1991. október 24.
Jancsi autóján utaztunk, Darmstadt érintésével (ott volt hivatalos intéznivalója egy épülő hőerőműnél) Frankfurt am Mainba. Bár most már sok utat láttam, mégis nagy hatással volt reám az a többsávos autópálya, amely Mannheimet köti össze Frankfurttal. Csak bemutató jelleggel Jancsi belelépett a pedálba és 240 kilométeres sebességgel hajtotta meg az Alfa Romeot, majd „visszaereszkedett” 130-150-re. Furcsa volt látni, hogy csak úgy suhantak el mellettünk a belső sávon mások, jóval 200 felett. Az autópályáan nincs sebességkorlátozás… Rengeteg a felhőkarcoló Frankfurtban, itt van a legnagyobb amerikai katonai repülőtér is, persze a NATO égisze alatt. Elhaladtunk mind a polgári, mind a katonai reptér mellett, Jancsi magyarázta a több kilométeres szakaszon elterülő intézmények működését. A belvárosban sétáltunk egyet, és vásároltunk egy ébresztőnek, rádiónak is használható, elektromos órát, modern formájút.
1991. október 25.
Nehéz szívvel búcsúztunk el , nagyon szép emlékekkel távoztunk Évától és Jancsitól meg a két aranyos gyerektől.Az út kelet felé valamivel egyszerűbb volt és ezúttal pontosan érkeztünk vissza Bischofswerdába Ildikóékhoz. Útközben Eisenachban megpihentünk és megtekintettük Wartburg várát is, jót sétáltunk a kellemes őszi időben.
1991. október 27-29.
Kirándulás egy hétvégi házba, Ildikóék barátaihoz. Panaszok a növekvő munkanélküliség miatt, a nyugatiak arroganciája miatt, de közben azért senkit nem láttam kétségbeesni attól, hogy a gyenge keletnémet márkáért egy az egyben váltották be az erős nyugat-német márkát. Hiába, szocializmusban (?) élt emberekként mind egyformák vagyunk, nemzetiségtől függetlenül.
Meglátogattuk Stolpen várát is, meghallgattuk Cosel grófnő romantikus történetét és elgondolkoztam azon, hogy a XIX. század végén, tartományok egyesülésével „összegyúrt”, egységes Német Birodalom mennyire erős tudott maradni az elmúlt másfélszáz évben is, miközben Magyarország mint egységes királyság létezett 1526-ig, majd azután soha nem bírt olyan összetartó erővel, amely fenntartotta volna az országot. Pedig Németország elvesztett két világháborút is… Igaz, Magyarország is…
1991. október 30.
Újabb hosszú út, rohanás Prágán át Budapestre. Prágában megálltunk néhány órára a Vencel téren, felidéztük 1983-as emlékeinket, amikor a gyerekeinkkel együtt voltunk ugyanitt, ugyancsak a Skodával, de nem találtuk ezúttal olyan varázslatosnak az „arany várost”: feltűnően szemetes volt, rendezetlennek tűnt a belváros, de az is lehet, hogy Németországból jövet mindent átértékeltünk.
1991. október 31.
Kati azon bosszankodik, hogy vízum hiányában nem mehetett munkatársaival Hamburgba. Azért az megnyugtató, hogy valóban jó helyen van és a jelek szerint e felkészülésével sem lesz gond. Persze nagyon az elején van még.
1991. november 1.
Eldőlt, hogy Kati nem „ugrik haza” velünk. Benéztünk Ceglédre, Ildikó édesanyjához vittünk egy kis figyelmességet és rövid beszélgetés után nekiindultunk a határnak, éjfélkor értünk Borsra, hajnalban itthon voltunk.
1991. november 2.
Szinte az egész napot az ágyban töltöttük, annyira kifáradtunk a hosszú úttól és az átélt élményektől.
1991. november 3.
Hosszú lustálkodás után meglátogattuk Simon Jancsi édesanyját és beszámoltunk a Jancsiéknál tett látogatásról.
