Jaj a legyőzötteknek. Nincs kegyelem.

A tatárok lerombolták az országot. A törökök százötven év alatt évszázadokra szakítottak el Európától (ma is nyögjük). A nácik és nyilasok alóli felszabadítás után a szovjet fegyverek árnyékában a közepesen fejlett országból a vas és acél rabszolgatársadalmát, a tizenkilencedik századi kapitalizmus gazdaságát erőltették ránk. Nagyobb kárt okozott ez, mint a világháború.

Orbánék kettévágták a rendszerváltás utáni folyamatot amelynek révén újból felzárkózhattunk volna. Egyszerre hozták vissza a feudalizmus és a fasizmust (Mussolini-féle változtat) , gondolatrabszolgaságot (Sztálin-féle változat), a rendőrállamot (Hitler-féle változat) és az aranyozott rongyokba züllött ringyó Rómát. Nagyobb károkat okozott ez is, mint a világháború. lerombolták mindazt, ami már-már fölépült.

Mint minden diktatúra, azt hitték, örökké tart. Közben elvették nemzedékek, évszázados reményét, és visszaküldték az országot Keletre, ahol nincs semmi keresnivalónk, csak azért, mert nekik volt keresnivalójuk. Megint csatlósok lettünk, és megint az utolsók a sorban. Eladtak minket, mint nyugatiak Jaltában, csakhogy ott alku tárgya voltunk, most meg árucikk. Árucikk, cserébe a kettős játszmáért, idegen érdekek kijáróiként a hatalomért, a jachtokért, a lelőtt fácánok százaiért, a kastélyokért, a helikopterekért, a hatvanpusztákért, a birtokokért, a Volvo-és Porsche gyűjteményekért, unalmukban rendezett úri piknikes murikért, ahol ki tudja, kik voltak a hozott anyag, kényükre kedvükre szolgáló pedofíliáért, ocsmány és undorító szenvedélyekért, kábítószeres orgiákért és világ röhejére ereszcsatornán menekülésért, egy gyógyszermelléhatásként kocsonyásra hízott elmebeteg dicsőítéséért, a császár nem egyszerűen meztelen volt, hanem közönséges őrült, aki már azt sem tudta, ki ő valójában és hol van éppen, de senki nem mert neki szólni, hagyták, hadd süllyedjen, és annyira ostobákká rohadtak, hogy nem vették észre: nekik is végük van.

Úgy volt, ahogy Babits mondta halálos ágyán a nácikra: halálra győzték magukat. Olyan bűnöket követtek el, amelyekre a Földön nincs bocsánat. Ember ezeket megbocsátani nem tudja. Egy országot, egy népet, egy nemzetet visszavetni az ázsiai középkorba, annak legocsmányabb diktatúráját látványosan kiszolgálni, egy leigázásra, mi több: kiirtásra szánt népbe belerúgni, csak hogy tessék a hódítóknak – erre nincs bocsánat e Földön.

Isten nevében Isten ellen cselekedni, ez nem más, mint Isten kigúnyolása. és ha van Úr az égben , vagy akárhol, ez az egy, amit talán ő sem tud, mert nem is akar megbocsátani.

Ne a mennyben bűnhődjenek. Itt, a Földön.

Nincs kegyelem. Nincs bocsánat.

A szerző Facebook-bejegyzése 2026. május 5-én.