1991. május 5.
Alapos nagytakarítást rendeztünk, majd egy megnéztünk egy szovjet filmet egy dél-koreai repülőgép 1983-as tragédiájáról. Persze a történet annak idején is kérdéseket vetett fel, de az igazságot nehéz lenne teljes egészében kimondani: a világpolitika érdekei gyakran okozzák teljesen ártatlan emberek tragédiáját.
Hírek szerint Bush elnök gyengélkedik, még olyan feltevés is elhangzott, hogy Quale alelnök beugrásra készen áll.
1991. május 7.
Nagyon feszült a helyzet Horvátországban, különösen sikeres viszont Göncz Árpád németországi körútja.
1991. május 8.
Egyre többen jelentkeznek az osztálytársak közül telefonon, alakul a 30 éves találkozónk sikere. Letudtam a tanári meghívók egy részét is (Weszely Tibi, Klementisz János, Elekes Sándor), de jelzések vannak arról, hogy az RMDSZ kongresszusa miatt néhányan hiányozni kényszerülnek majd.
Miskáék hivatalosan fogják kérni kitelepedésüket Németországba! Nagyon elkeserít mindkettőnket, egyre inkább magunkra maradunk idehaza. Jó hír viszont, hogy Kulcsár Péter telefonált: a gyerekek jól vannak Budapesten.
Jugoszláviában elkerülhetetlennek tűnik egy igen véres polgárháború kirobbanása. Nem csoda, már lassan egy évszázada Európa puskaporos hordója a Balkán-félsziget. Nem elég a szerb-horvát ellentét, ott van még a muzulmán-keresztény szembenállás is. És bárhogy tiltakozna is drága hazánk, Románia is a Balkánhoz tartozik. Vele együtt magunk is.
1991. május 9.
A II. világháború befejeződésének napján… kiváltottam a benzin-bonomat. Pedig most nincs is háború, bár a környéken a háborúskodás igencsak divatos. Ellátogattam Simon Jancsi édesanyjához, ruhapróbával készülök a találkozóra, miközben Szurkos Jutka ruháját Vera varrja éppen. Kész csoda, hogy van erre is figyelme, energiája, miközben két hét múlva munkanélküli státuszba kerül. Ugyanis semmi bíztató kilátás nincs, a szövetkezeti hálózatban, ahol magam is a leépítésekkel kínlódom naponta, nem próbálkozhatok, elvtelen módon, kitalálni valamilyen mondvacsinált állást.
Esti kikapcsolódás: Kozsik József Radnóti versekből összeállított műsorát élveztük végig.
1991. május 10.
Szerencsésen hazaérkeztek a srácok, elmondásuk szerint szép és kellemes napokat töltöttek Budapesten. Öcsi még forintokat is keresett autószerelői tudása révén, ajánlatot is kapott volna az ott-dolgozáshoz, de inkább a Skodának hoztak alkatrészeket. Amúgy pedig még tanulnivalója van idehaza az esti líceumban.
Talán szemüveget kellene használnom folytonosan, legalábbis az olvasáshoz. Napok óta tartó enyhe fejfájásomnak talán ez lehet a „gyógyszere”?
A jugoszláviai helyzet okán Románia készültségbe helyezte hadseregét, nehogy a nemzetiségi villongások ide is átterjedjenek, indokolták hivatalosan. Érdekes, eddig mindig azt hangoztatták, hogy a szerbekkel milyen felhőtlen az ország kapcsolata, mintha a Jugoszláviához tartozó bánsági területeken nem is élnének románok is. Most egyszerre elkezdtünk félni emiatt?
1991. május 12.
Olvasom a Gulágot. Teljesen elképedek tőle, hogy abban a hatalmas országban (és csatlós államaiban, tehát nálunk és Magyarországon is, nemkülönben) ennyi szigete volt a szervezett szenvedtetésnek. És milyen perverz módszerekkel fosztották meg az embereket a szabadulásnak még a reményétől is!
1991 május 13.
Talán kerül valamilyen állás Verának, a Fülöp Jenő magáncégénél. Igaz, elárusítani kell, nem valami vonzó fizetésért, de nem hiszem, hogy válogatni lehetne. Még Belle úr is ígért valami segítséget, egy képviseletet szeretne megnyitni, talán abból lehet valami. Délelőtt mindenesetre a polgármesteri hivatalt jártam, bizonylatokat szereztem be, hogy Vera megkaphassa majd a munkanélküli segélyt.
A román TV magyar adása korrekt módon mutatta be Tőkés László egri felszólalását és Smaranda Enache józan érveit. Csak hát nem a magyarokat kell meggyőzni, persze így is örvendek a bemutatásnak.
Antall József Izraelben! Talán ideje volna normalizálni a kapcsolatokat a két állam között annál is inkább, mivel a jelenlegi magyar miniszterelnök apja a zsidóság ügyében komoly érdemeket szerzett. Biztosan nem késik a rendezés.
1991. május 14.
Tanulságos levelet kaptam Gyárfás Pistától, akit Marseillesben utcai cigányok fondorlatos módon kiraboltak! Talán romániaiak…
Tőkés László élesen bírálja a FSN nacionalista viselkedését, azzal vádolja a hatalmat, hogy az RMDSZ elhallgattatására törekszik.
1991. május 15.
A Maros vendéglőben egyeztettünk a találkozóról, majd az iskolában Klementisz Jancsival a dísztermi rendezést és a felszólalásokat tárgyaltuk meg.
