Ex-Führer Dopemannél
Az a nagy baj, hogy én nagyon előrehaladott vagyok. Az én elmém, az fölötte áll mindennek, lebeg a vizek felett. Ezért csak néhány százezer ember érti, viszont két és fél millióan szavaztak rá, anélkül, hogy értenék. Ez az én teljesítményem, aki egymagam vagyok én, és mint ilyen, értem magam, többnyire. De néha előfordulhat, hogy én se értem magam, és akkor megmagyarázom magamnak, és akkor szuverén.
A jogszabályokat eskümhöz híven betartottam, ami nem volt nehéz, mert én hoztam őket. Ha nem akartam betartani, akkor hoztam egy másikat, nekem nem lehet betartani, én tartok be a jogszabályoknak és ellátom a törvényt, mert az is én vagyok, nehéz munka ez.
És engem folyton ellenőriztek, kérem, mint egy katonát. Állandóan figyeltek. Valakik állandóan figyeltek, mit csinálok, mindig jöttek utánam, kísértek engemet mindenhová, fényképeztek, filmeztek, feljegyezték mit mondok, ez olyan zsenánt volt, kérem, most képzeljék magukat az én helyembe, na jó, ne képzeljék, mert erre kényes vagyok, és olyat teszek, hogy magam is nem bánom.
Csak ne piszkáljanak bele a gazdaságba, évtizedek óta senki nem csinált húsz százalékos inflációt és négyszáz forintos eurót meg nagymártont se csinált senki, csak én, egy évszázadban ha akad egy ilyen támogatott hülye, azért ez ritkaság. mindig mindennek az ellenkezője jött be neki, hát mit mondjak, gyerekek, én úgy röhögtem! Azért ennyi mulatság nekem is jár.
A fájdalom olyan, mint a töltött káposzta: előbb cseppfolyósodik, aztán légneművé válik, ilyenkor sűrűsödik körülöttem a levegő, menjetek innen.
Én azért jöttem ide a Dopemanhez, mert neki is rugdosta valaki a fejét, mit ő az enyémet, attól lett ilyen, és akkor én itt magam közé érzem magam.
A szerző Facebook-bejegyzése 2026. május 8-án.