Könyörögtünk nektek, hogy lépjetek vissza! Nagy az arcotok! Tűnjetek el örökre! – a kutyapárti politikusok és szimpatizánsaik az április 12-i választások előtt és azóta is folyamatosan ezt kapják – és ezek még a finom üzenetek. Sokan azt is hozzáfűzik, hogy én „kutyapárti szavazó (sőt, aktivista) voltam, de most már soha többé”.

Olyan gyakran lehet ilyen állítólagos kutyapártiakkal találkozni, hogy elgondolkodtató: ha tényleg ilyen sokan voltunk, miért nem nyert meg egyetlen választást sem a Magyar Kétfarkú Kutya Párt?

Az arrogáns beszólások egyáltalán nem változatosak, ami arra utal, hogy valamiféle egymást bátorító tömegpszichózis eredményeként repülnek rá felhőkben a felbőszült Tisza-szimpatizánsok mindenkire, akiről kiderül, hogy nem „csak a Tisza” létezik számára.

Április 12-e előtt az volt a támadások fő motívuma, hogy aki országos listát állít, az veszélybe sodorja a rendszerváltást, és ezt majd megkeserüli.

Hiába érveltünk azzal, hogy az Orbánék által eltorzított egyfordulós választási rendszerben az egyéni körzetekben kell tarolni, vagyis egyetértünk, mindenki szavazzon az esélyes egyéni ellenzékire, tehát szinte mindenütt a Tisza-párti képviselőjelöltre. Listán pedig az a néhány százezer tudatos szavazó, aki hajlandó lehet megérteni, hogy az új parlamentben szükség lenne a demokratikus ellensúlyokra, a kormányváltás veszélyeztetése nélkül voksolhat, megfelelően az általa vallott elveknek és értékeknek.

Mondhatjuk úgy is: mi pontosan ugyanúgy „könyörögtünk”, hogy aki hajlandó mindebbe belegondolni, az szavazzon tudatosan, és segítsen kiegyensúlyozottságot vinni a kialakuló eredménybe.

Az április 12-i eredmény, az országban kijelölt százhat egyéni körzet közül kilencvenhatban megszületett ellenzéki győzelem, ami mindent eldöntött, ezt az érvelést igazolta. A választási törvényben kötelezően megszabott, minimum hetvenegy körzetnél valamivel több helyen elinduló kutyapárti jelöltek nem jelentettek fenyegetést. A kampányban felizgatott tiszások azonban azóta sem ismerték el, hogy tévedtek (vagy ami rosszabb, a kormányváltásért izguló tájékozatlanokat ijesztgetve manipuláltak).

Ami pedig még ennél is szánalmasabb, a tiszások nem túl nagy létszámú, ám annál kártékonyabb túlmozgásos szabadcsapatai április 12-e óta sem képesek leállni. A Magyar Kétfarkú Kutya Párt körülbelül tizenkétezer szavazattal az egy százalékos küszöb alatt maradt, ezért segítséget kérő üzeneteiket számos helyen olvashatjuk. Az üzenetekhez érkező hozzászólások nagy része pedig továbbra sem támogató jellegű, hanem a megszokott kioktató, lealázó szándékú okoskodás. Amiből volt már éppen elég, kösz, nincs többre szükség.

Segítségre annál inkább. Az MKKP május közepén átvette a fizetési felszólítást, 686 millió forintos kampánytámogatást kell visszafizetnie. Most mindenkire szüksége van, aki támogathatónak tekinti a közösség által képviselt értékeket.

Megjelent a Népszava-online Vélemény rovatában 2026. május 29-én.