Délután Szurkos Gézával és Bod Aladárral Nyárádszeredába mentem, ott Fóris Péterrel tárgyaltunk arról, hogy Gézáék kibérelnék a félbehagyott csarnokot a szövetkezettől egy új tevékenység beindítása céljából. Talán lesz valami a dologból, Géza és Ali nagyon lelkesen próbálnak magánvállalkozást kezdeni, mert a Prodcomplexben nem látnak semmi jövőt maguk számára.
Tőkés Lászlót szélsőséges elemek megpróbálták feltartóztatni Magyarország felé tartó útján.
1991. május 16.
A Népújság szerkesztőségében beszélgettem Makkai Jánossal, Petelei Istvánnal, Molnár Dénessel, Tófalvi Zoltánnal. Természetesen (?) politizáltunk… Este pedig bridzseztünk Görbééknél, hosszú idő után.
1991. május 17.
Egy bukaresti üzemben meglökdösték az odalátogató Petre Roman miniszterelnököt. Az ALFA szakszervezet üzent Ion Iliescu államfőnek, hogy két héten belül váltsa le Romant, ellenkező esetben utcai zavargásokat helyeztek kilátásba, esetleg általános sztrájkot. Ausztria népszavazást tartott a magyarokkal közös világkiállítás ügyében, a szavazók többsége elutasította a rendezést. A magyar kormány még kitart, 1996-ra egyedül is megrendezné.
1991. május 18.
Fokozódik a feszültség Jugoszláviában. Itthon Iliescu és Roman a TV-ben egy óra hosszat magyarázkodtak, nem túl meggyőzően.
1991. május 19.
Balázsfalván a görög-katolikusok erőszakkal visszafoglalták templomukat. Vajon lesz-e botrány belőle? Kardcsörtető nyilatkozatok az ortodox egyház elöljáróitól.
Befejeződött a PUNR országos konvenciója (hol máshol?) Marosvásárhelyen. Ismét Radu Ceontea lett az elnök, vagyis tovább folytatódik az eszementek futtatása. Holnap, állítólag, idelátogat Iliescu is. Bezzeg tavaly márciusban nem sietett jönni…
1991. május 20.
A szabadságom utáni első napon a szövetkezeti elnökökkel a vagyonmegosztás módozatait próbáltuk közmegegyezéssel értelmezni. Nehezen fog menni, de legalább mindenkit meghallgattunk. Manapság már ez is eredmény.
Kiválasztottam egy színes TV-t Mátyás Zolinál, használt ugyan, de újat most nem tudunk megengedni magunknak.
Valóban itt járt Iliescu, a PUNR vezetése hívta meg, de a tárgyalásaikról nem sok szivárgott ki. Biztosra vehető azonban, hogy nem a magyarokat dicsérték!
Egyre többen jelzik érkezésüket a találkozónkra, Nagy Péter és Bánhegyi Zoli jövetelének külön is örvendek.
1991. május 21.
Igencsak műveletlennek és tájékozatlannak mutatkozott Iliescu a tegnapi látogatásáról beszámoló konferenciánján: elutasítja a kisebbségek kollektív jogait, egy kalap alá veszi a romániai magyarokat a magyarországi románokkal, szidja Tőkés Lászlót, amiért a románokról úgy nyilvánult meg, hogy „ők” és nem valamilyen udvariassági szóhasználattal élt stb.
A parlamentben ma elutasították az RMDSZ javaslatát, amely szerint a magyar hadseregben szolgált veteránoknak is a románokhoz hasonló kárpótlást szavazzanak meg. Mivel erre reagálva a magyar képviselők kivonultak a teremből, távozásuk közben kollégáik „hagyjátok el az országot is!” kiáltásokkal kísérték őket.
Katit sikerült beiratni egy intenzív angol nyelvtanfolyamra, hasznosnak tűnik.
1991. május 22.
Simon Jancsi jóvoltából írógéphez jutottam, nagy könnyebbség lesz a levelezésben ezután, az én kézírásom ugyanis nem mindenki számára olvasható könnyen. Perzse meg is kell tanulnom a gyorsabb gépelést.
Délután Makkai János keresett fel és szintén a politikai kilátásokat ecseteltük, véleményezte az érettségi találkozóra írt rövid szövegemet is.
1991. május 23.
Két bukaresti UCECOM- küldöttel (egy alelnök, Dragan) és egy igazgató (Neatu) vesztegettem az időmet Szovátán. Bár mindketten vezető állásban vannak a központunkban, szemmel láthatólag semmit nem értenek a szövetkezetek szintjén zajló helyzetből. Pedig Dragan még értelmes is, fiatalabb is, mint én, mégsem tud (akar?) az orránál messzebbre tekinteni.
1991. május 24.
Az érettségi találkozónk első napja sikeres volt, mindannyian örültünk, hogy végre szabadon ünnepelhetünk. Az emelkedett hangulatban felhívást fogalmaztunk meg az RMDSZ kongresszusához, amelyen egyik egykori évfolyamtársunk, Murvai Miklós is küldöttként volt jelen Arad képviseletében: legfontosabb szerintünk a magyarság egységének megtartása. Nem véletlenül ez került a szövegbe, hiszen már a kongresszus első napján nyilvánavalóvá vált a mérsékeltek és radikálisok közötti éles szembenállás.
