Kedves olvasó! Október 23-án, A Hét megjelenésének kerek ötvenedik évfordulóján pillanthatta meg először internetes újságunk első lezárt összeállítását. Ezeket a sorokat az első Új Hét-szám fogadtatásáról október 30-án, a második Új Hét-számunk lezárásakor kezdtük el írni, hogy önök hétfőn, november másodikán azon frissiben olvashassák.
Már itt mondjuk el, hogy az Új Hétnek a főoldala (és alatta a fő rovatoknak – úgynevezett kategóriáknak: AJÁNLÓ, KÖZAKTUÁL, SAJTÓ/FÓRUM, VÉLEM ÉN, TUDOM ÁM, DOKU/TÉKA, AHÉT50 – a főoldala) péntektől hétfőig nem frissül – elvégre „hetilap” volnánk, meg hát legyen idő elolvasni a felkerült sok változatos, érdekes, színvonalas írást… Viszont a fő- és alrovatok belsejében, ahova a fenti kategóriákra kattintva juthatunk, lehet mozgás: a cikkek fölötti, alrovatokat jelző címkék témakörönként csoportosítva, a cikkek végén/alján elhelyezett címkék pedig műfajonként és témánként, kulcsszavanként csoportosítva mutatják meg a honlapra került anyagokat. (Fontos megjegyzés: máris van egy kivétel, az amerikai elnökválasztást követő összeállításunk természetesen folyamatosan frissül.)
Hogy aztán hétfőtől kezdjük elölről…
Köszönettel kell folytatnunk ezt a levelet: a jelzésekért és a visszajelzésekért. (Ahogyan az ötven évvel ezelőtti lap fogadtatásáról is külön átfogóan beszámoltunk.)
Az első híradást A (régi) Hét évfordulójáról és az Új Hétről – október 23-án, a megjelenés napján – a Transindex MULTIKULT rovatában fedeztük fel, átfogó tájékoztatás keretében, Vig Emese tollából. (Korábban felkeresett telefonon a lap munkatársa, udvariasan elhárítottuk a felkérést egy évfordulós-beharangozó interjúra…) Különösen jólesett, hogy a Transindex felelős szerkesztője ötven évvel ezelőtt indult lapunkat legendásnak nevezi, s az Új Hét Körkérdésére adott válaszokból jó érzékkel idéz a Markó Béláéból: „… mifelénk egy új magyar folyóirat nagy ajándék már egy évszázada, gyermeki örömet okoz. A Hét nem egyszerűen egy újabb magyar lap volt, persze, betűínséges időkben, hanem az az országos hetilap, amely hiányzott, és amelyre nagy szükség volt akkor, azt is mondhatnám, sok hiányzó lap egyetlen közös, jól szerkesztett újságban, a művelődéstől a tudományos ismeretterjesztésig vagy az irodalom- és művészetkritikáig. Szerettem és szeretem ma is ezt a laptípust, az egy irányba mutató igényes sokféleséget.” Köszönjük.
Kellemes meglepetéssel fedeztük fel volt újságunk, a Maszol híradását. (Annál is inkább, mivel egyéb lapalapítási kalandjaink után az Új Magyar Szóé volt a legfontosabb, és hát a Maszoltól való menesztésünk nélkül valószínűleg nem beszélhetnénk most Új Hétről sem – lám, igaz a mondás, hogy minden seggberúgás: egy lépés előre…Köszönet !) A Maszol híradása, tájékoztatója (szerzője Maszol) mintegy kivonata a Transindex tájékoztatójának, október 26-án látott napvilágot.
Úgyszintén hétfőn, október 26-án jelent meg a kolozsvári Krónika tisztességes beszámolója (maga Rostás Szabolcs vezető szerkesztő hozta tudomásunkra), az első napilap, amelynek alapításában (névadóként és főszerkesztő-helyettesként) részt vettünk; jólesően nyugtáztuk, hogy kiemeléásre azt tartotta kiemelni a krónikás: „A Hét megszólaltatta a hazai magyar humán és tudományos értelmiség legnevesebbjeit.” Köszönet.
Végül legjobban a Népújság Maros megyei napilap adta meg a módját nagyenyedi Nagy Miklós Kund jóvoltából, aki október 23-i összeállításában eredetien teret szentelt A Hét- évfordulónak és az Új Hét indulásának: Szervátiusz Dózsa-szobra közlésének méltatásával, és a Hét két marosvásárhelyi alapító tagja írásának a közlésével. Úgy hallottuk, az összeállításnak kedvező volt a visszhangja. Köszönjük.
Eredeti módon emlékezik meg A Hét első számának megjelenéséről az Arcanum Digitális Tudománytár éles szemű bloggere, hacsa, aki 1970 októbere fő eseményeinek áttekintését – azok után, hogy „Szolzsenyicin Nobel-díjat kapot, Allende elnök lett, Amerikában letartóztatták Angela Davist, akiről sokat írtak a magyar lapok, Magyarországon bebörtönözték Beer Iván rabbijelöltet, akiről semmi sem írtak a magyar lapok. Eltemették Gamel Abdel Nasszert. Meghalt Janis Joplin, Fülep Lajos, Szabó Pál és Nagyezsda Kurcsenko; Nagyezsda a géprablók által lelőtt stewardess volt az Aeroflot Törökországba térített, repülőgépén” – meglepő bejelentéssel kezdi: „Erre a hónapra, egyedülálló módon hat hétkezdet esett!” A poén magyarázata: 1970 októberében jelent meg A Hét – tegyük hozzá azonnal: nem Marosvásárhelyen, ahogyan az Arcanum linkjeiben sajnos szerepel, hanem – Bukarestben; és „a másik nem naptári hét-kezdet a Magyar Televízióban volt: A Hét címmel indult el 1970. október 11-én a Magyar Televízió vasárnap esti politikai magazinja.”
Érdemes elolvasni a blog teljes összeállítását 1970 októberéről, A Hétre vonatkozó részből legfontosabbként a következőket emelnénk ki: „A nyitószámban jelen van a romániai magyar tollforgatók színe-java: Balogh Edgár, Méliusz József, Domokos Géza, Szemlér Ferenc, Majtényi Erik, Lászlóffy Aladár, Bretter György. „Azokként létezzünk hát, amik…vagyunk. (…) Nem utópiáért. S legeslegkevésbé véres utópiákért, és mindenképpen a nemzeti elfogultság, gyűlölet, és minden antihumánum ellen, a mérték és érték realista ikerkategóriájának igényével.” Ezt írja Méliusz József a politikailag igazoló, elengedhetetlen körítésekkel. Az olvasó azonban tudta, ki mit írt azért, mert azt akarta írni, s mit azért, hogy írhassa, amit akar. Bretter György Bulgakovtól, A mester és Margaritából lopja be ezt az idézetet: „Istenek, isteneim! Milyen gyászos az estébe borult föld! Milyen sejtelmes a köd a láp felett! Aki bolyongott ebben a ködben, aki sokat szenvedett halála előtt, aki repült földünk felett, erejét meghaladó terhet cipelve, az tudja mindezt. Tudja az, aki megfáradt, és sajnálkozás nélkül hagyja el a föld ködeit, mocsarait, folyóit, könnyű szívvel adja magát a halál kezére, mert tudja, hogy csak a halál fogja őt megvigasztalni.”
Halottak napján, levelünk bezárásakor ez búcsúszónak is megfelel.
Kellemes Új Hetet!