Mit tenne Jézus a szívhangrendelet ügyében – kérdezi Giró-Szász Áron és az Axióma nevű „keresztény agytröszt”, amelynek már a neve is feltűnő önbizalmat sugall. A szívhangrendelet ugyebár be lesz zúzva, ebben remélem, nincs megtorpanás. De azért érdemes itt az axiómákat a helyükre rugdalni.
Először is: szívhangról valójában szó sincsen, mivel a néhány hetes sejtcsomónak olyanja nincs. Kifinomult műszerekkel előállítható egy effekt, ahogy egyébként a paradicsomnövényből is. Ebből elvarázsolt kékharisnyák azt a következtetést vonják le, hogy a paradicsom beszél, ami lehet, hogy jobb volna, mint amikor az Axióma Központ beszél.
Másodszor: érdemes végre belenyugodni abba, hogy a többség számára Jézus egy mesefigura. Nincs. Egyáltalán nem értelmezhető egy törvény vitájában, hogy Zsebibaba mit csinálna. Ez a szöveg pont annyit ér, mint ha a tizenkét éves Giró-Szász Ödönke mászna elő a szerepjátékos klubból, és arról magyarázna, hogy mit gondolna a szívhangrendeletről egy nyolcas szintű ogre mágus. Ettől még ő természetesen betarthatja a kaotikus paplovagok szabályait, amíg azok nem ütköznek az ország törvényeivel, de senki mástól nem várhatja el, hogy ne röhögjék arcon. Az pedig merő képtelenség, hogy az ő hobbijához igazodjon a törvénykezés.
Végül pedig egy apróság. Igazán szóra sem érdemes, de a színvonalas világépítés elvisel akárhány fejű sárkányt meg bármilyen varázslatot, amíg a belső logika konzisztens. Szóval: ha Jézus semmi mást nem tehet, mint az Atya, akkor a magzatvédelemtől a legjobb lesz távol tartani. Az Atya ugyanis előbb megpróbálta rávenni Ábrahámot, hogy a kedvéért ölje meg a kisgyermekét. Majd ugyanez az Atya a markába röhögve abortálta a saját harminchárom éves fiát. Inkább ne kérdezzük meg, mit is tenne. Megleszünk nélküle.
A szerző Facebook-bejegyzése 2026. június 4-én.
