A „Jéger”, amelyről annyit hallhattunk ezen a nyáron, nem más, mint egy jégkármérséklési célú rendszer. Azt szeretné elérni, hogy ha jégeső esik, legalább ne akkora jégdarabok hulljanak az égből, amelyek gazdasági jellegű károkat is okoznak.

Minthogy napjainkban sokan kétségbe vonják a Jéger rendszer hatékonyságát, sőt sokan még azt is állítják, hogy a Jéger működése okozza az aszályt, érdemes megismerni azokat a természeti folyamatokat, amelyek a jégesővel kapcsolatosak, és megérteni a Jéger működését, hogy tisztábban lássuk a helyzetet.

Hogyan keletkezik jégeső?

Jégeső leginkább a zivatarfelhőkből esik, és általában csak nyáron vagy tavasz vége felé. A zivatarfelhők nagy méretűek, a tetejük már a sztratoszféra aljában van, ahol erősen fagypont alatti a hőmérséklet. Sok vizet tartalmaznak, s a belsejükben nagyon gyors fel- és leáramlások zajlanak. Eközben a jégszemcsék egyre nagyobbak lesznek, és ha elérnek egy bizonyos méretet (súlyt), akkor a felhő már nem tudja őket magában tartani: ekkor jégeső formájában lehullanak. Végső soron az eredeti méret és az esés közbeni olvadás sebessége határozza meg, hogy még jégként (és főleg, hogy mekkora darabokban) érik-e el a földfelszínt, vagy folyékony vízcseppek formájában.

Márpedig a károkozás szempontjából kulcskérdés, hogy mekkorák a földre érkező jégdarabok.

Mi a Jéger, és hogyan működik?

Az országos jégkármérséklő rendszer 2018 óta üzemel, de mindig csak május 1. és szeptember 30. között. A hálózatnak 986 pontja van, mindegyiken egy talajra telepített generátor áll, amely a veszélyt jelző meteorológiai előrejelzés alapján – hol automatikusan, hol manuálisan – működésbe lép. A Jéger gyakorlatilag lefedi Magyarország teljes mezőgazdasági területét (5 millió hektárt).

Az elérendő cél az, hogy a zivatarfelhőben olyan kicsi jégdarabok képződjenek, hogy miközben esnek lefelé, minél inkább megolvadjanak. Ezt a célt szolgálja az ún. felhőmagvasítás: ezüst-jodid kristályokat juttatnak a felhőhöz, ahol ezek a miniatűr szilárd felületek mesterséges lecsapódási pontokként megnövelik a felhőben lévő vízgőz kis jégdarabok formájában való lecsapódásának szaporaságát, mértékét. Így számban nagyobb, de méretre kisebb jégdarabok alakulnak ki a felhőben.

Technikailag az ezüst-jodid célba juttatása többféle módon is megvalósítható, például rakétákkal vagy permetező repülőgépekkel. A Jéger más technikát alkalmaz: a szántóföldre kihelyezett generátorokban acetonos ezüst-jodid oldatot égetnek el, és az így 2-3 kilométer magasságig felhatoló légáramlatok juttatják el az ezüst-jodid részecskéket a felhőhöz. (Az aceton itt részben oldószer, részben tüzelőanyag.)

A Jéger tehát nem feltétlenül akadályozza meg a jégesőt, de legalábbis csökkenti a kárt azzal, hogy kicsi jégdarabok esnek az égből. A felhők mozgását vagy a felhőkben lévő vízmennyiséget azonban nem tudja befolyásolni. 

Sarkosan fogalmazva: a Jéger vizet sem csinálni, sem eltüntetni nem tud.

Esőcsinálás

A felhőmagvasításnak, felhőetetésnek (cloud seeding) van egy másik formája is. Ebben az esetben nem zivatarfelhőről van szó, hanem réteges esőfelhőről, amely sötétszürke, egyenletes, vastag felhő, és általában a tartós, áztató esőt hozza.

Itt a beavatkozásnak az a célja, hogy a felhőben lévő víztartalom valóban le is essen, és lehetőleg ott, ahol mi szeretnénk. A víz kicsalogatására azonban az ezüst-jodid nem alkalmas, ehhez a beavatkozáshoz ezért nagyon finomra őrölt nátrium-kloridot (azaz konyhasót) vagy annak rokonát, kalcium-kloridot lőnek repülőről a felhők aljába. Ezeknek a sóknak ugyanis pont olyan a kristályszerkezete, hogy a vízmolekulákat kifejezetten magukhoz vonzzák. Ráadásul a felhőbe belőtt sókristályok nagyobbak is a közönséges porszemeknél, így eleve nagyobb méretűek lesznek a vízcseppek, mint ha teljesen természetes módon képződtek volna. Így megnő az esélye annak, hogy megindul a vízcseppek kihullása a felhőből.

Ezzel a „sós trükkel” abból a felhőből is kihívható az eső, amelyből e nélkül csak később – és valószínűleg máshol! – esett volna. A száraz éghajlatú országok gyakran alkalmazzák ezt a fajta felhőetetést. Kína is alkalmazta ezt a technikát a pekingi olimpia idején. A légáramlatokkal lassan Peking felé tartó felhőkből így „csalogatták ki” a vizet, hogy mire a nyitórendezvénynek helyet adó nagy stadion fölé érkeznek, már ne legyen bennük elegendő víz.