Este Erzsébetnél beszélgettünk, a nagy újdonság, hogy Miska immár Nürnbergben van, munkásokat vezet építkezéseknél, egy itthoni cég alkalmazásában. Hiába, a nyelv-és szakmai tudás Miskánál nagy érték most.
1991. november 4.
A magyar-román viszony, ahogy az első, itthoni napokban tapasztalom, tovább mérgesedett: román oldalról nem tudják elfogadni a magyarság székelyföldi autonómia-igényét, ugyanakkor az udvarhelyiek, Katona Ádám vezetésével, folytonosan ezt szorgalmazzák.
A munkahelyen minden a régi.
1991. november 5.
Hírek szerint december 15-re akarják kiírni a helyhatósági választásokat, de nagyon rövid az idő addig, nem hiszem, hogy így lenne.
Napok óta ismét benzinkrízis van, az élelmiszerárak az égbe szöktek, ritkán van meleg víz. Visszatérnek a régi szép idők?! Tél közeledtével különösen nyugtalanító jelenség, és eszembe jut, legalább annyit szeretnék megélni, hogy ne kelljen rettegnem a tél közeledtétől. Tavaly ilyenkor mondtam volt egy UCECOM-beli tisztségviselőnek, aki akkor pesszimistának nevezett emiatt. Lám, mégis igazam lehet, hogy még ezt sem képes megoldani az új rend, függetlenül attól, hogy most már más kormány van, mint Petre Roman vezetésével volt.
1991. november 7.
Az egykori ünnep betiltva, ugyanakkor több volt szovjet köztársaságban megtartották az októberi forradalomra való megemlékezést. Még sok helyen van ma is hitele a kommunista eszméknek. Nincs miért csodálkozni, hiszen a környezetünkben is sokan hangoztatják: jobban éltek Ceausescu idején! Ilyen rövid az emlékezet és ilyen szelektív.
Levélben köszöntem meg Jancsinak és Évának a szíves vendéglátást.
1991. november 8.
A dollár hivatalos árfolyama 180 lej, a feketepiacon biztosan még ennél is többet kérnek érte, de ez most nem foglalkoztat nagyon.
Kati telefonált: sikerült elintéznie a román követségen a vízumot, így utazhat Hamburgba meg Grazba is! Igaz, emiatt csak decemberben látogat haza, de természetesen örvendünk, hogy ilyen talpraesetten viselkedik.
Az amerikai Szenátusban Tom Lantos azért lobbizik, nehogy megadják Romániának a legnagyobb kedvezményt, mert itt az emberi és kisebbségi jogok tiszteletben tartása siralmas állapotot mutat. Felhördülés román részről.
1991. november 9.
Az itthoni pihenés alatt próbáltam naprakészen lenni atávollétünk alatt történtekkel, a bátyám által félretett újságokat lapozgattam át.
Jugoszlávia egyre jobban elszigetelődik a nemzetközi porondon, most már úgyszólván teljes az egyetértés abban, hogy mind Szlovénia, mind Horvátország külön államként létezzen a jövőben.
Az RMDSZ küldöttsége, Domokos Géza elnök vezetésével, Antall József miniszterelnöknél magyarázta el a romániai magyarság helyzetét. Ülésezett a Magyarok Világszövetsége is.
Elhunyt Yves Montand, nagyszerű énekes és színész volt.
AIDS-vírussal fertőződött Magic Johnson, az amerikai kosárlabda válogatott kiválósága, ezzel kétségessé vált a jövő évi, barcelonai olimpián való részvétele.
1991. november 10.
Jugoszláv válság: mindkét fél elfogadja az ENSZ békefenntartó erőinek bevonulását, de a status-quo nem felel meg a horvátoknak, mert ha a jelenlegi állapotot „fagyasztják be”, akkor Horvátországnak közel a fele a szerbek kezén marad. Mivel nekem is mindenről ugyanaz jut eszembe, az első világháború utáni Erdélyhez kezdem hasonlítani a mostani konfliktust: akkor a francia „békefenntartók” Budapestig „szállították” a román hadsereget, ahonnan aztán alig lehetett hazaparancsolni őket…
1991. november 11.
