Mikor megláttam, hogy Balásy Gyula interjút ad a Kontroll stúdiójában arról, hogy az államra ruházza a médiavállalkozásait, nem tudtam elképzelni, hogy mi járt a sportautótulajdonos propagandapápa fejében. Aztán megnéztem és persze elindult a fejemben Zámbó Jimmy klasszikus dalának az a sora, hogy: „gyere, sírj a vállamon, a másik oldalon”. Az értetlenkedve könnyező osztalékmágus húzása egyszerre idézi a vagyonát a 2018-as országgyűlési választás után néhány nappal elhagyó Simicska Lajos közéleti- és gazdasági kicsekkolását, valamint ugyanennek az évnek azt a napját, amikor minden Fidesz-közeli oligarchának egyszerre támadt kedve egy nagy alapítvány számára odaadni a propagandacélokra használt médiumát.
És persze beugrik Leisztinger Tamás legendás Magyar Narancs-interjúja, amit 2017-ben adott a nagyvállalkozó. Ma már tudjuk, hogy a manapság haláltusáját vívó Nemzeti Együttműködés Rendszerének zenitjén és félidejében jártunk akkor, így aztán Leisztinger szavai egyszerre bírtak megvilágító erővel a 2010-ben történtekkel kapcsolatban. Tizenhat éve például a szállodalánc-felvásárlási szándékkal felbukkanó Jászai Gellért neve még messze nem úgy csengett, mint ma. És hát megmosolyogtató 2026-ban visszaolvasni Leisztingertől azt, hogy „a híresztelések ellenére semmiféle érdeklődés nem volt a Diósgyőr iránt, Mészáros Lőrinc sem akarta megvenni a csapatot”. Persze, tudjuk, hogy de jure nem Mészáros Lőrinc a tulajdonosa a miskolci sportklubnak, hanem Magyar Mátyás – aki a Mészáros által elnökölt, Orbán Viktor által alapított felcsúti Puskás Akadémia orvosi stábjának a tagja.
Mindenesetre sok könnynek kell még lecsorognia Balásy arcán addig, míg a hatóságok kinyomozzák, hogy mennyire is voltak túlárazva a cégei által megvalósított állami megbízások, és persze nem tudjuk, hogy a másik oldalra, pontosabban az államnak átsírt vállalatoknak és a befagyasztott számlán álló összegeknek pontosan mi is lesz a sorsa.
A NER olyan jéghegy, ami kikerült a napra – A Transparency International Magyarország jogi igazgatója szerint a Balásy Gyula-féle szereplők hasonló interjúira, megszólalásaira nem kell sokat várni.
De az biztos, hogy lesz itt valami, amivel sem az ügyészség, sem a bíróság nem tud majd mit kezdeni. Ez pedig az a félelemmennyiség és a hazugságáradat, amiről Balásy Gyula látványosan nem akar tudomást venni, sem a mostani szipogós, sem a korábbi felvágós interjújában. Tiszabőn járva azt hallottuk egy hete, hogy gyerekek rettegtek április 12-én attól, hogy a Tisza nyerte az országgyűlési választásokat, és hát Balásy Gyula vállalatainak oroszlánszerepe van abban, hogy ezek a srácok azt hitték, hogy akkor ők most mennek majd meghalni a háborúba. Legalább annyira hányingerkeltő ezek után látni a zsebkendőkupac mellett szomorkodó szakembert, mint azt olvasni az Origó nevű pornóoldalon és dezinformációs hírkloákán, hogy Balásy felajánlása „nemes tett”. Nyilván magaslabda lenne tovább dúsítani a jelzőket mind a hazafi és üzletember közjegyzővel hitelesített megvilágosodása, mind pedig az „Origo” nevű munkatárs címkézése kapcsán, de talán maradjunk annyiban, hogy mindenkinek úgy lesz a legjobb, ha mindannyian az ügyészeknek és bíróknak a szakértelmével szembesülnek a jövőben, és még véletlenül sem azzal az indulattal, gyűlölettel és frusztrációval, amivel éppen ők szórták tele a köztereinket és a nyilvánosságunkat. És igen: a „mindenkibe” a hamarosan felálló új kormány is beleértendő.
