedves Gergely, hogy is volt az, amikor a NER-milliárdosok egyik napról a másikra ingyen felajánlották vagyonuk egy részét, és létrejött a KESMA? Arra ki kényszerítette őket?”

Nos, 2018 végén már túl voltunk az országgyűlési választáson, Orbánék ismét kétharmaddal győztek, és a miniszterelnök rábírta a vele szembeforduló Simicska Lajost, hogy adja vissza neki a tőle elorzott sajtót. Ez azonban nem elég ahhoz, hogy a következő parlamenti választásra megszilárdítsa a hatalmát. Megkérte hát a többi sajtótermék tulajdonosait, hogy ugyan ajánlják már föl portfóliójukat egy nonprofit cégnek. Ezt nevezte el Közép-Európai Sajtó és Média Alapítványnak, rövidítve KESMÁ-nak.

A NER-hez közel álló üzletemberek a kormánypárti sajtó jóvoltából hazafinak bizonyultak. Azzal érdemelték ki a dicséretet, hogy az offline és online vagyontárgyaikról anyagi ellentételezés nélkül mondtak le. A másik politikai oldalon is akadtak azonban, akik hittek a NER-kommunikációnak. A bejegyzésemhez mellékelt összeállítás szerint például  Bauer Tamás, a kitűnő közgazdász és akkor még gyakorló DK-politikus, valamint Tamás Gáspár Miklós, a szintén kitűnő filozófus és alkalmi publicista. Nem lévén újságírók, aligha várhattuk volna el tőlük, hogy utánanézzenek a részleteknek. De hitt a félhivatalos magyarázatnak néhány ellenzéki újságíró is, épp most csatlakozott hozzájuk Kárpáti Iván. Ők sem figyeltek föl egy árulkodó jelre.

Gazdasági újságírók felmérték a KESMA-birodalom jelentős részét kitevő megyei sajtót. A piaci értékét a nyomdákkal együtt 30,611 milliárd forintban állapították meg. Ebből Andy Vajna cégét, a Lapcomot 6,16 milliárd forintra becsülték. A legnagyobb példányszámú vidéki napilapot, a győri Kisalföldet és a legrégebbi vidéki újságot, az 1910 óta működő szegedi Délmagyarországot tartalmazta, valamint a Bors című budapesti bulvárlapot és két nyomdát. Az Amerikából hazaköltözött filmproducer, a magyar filmek kormánybiztosa élete utolsó interjújában jelentette ki: „Én a Mediaworkstől kaptam egy ajánlatot a Lapcomra. Mivel én ezt üzleti vállalkozásnak tekintem, a felkínált összeget néztem, ami megfelelő volt ahhoz, hogy eladjam.”

Márpedig ha ő pénzt kapott az újságjaiért, akkor miért ne feltételezhetnénk a maradék 24 és félmilliárd forintnyi értékű újságok tulajdonosairól, hogy ők épp úgy üzletember módjára gondolkodtak és viselkedtek, mint Vajna? Ebben az esetben viszont nem az a kérdés, hogy miért ajánlották fel ingyen a vagyonuk egy részét. Sokkal inkább az, hogy kinek ért meg hozzávetőlegesen 30 milliárd forintot a vidéki sajtó átcsoportosítása a KESMÁ-hoz.   

Tíz mondat a KESMÁ-ról

Egyetlen alapítványba olvasztják össze az eddig papíron független, ám összehangolt propagandagépezetként működő fideszes médiumokat. (Batka Zoltán újságíró, Népszava, 2018. december 6.)

Formálisan magánkonglomerátum érdemelte ki a nemzetstratégiai kiemelést, közérdekre – „a print médiakultúra megmentésére” – hivatkozva. (Vitéz F. Ibolya újságíró, 24.hu, 2018. december 7.)

Én a Mediaworkstől kaptam egy ajánlatot a Lapcomra. Mivel én ezt üzleti vállalkásnak tekintem, a felkínált összeget néztem, ami megfelelő volt ahhoz, hogy eladjam. (Andy Vajna médiavállalkozó, Index,hu, 1918. december 10.)

Újabb és újabb felajánlások jönnek. (Varga István ügyvéd, a KESMA-kuratórium elnöke, Behir.hu, 2019. február 1.)

A lelkes tulajdonosok mind önként és ingyenesen bocsátották vagyonelemeiket az alapítvány rendelkezésére. (Kelen Károly újságíró, Média1.hu, 2020. április 15.)

Igazán mulatságos, ahogy Schmidt Mária magánpénzből megvásárolja a nagy múltú Figyelőt, azt a fideszes szennysajtó részévé teszi, majd ingyen és bérmentve átadja a kijelölt alapítványnak. (Bauer Tamás DK-politikus, Facebook.com, 2020. augusztus 31.)

Ingyen összekoncentrált KESMA. (Tamás Gáspár Miklós filozófus, 2020. szeptember 1.)

Sokmilliárdnyi ingyen, „önzetlen” felajánlás. (Szabó Yvett újságíró, hvg.hu, 2021. január 8.)

A KESMA kapta meg ajándékba 2018 őszén, egyetlen napon az összes kormány közeli médiavállalatot. (Bakos András újságíró, magyarnarancs.hu, 2021. március 15.)

Kedves Gergely, hogy is volt az, amikor a NER-milliárdosok egyik napról a másikra ingyen felajánlották vagyonuk egy részét, és létrejött a KESMA? (Kárpáti Iván újságíró, Klubrádió, 2026. május 5.)   

A szerző Médianapló-bejegyzése 2026. május 6-án.