A román Alkotmányozó Nemzetgyűlés elutasította az anyanyelv használatának lehetőségét a közigazgatásban és a törvényalkalmazásban (a bíróságokon). Pedig, legalábbis papíron, még az „átkos” időkben is létezett ez a jog! De nincs mit csodálkozni, viszont az feltűnő, hogy csupán az RMDSZ képviselői támogatták szavazatukkal ezt a javaslatot, a többi kisebbség nem!!!
Két, külföldre szánt levél értéke 90 lej! És körbe kell ragasztani velük a borítékot, mert nincs megfelelő címlet.
1991. november 12.
Levél Katitól, részletezi, hogyan intézte a vízumot. Ha minden igaz, tegnaptól már Hamburgban van. Csak el ne „kallódjon”, azért mégiscsak alig húszéves!
Öcsi is jó hangulatban számolt be délután arról, hogy egyre több taxis igényli a munkáját, és elég szépen meg is fizetik, kezdik értékelni, hogy komoly munkát végez. Nagy öröm ez, talán mégsem fog ő is a kimenekülés mellett dönteni.
Tőkés László Párizsban kijelentette, hogy a jelenlegi román vezetés túllicitálja a nacionalista pártokat (PUNR, PRM) is a magyarellenes hisztériában.
Antall József: nem lesz állami újratemetés Horthy Miklós hamvainak hazahozatala alkalmával, és nem lesz rehabilitáció sem, hiszen egyetlen törvényszék sem ítélte el a néhai kormányzót.
Visszafogott, józannak és tárgyilagosnak tűnő tudósítás a román TV-ben az RMDSZ küldöttségének budapesti látogatásáról. Ha nem Dorin Suciu készítette volna, el is hinném, hogy őszinte.
Fotó: Asztalos Zoltán / MTI
1991. november 13.
Stolojan száraz, szenvtelen hangon bejelentette: a benzin november 15. és április 30. között 50 lej per literes áron fog a fogyasztókhoz kerülni, de ezen az áron csak havi negyven litert lehet vásárolni. A szabadpiaci ár pedig 130 liter lesz!!! És természetesen az égbe emelkednek az összes termékek árai is. Ki bírja ezt pénztárcával?!
Jugoszláviában harcok dúlnak Vukovár és Eszék körül, Dubrovnyikot azonban ma nem lőtték.
1991. november 14.
Hivatalos voltam az úgynevezett „Üzletemberek klubja ’91” alakuló gyűlésére, a volt pártszékház melletti étterem kistermébe. Megalázónak éreztem, hogy a megjelentek nagy többsége, akik most üzletemberekként tetszelegtek és hőzöngtek, legnagyobb részben az elmúlt (?) rendszerben is vezető szerepet betöltöttek voltak. És milyen magabiztosak, pökhendiek: Nan Gheorghe, volt CSP-s megyei főnök, Victor Manolache volt DCA-igazgató, Grama Virgil szövetkezeti elnök és a Konfekciógyár volt igazgatója, Gheorghe Ognean kereskedelmi vezető, egy Dunareanu nevezetű „professzor” és sokan mások. Nehezen viseltem el két órán át ezt a szinte színromán környezetet.
Kommentár 2005-ből
Akkor nem tudhattam, hogy ez a szervezkedés képezte az alapját a Columna néven megalakult társaságnak is, amelynek az elnöke Ognean Gheorghe lett, de ott bábáskodtak körülötte Ceontea, Judea és mások is. Később rengeteget lehetett hallani, hogy tették tönkre az egykori Parc szállót és vendéglőt, mennyit sikkasztottak, hogyan perlekedtek egymással a haszon fölött. Csak éppen senkit nem börtönöztek be az elmúlt évek során azok közül, akik végül csődbe juttatták a Caritashoz ezer szállal kötődő „társulást”.
