Aki az előző messiást is idejében felismerte, – és ezt idejében jelezte is, azt –
noha várakozással fogadta Magyar Péter színre lépését – joggal bosszantják az
üres szólamok, a sztaniolpapírba csomagolt, valódi leleplezéseket elkerülő
bírálatok.
A mindkét iránynak egyaránt szóló elutasítást pedig egyenesen az egyéni
érvényesülés vágyának ravaszul álcázott megtestesüléseként értékeli.
Nekem túl gyors az a váltás, ahogyan a nemrégiben még a NER-nek a túlnyomó
többséget el- és lenyomó lépéseiből személyesen profitáló, belső körbeli
„mikutyánkkölykéből” előbb a határtalanul gazdagodó hatalomtechnikusokat
megszóló, de a tényekből, bennfentes létére, semmi újat fel nem táró sértett
exférj, majd, mindennapi óvatos keményítéssel március 15-ére külön
megmozdulást szervező „népvezér” lett.
Valahol rettentően szomorú, hogy az általában hosszadalmas személyiségfejlődést napokba sűrítő gyorsváltozás nem ébreszt gyanakvást, sőt – ennyi embert magával ragad. Ez is azt jelzi, hogy a realitásérzéknek mára nyoma sincs az országban.
Köszönhetően azoknak, akik jó ideje csak arra használják szereplési lehetőségeiket és a médiát, hogy – másokra mutogatva – folyamatosan kijelöljék a tizennégy éve történtek felelőseit (méghozzá „ezen” az oldalon, lerombolva a politikusok megmaradt presztízsét is), nem kevesen gondolkodás nélkül újra besétálnak (sőt: rohannak) egy hasonlóan ócska csapdába, mint amilyenbe 2021-ben MZP csalta az ellenzékiek számottevő részét.
A felelősséget átérezve sem tudok mást javasolni, mint hogy mindenki kérdezze meg saját magától: valóban újabb megváltóra, ráadásul a népnyúzó, országkifosztó oldalról érkezett, de azzal csak a szlogenek szintjén szembeforduló, az érdemi leleplezésekkel adós vezérre van most szüksége ennek az országnak?
Aki egyszer csak az ország élére állna, mindenféle országos szintű politikai gyakorlat nélkül, és anélkül, hogy tudnánk, kik döntöttek úgy, hogy… őt tolják előre.
Forrás: Újnépszabadság