Biztosan írtam már, de azért annak, aki nem olvasta: nagybátyám egy szlovén zsidó bácsival beszélgetett a vonaton, és azt találta mondani, hogy azért a palesztinai arabokat is meg kellene hallgatni. Mire a bácsi: – Maga, fiam, csak ne legyen olyan objektív!
Én sem vagyok az.
Magyar Péter beszédéből , amivel egyetértek, csak néhány dolgot emelek ki, ezt is csupán azért, mert volt, aki kifogásolta, hogy róla bezzeg nem írok.  Mi a csudát írjak arról, amivel egyetértek, de azért megpróbálom.
1. Valóban: az önkormányzati adót teljes egészében az önkormányzatoknál kell hagyni. Dániában (már megint, de adózási szempontból az északi országok mérvadóak: ez a jólét titka), az adókötelesek így kétféle adót fizetnek alapból. Ezeken kívül is még sokféle adó van, de ez az alap: az állami és az önkormányzati. Ez utóbbi költségvetési szempontból a teljes jövedelemadó-bevétel 65-75 százaléka, a bruttó bér 22-25 százaléka. Látható tehát, hogy a költségvetési bevételek alapját éppen az önkormányzati adó jelenti. Az összeg kommunánként (önkormányzatonként) változik, ezért van egy kiegyenlítési mechanizmus, amely az alacsonyabb bevételű önkormányzatokat a magasabb bevételűek „kárára” automatikusan kompenzálja. Ez nem „szolidaritási adó”, hanem pontosan meghatározott  algoritmus  szerinti automatizmus, és mértéke 2-5 százalék. Ezen túlmenően azonban az adó egésze a kommunáknál marad.  A lényeg azonban nem  annyira az adó mértéke, hanem az, hogy mire költik. Ezért persze  a skandinávok mindig panaszkodnak a magas adókra, de tudják, mit kapnak érte: jóléti államot.
2. Ukrajna „gyorsított EU-csatlakozása”. Itt még a fogalom sem tisztázott. Csak arról lehet szó, hogy Ukrajna megfigyelőként részt vehet bizonyos tanácsi üléseken (szakminiszterek: nem – csak – az Európai Tanács, hanem az Európai Unió Tanácsa), ez esetben nem sok vizet zavar: a tanulási folyamat része.
Az azonban igenis helyes követelmény, hogy tag csak a harmincöt fejezet lezárása és tagállami ratifikálás után lehessen. Ez éppen Ukrajna saját érdekét szolgálja. Ha ugyanis nem történik meg, Kijev nem tudja abszorbeálni az uniós rendszert, és gazdasága teljesen összeomlik. Társadalma is, hisz az EU az élet minden területére kiterjed. Derogációkat (átmeneti kivételeket) persze kaphat, de nem túl sokat, mert az precedenst teremt.
Csatlakozásunkkor mi is figyeltünk arra, hogy ne kérjünk túl sok derogációt, mert az kontraproduktív, és egy ponton túl komolytalan. Ukrajna jelenleg nagyon távol van a tagságtól, de ha véget ér a háború, meg lehet vizsgálni a csatlakozás menetét. Különleges téma lehet a mezőgazdaság: milyen ütemben kaphat támogatást, mondjuk a régi tagok által élvezett jelenlegi támogatás 5-10 százalékáról indulva (Magyarország 25 százalékról indult, Szlovénia 75 százalékról).
Addig még sok idő van hátra. Az, hogy Ukrajnának még a határai sem egyértelműek, persze, hogy akadály, de ugyanígy Szerbiánál is ez a helyzet (Koszovó), melynek tagságát a mostani budapesti orosz bábkormány, Moszkva érdekei miatt, oly erősen szorgalmazza. Szerintem a nyugat-balkáni országok is akkor lehetnek tagok, amikor Ukrajna. A távoli jövőben. Igen, addig a „szürke zónában” maradnak.
Azért ez is valami. Ez nem zárja ki Ukrajna másfajta támogatását az orosz agresszióval szemben. Ez önvédelmi és erkölcsi kötelesség. Még egy Hitlert nem akarunk elviselni. Horthyt sem.
Most veszem észre, hogy nem értékeltem, hanem hozzászóltam. Talán nem baj.

A szerző Facebook-bejegyzése 2026. február 15-én.