Ideokrácia = az ideológia diktatórikus hatalma; leviatán: (bibliai tengeri szörnyeteg) óriási, félelmet keltően nagy, hatalmas lény, képződmény; millenarizmus (más néven kiliazmus): teológiai és eszkatologikus nézet, hit egy dicsőséges földi messiási királyság eljövetelében, a latin mille (ezer) szóból, arra az ezeréves időszakra utal, amelyről a bibliai Jelenések könyvének 20. fejezete tesz említést.
A Szovjetunió nevű Leviatán 1922 decemberében született meg az Oroszországi Föderáció, Ukrajna, Belorusszia (Belarusz) és a Transzkaukázus önjelölt képviselői által aláírt szerződéssel. Totalitárius birodalom volt, amelyet egy messianisztikus-forradalmi ideológia uralt, s amely a Szovjet-Oroszországnak gondviselésszerű szerepet tulajdonított. A vezető kultusza (Leniné, Sztálinné stb.) a szovjetizmus politikai vallásának meghatározó eleme volt. Már a harmincas években Sztálin magáévá tette a cárizmus expanzionista ideológiájára jellemző autokratikus-imperialista látásmódot.
A putyinizmus a bolsevizmussal és a cárizmussal közösen osztozik a millenarizmus prófétai lázában. Nem akármilyen bolsevizmusról van szó, hanem annak zsdanovista eredetű változatáról: arról a szemléletről, amely minden területen az orosz elsőbbséget hirdeti, Popov rádiójától Ciołkovszkij asztrofizikájáig.
A putyinizmus egyfajta barkácsolt konstrukció, amely más történelmi tapasztalatokból és forgatókönyvekből összeillesztett töredékekből és szekvenciákból áll. Amikor Koba Rettegett Iván alakjába vetítette bele önmagát, csak részben túlzott. Putyin cári nosztalgiái valójában emésztő bizonytalanságának kifejeződései.
Putyin valódi ösztönei a KGB világából erednek. Megszállottan keresi az ellenségeket, a láthatókat és a láthatatlanokat egyaránt. Állandó lesben állva él hazugságban és rettegésben. Hasadt univerzum, skizoid létezés… Nem stratéga, hanem végrehajtó, akiből hiányzik a vízióalkotás képessége. Innen erednek ismert vagy kevésbé ismert baklövései is. Az „orosz eszme” Putyin számára politikai fegyver. Mozgósító, felvillanyozó, felkorbácsoló mítosz.
Az osztály nélküli társadalom mítosza szertefoszlott. Ugyanígy a világforradalomé is. Ami azonban nem tűnt el, az a zsigeri ellenszenv a karteziánus racionalizmus értékeivel, a polgári humanizmussal, valamint az Emberi és Polgári Jogok eszméjével szemben.
Egy romániai származású francia szerző rendkívül különös könyvet írt Putyinról. Jean Pârvulescura (Parvulesco) gondolok. 1948-ban illegálisan lépte át a határt, és a titói Jugoszlávián keresztül jutott Nyugatra. Az utóbbi időben sokat foglalkoztam Pârvulescuval. A Putyinról szóló könyve nem is életrajz, hanem inkább kiáltvány. Az előszó szerzője Alekszandr Dugin, a putyinizmus egyik főpapja. Pârvulescu különc figura volt; az ötvenes évek román emigráns köreiben – tudjuk meg Monica Lovinescu A babiloni vizeknél című emlékkönyvéből – „a Hercegnek” nevezték. Fia, Stanislas Pârvulesco a fiktív Patagóniai Királyság trónkövetelője. Történetfilozófiai és pszeudofilozófiai hallucinációk? Lehet. De a kapcsolódások ennél tovább vezetnek.
Pârvulescu nyitotta meg Dugin előtt az utat Julius Evola fasizáló ezoterizmusa és René Guénon antimodern miszticizmusa felé. Evola csodálója volt Corneliu Zelea Codreanunak. Azért írom le mindezt, hogy megvilágítsam a putyinista neo-okkultizmus láthatatlan mozgatórugóit. Mert ahogyan Hitlert a neopogány szimbolika vonzotta, úgy Putyint is lenyűgözik egy olyan orosz fasizmus-próféta eszméi, mint Ivan Iljin. A megtisztulást ígérő eurázsianizmus e kohójában olyan érzelmek, fóbiák, mítoszok és ösztönkésztetések lüktetnek, amelyek a „modern világ elleni lázadást”, az új varázslók harci kiáltását határozzák meg.
Amikor a Georgescu-féle és az AUR-típusú „Weltanschauung” kialakulását vizsgáljuk, úgy gondolom, hasznos szemügyre venni az affinitásokat, az átvételeket és a hasonló doktrinális álláspontokkal való kölcsönhatásokat is.
Forrás: G4Media Szerkesztett gépi fordítás.
