Régi nagy szerelmem, Raffay Ernő ismét támad, ezúttal a Facebookon, egy Jean le Maingre nevű posztolónál, aki összefoglalja, hogy Adyt megrontotta Nagyvárad meg a „nem magyar származású” könnyű nők.

Nos, Raffay éppen ezért nem történész szerintem: egybites magyarázatokat kohol, és mint egykori nagyszerű elődje, a szintén egybites Robotos Imre, a költő vallomásait is értéktelennek és érdektelennek tartja.

Adyt nem kellett megrontani: alkoholista volt. Hogy egy alkoholista lesz vagy születik, az más kérdés, de az volt. Aztán: a „könnyű nők” nemzetiségtől függetlenül léteztek akkor is, és nagyon megátalkodottnak kell lenni, hogy valamiféle sötét összeesküvéssel hozzuk összefüggésbe a származásukat. Szex – és szórakoztatóipari dolgozók voltak, bárkinek odaadták magukat, aki meg tudta fizetni a szolgáltatásukat. Adynak az egész költészetéből kiderül, hogy mennyire erotikus alkat volt, s egy olyan felszabadult nagyvárosban, mint az akkori Várad, ahol Kacsóh Pongrác húgai huszártisztekkel mulatéroztak, igazán nem kellett messze menni egy kis erotikáért.

Ez a bejegyzés összeért bennem egy másikkal, Peer Krisztián válaszával Győrffy Ákos válaszára. Az utóbbi meglepődni látszott az NKA különös praktikáin, melynek kuratóriumi tagja volt, az előbbi pedig rámutatott, hogy nem lehetett annyira vak. Én azt hiszem, hogy sok ilyen „szándékos vak” van, aki úgy tesz, mintha nem tudná, hol élt, aztán látványosan meglepődik.

Ami viszont idetartozik Adyhoz, az az, hogy Győrffy „ingyenélőnek” nevezi Peert. Egy olyantól, aki arra hivatkozik, hogy negyedszázadon át szociális munkásként dolgozott, ez legalábbis furcsa érv. Elvégre egy szociális munkás nem ítélkezik, hanem megérti vagy megpróbálja megérteni azokat, akiken segít. És ha Peer ingyenélő lenne, akkor éppenséggel minden ösztöndíjat megpályázott volna, hiszen hol lehet jobban „ingyenélni”, ha nem azok révén – amelyeket egyébként Győrffy megpályázott és megkapott.

„Minden esetben azt írtam, amit írni akartam, soha nem írtam egy sort sem semmiféle utasításra” – írja Győrffy. Nem is kétlem, csakhogy egy beállt rendszernek már utasítania sem kell: az alanyok maguktól is megírják, amit kell, és ha nem is írják meg, akkor is annak a rendszernek a részei és trófeái. Figyelmébe ajánlom Győrffynek és mindenkinek Szijj Ferenc remek interjúját a Literáról, amelyben többek között ezt mondja: „…voltak az ösztöndíjasok között általam nagyra becsült írók is, akik megőrizték az integritásukat, az elméleti kereten belül tisztességesen viselkedtek – amennyire tudom. De az elméleti keret mégiscsak a „valami bűzlik Dániában” kategóriájába esik, és számomra ugyanúgy elvetendő, mint akkor. „

Persze ha Peer „ingyenélő”, akkor megszüntetjük, akkor már nem is érdemes figyelni arra, amit mond, s talán a rendszernek is azért nem kellett, hiszen kinek kell egy ingyenélő, ugyebár?! Elég alpári okoskodás ez. Mint különben az is, hogy Adyt sem kell figyelembe venni, elvégre még magyar se volt: „idegen vérű” nőkkel hetyegett egy zsidó városban.

Győrffy Ákos távolról sem az a kategória, mint Raffay Ernő: az utóbbi egy igyekvő úr, aki mindenben összeesküvéseket keres és persze talál. Az előbbi jó költő és esszéíró, aki most a naivát adja. Ne sértődjön meg, ha erre felhívják a figyelmét.

A szerző blogbejegyzése 2026. május 5-én.