1991. november 15.
A Solidaritatea szövetkezetnél a nemlátókat kellett lecsendesítenem, sikerült megfelelő hangot és megoldást találnom. Megértettek, hitelem volt közöttük, mivel az elmúlt évek során nem ritkán találkoztunk nehéz helyzetben és tudták, ha valamit tőlem hallanak, arra számíthatnak. Néha, mint most is, meghatódtam attól az összefogástól, amit körükben tapasztaltam és azt hiszem, ösztöneik megsúgják nekik, ki beszél őszintén hozzájuk. El kell ismernem azonban, hogy az őket hosszú ideje egyenrangú munkatársként kezelő Ördögh Ibolya egységvezető volt a legfontosabb tényező a sikeres beszélgetésben.
Beszéltem Bartha Ferivel, a CASCOM megyei elnökével azzal kapcsolatban, hogy milyen lehetőség volna Verát a nyugdíjbiztosítónál alkalmazni. Szerinte Bukarest adhat erre engedélyt, próbáljam meg kieszközölni legközelebbi utamon.
1991. november 17.
Csendes vasárnap, este színház, Sütő András: Álomkommandó című drámáját a helyiek adták. Nem tetszett sem a darab, sem az előadás, biztosan azért is, mert nem tudom, mit is vártam az előzetes hírek alapján. Taszít az is, hogy továbbra sem tudom elfogadni az öncélú meztelenkedést a színpadon. Mintha megszállottak lennének egyesek, annyira ösztönzik a vetkőzést, ha kell, ha nem. Siralmas, ha ennél jobb rendezői ötletre nem telik és ezzel próbálják becsalogatni a fiatalokat a terembe.
1991. november 18.
Oda-vissza nehéz utazás Bukarestbe, eredménytelen tárgyalások az UCECOM-nál, továbbra sem tudok egyetérteni a vezetőség javaslataival, de aláírásom hiánya nem akadályozza meg a döntések érvényességét, tovább folyik a nem is burkolt centralizáció. Nem tudom, van-e értelme tovább hadakoznom, vagy adjam fel végülis jelképesnek tűnő beosztásomat. Most nem volt alkalmas a pillanat arra sem, hogy a Vera ügyében közbejárjak az elnöknél, ezért is nagyon lehangoltan érkeztem haza.
Az viszont megnyugtatott, hogy Kati szerencsésen visszaérkezett Hamburgból Budapestre és azonnal telefonált.
1991. november 19.
Meglepetésre telefonált Ildikó, hogy szerzett egy 1985-ös évjáratú Daciát, amit elhoz Ceglédre, onnan a mi gondunk, hogy hozzuk haza! Mindössze 500 márka, és nagyon jó állapotban van. Talán sikerül az év utolsó hetében elhoznia.
1991. november 21.
Ma a Tricotex és az Unitatea szövetkezeteket vettem sorra a kompromisszumkeresés jegyében. Nehezebben ment, mint tegnap, mindkét szövetkezet komoly gondokkal küszködik, semmi bizalmam különben a „bőrös” elnökben (Tarcan).
1991. november 22.
Jugoszláviában Vukovár a szerbek kezére került és most Eszéket ostromolják. Sok halott, menekültek, köztük jelentős számban magyarok, elkeserítő!
Itthon egyre több gazdasági egység kénytelen bezárni kapuit üzemanyag vagy nyersanyag hiányában, másoknak nincsenek megrendeléseik. Az általános elkeseredést egyre többen hangoztatják, attól sem vagyok túlságosan megnyugodva, hogy az átlagosnál mi, itthon, jobban állunk. Ki tudja, meddig?
1991 november 23.
Sétáltam egyet Édesanyával, jól bírja magát fizikailag, most a hangulata is jobb volt, mint az utóbbi időben. Nálunk ebédelt, aztán hazakísértem. Bizonyára több időt kellene vele töltenünk, nem kimondottan csak az ellátásával kapcsolatos feladatokat elosztani egymás között.
Stolojan sem bújhat ki a bőréből: a kisebbségek ügyében ugyan kiadott a kormány egy semmitmondó nyilatkozatot, de az anyanyelvhasználatról neki sincs más véleménye, mint a románok elsöprő többségének.
Decembernyolcadikára írták ki a népszavazást az Alkotmányról.
1991. november 24.
Antall József szerint két héten belül látványos bejelentések várhatóak a jugoszláv térséggel kapcsolatban. Vajon mire utal?