Az esőfelhőket ugyanakkor sem „meghívni”, sem elzavarni nem tudjuk. A Jéger sem! Csakis a felhők fizikokémiai „működését” tudjuk befolyásolni.

Az Egyesült Arab Emírségek fővárosában, Dubajban 2024 áprilisában az egyik estétől a másikig annyi csapadék hullott, mint amennyi szokásosan másfél év alatt. A hömpölygő víz utcákat és épületeket öntött el, az iskolákat és a repteret bezárták. Föltételezések szerint ebben a rendkívüli esőzésben szerepe lehetett annak is, hogy az előző napokban is történt sós felhőetetés. Ez azonban korántsem biztos, hiszen máshol és máskor is tapasztalták már, hogy a hosszú ideig tartó aszály esetenként villámárvízzel végződik – mindenféle felhőetetés nélkül.

Vagyis tudomásul kell vennünk azt az alapigazságot, hogy vizet nem tudunk sem teremteni, sem „elvarázsolni”. Csak az a vízmennyiség áll felhők formájában a rendelkezésünkre, amely párolgás útján a levegőbe kerül.

Kérdések, aggályok a Jéger rendszerrel kapcsolatban

Tudományos szempontból sok a nyitott kérdés és bizonytalanság a Jéger rendszerrel kapcsolatban. Csak mutatóba néhány:

• Készült-e részletes szakmai vizsgálat a hatékonyságát illetően?

• Birtokunkban van-e nemzetközi összehasonlító vizsgálat eredménye?

• Mit mutatnak az adatok a költség-haszon elemzést tekintve?

• Született-e tanulmány az esetleges mellékhatásokról?

• Az aceton (amelyet otthon körömlakklemosóként ismerünk) oxigénatomot tartalmazó szénhidrogén, tehát elégésekor csak vízgőz és szén-dioxid keletkezik. Azt is tudjuk, hogy egy generátor óránként egyliternyi acetonos oldatot éget el. Jó lenne tudni, hogy ez a szén-dioxid számottevő mennyiség-e.

• A felhőmagvasítással keletkezett csapadékban benne van az ezüst-jodid, tehát az végül a talajra kerül. Kérdés, hogy végeztek-e már, és ha igen, milyen eredménnyel hosszú távú, többéves, több évtizedes vizsgálatot arra vonatkozóan, hogy vajon a talajra jutó ezüst okoz-e károsodást. Végtére is az ezüst az élő rendszerek számára távolról sem semleges kémiai elem. Ez az alapja annak is, hogy az ezüstvegyületek fertőtlenítő, baktériumölő hatásúak. 

• Az ezüst-jodid nem az egyetlen anyag, amely alkalmas arra, hogy egy felhőben jégmagszerepet töltsön be. Nem lenne célszerű más, kevésbé bioaktív anyaggal dolgozni?

Jéger-tagadók

Napjainkban széles körben elterjedt az a vélemény, hogy a Jéger rendszert meg kell szüntetni, mert megakadályozza, hogy esőfelhők alakuljanak ki az ország felett, sőt az osztrák határon meggátolja, hogy az onnan érkező felhők átjöjjenek magyar területre.

Lényegében tehát azt állítják, hogy a Jéger miatt van most aszály. Egy mezőgazdasági cég vezetője ebben a témában szinte „hadjáratot” indított a Jéger ellen, s a petíciójához 23 ezer aláíró csatlakozott.

Mindenesetre az agrár- és élelmiszer-gazdaságért felelős minisztérium – az agrárkamarával egyeztetve – úgy döntött, hogy amelyik megyében a gazdák többsége a lekapcsolás pártján áll, ott 2026. július 31. óta – további vizsgálatok és szakmai konzultációk eredményeinek beérkezéséig – nem működtetik a Jégert. Ebből viszont az következik, hogy – mivel egy talajgenerátor nagy, összefüggő területet véd – ha valamelyiket kikapcsolják, akkor ott az a gazda is védtelen lesz, aki nem írta alá a petíciót, mert szükségesnek tartja a Jégert.

Fentebb már felsoroltunk néhány olyan kérdést, amelyről valóban érdemes (sőt: kellene) vitatkozni; s bizonyára még sok más nyitott kérdés van az egész rendszerrel és annak működtetési módjával kapcsolatban. De egyrészt nincs semmiféle tudományos összefüggés az ezüst-jodidos beavatkozás és az aszályos időjárás kialakulása között, másrészt nincs meggyőző korreláció az aszályos napok és a Jéger-aktív napok között sem, ezért a Jéger és az aszály ok-okozati összekapcsolását áltudományos gondolkodásnak tekintjük.

A tudomány álláspontja szerint a Jéger rendszer nem tudja akadályozni sem az esőfelhők kialakulását, sem azok mozgását.

Az áltudományos (babonás vagy konteós) látásmóddal szemben azonban a tudományos gondolkodásnak meghatározó sajátsága a falszifikáció (azaz cáfolhatóság). Ennek az a lényege, hogy egyetlen példa, amely bizonyítottan ellentmond egy elfogadott tudományos tanításnak, érvénytelenné teszi azt.

Ha tehát a jövőben valaki ellenőrzött kísérleti körülmények között kimutatja, hogy az ezüst-jodid valóban meggátolja a felhők keletkezését vagy vándorlását, a Jéger rendszerrel kapcsolatos fenti állítást vissza kell vonnunk.