A lemondott Kiss János utóda Tölgyesi Péter az SZDSZ elnöki székében.
1991. november 26.
Románia egyelőre nem kapja meg azt az egymilliárd dollárnyi segélyt (hitelt?), amit a 24-ek ígértek volt meg. Nem jó hír a tél elején, bár egyelőre 14-16 Celsius a hőmérséklet.
1991. november 27.
Rendkívül fontos nap: az RMDSZ nevében felkeresett Kolozsváry Zoli és arra kért, fogadjam el, hogy jelöljenek a polgármesteri tisztségre! Nagy megtiszteltetés, de elhárítottam a felkérést. Meggyőződésem, hogy sem egészségileg, sem emberileg nem tudnék eredményes munkát végezni, hiszen jelenlegi vezetői feladataim is nagyon megviselnek, holott sokkal kisebb közösséget kell irányítanom. Amellett bizonyára nem vagyok ilyen tisztséghez megfelelően nagyvonalú és idegen nyelveket sem beszélek. Az a minimális angoltudás nem sokat ér. Természetesen azért megköszöntem, hogy többen reám gondoltak az RMDSZ-ben, talán úgy látták, hogy a tavalyi fél évem során helyt álltam. Mégis úgy gondolom, jól döntöttem, ebben Vera is megerősített délután.
Kommentár 2005-ből
Ma is pontosan azt érzem, hogy jól döntöttem akkor. Az összes lehetséges közéleti vezetői feladat közül ma is a polgármesterét vélem a legnehezebbnek és a legfontosabbnak, különös tekintettel a magyar többségű településeken és a vegyes lakosságú helységekben. Későbbi politikai szerepvállalásom tulajdonképpen abból a lelkiismeretfurdalásból indult, amit amiatt éreztem, hogy ekkor, az első hivatalosnak mondható felkérés alkalmával, nem fogadtam el a feladatot. Pedig még azután is többször voltam hasonló helyzetben, hiszen mind 1996-ban, mind 2000-ben mind pedig 2004-ben megkeresett az RMDSZ, hogy induljak harcba a polgármesteri székért. Továbbra is igen nagy megtiszteltetésnek tartottam ezeket a megkereséseket, nagyon sok, általam nagyrabecsült ember igyekezete, hogy meggyőzzön, néha kínosan érintett, de ismétlem: most sem döntenék másként!
1991. november 29.
Kati annyira kezébe vette a sorsát, hogy elindítja a letelepedési kérelmét! Igaz, kérdi a véleményünket, de nem hiszem, hogy meg tudjuk változtatni szándékát. Azért azonnal levelet írtam és arra próbáltam rávenni, hogy ne siesse el, hiszen jobb, ha akkor indít, ha esetleg bejut az egyetemre. Mert mihez kezd, ha nem jut bentlakási helyhez? Mint erdélyi magyar bizonyára könnyebben megkaphatja ezt a lehetőséget, és talán valamilyen szociális juttatást is kaphat, bár nem szívesen venném, hogy csak azért kapja, mert erdélyi!
Pengeváltás a magyar és a román külügyi szóvivő között az anyanyelvhasználattal kapcsolatosan és a készülő alkotmány egyes pontjait illetően. Petre Roman is megszólalt, egy belga lapban azzal vádolta a magyarokat, hogy ők a hibásak azért, amiért Romániában elharapódzott a nacionalizmus és sovinizmus. Ő csak tudja…
Németország és Olaszország egyeztetett és karácsony körül fogják bejelenteni, hogy elismerik tételesen is Szlovénia és Horvátország függetlenségét. Hogy ez mennyit ér majd, azt meglátjuk.
1991. november 30.
Egy éve ilyenkor indultam Dániába, hogy repül az idő!
Végre sikerült elintéznem Vera felvételét a CASCOM Maros megyei fiókjához, mindenképpen jobb lesz, mint elárusítóként dolgozni, bár a fizetés nem valami magas itt sem. Mégis, ismételten csak megköszönni tudjuk Fülöp Jenőnek, hogy a nagyon nehéz, átmeneti időszakban önzetlenül segített.
Holnap népszavazást tartanak Ukrajnában a függetlenségről és a román sajtó tele van tiltakozással, hogy ott nem kezelik megfelelően a kisebbségi románok sorsát. Hiába, rossz a lelkiismeretük, tudják, hogy bánnak ők itthon az „idegenekkel”…
