Civil beszéd

Jól tetszett olvasni: nem önvédelmi módszerekről, hanem önvédelmi mószerekről van szó. Amikor valaki, akinek vaj van a fején, (mit vaj! egész tehéncsorda, fejőgépek, tejüzem!), azzal mászna ki a slamasztikából, hogy bemószerolja társait, főnökeit.

Van köztük, amelyik a „védelmi pénz” logikáját követi, eddig ezt szokta meg. Szokás volt politikai vagy személyes célokra visszacsúsztatni valamit a döntéshozókhoz, hogy megvédjék őket a hatóságok kérdezősködésétől, és garantálják újabb pályázatok, megbízások megnyerését. Ezzel próbálkoznak most is: a felhalmozott vagyon egy részét önként felajánlják az új hatalomnak.

Mások inkább a maffiafilmekből ismert vádalkuban reménykednek. Ha lehet, nem a nyomozó hatóságokkal kötnék meg (ha muszáj lesz, akár velük is), hanem a közvéleménnyel. Látod, én mindent elmondok valamelyik fideszes főnökről, arról is, mennyit szenvedtem tőlük, miközben al- vagy társfőnökként „parancsra tettem”, amit kértek. De hát nem bírom tovább a lelkiismeretfurdalást, kiszakad belőlem a sértett ártatlanság hangja. 

Az a jó ebben a furdalásban, hogy remekül van időzítve. Épp a rendszer bukása utánra, egy nappal sem előttre.

A „védelmi pénz” taktikát követő ön- és rendszermószer típusából a legnagyobbat kétségtelenül Balásy könnyes interjúja szólt. (Nem gúnyolódom: lehet, hogy valódi könnyek voltak. Valóban sok veszteni valója van.) Mindenesetre nem az „Ott fogsz majd sírni, ahol senki se lát” logikát alkalmazta. A régi slágerszerzők elavultak, ezért kevés remény van arra is, hogy „százszor megcsókol majd egy szál ibolyát”. Vagy plakátot, pedig különösen a háborúval riogató gyerekrémítők nagyon cukik. De a néma könnyeknek nincs hatása a kutyára sem.

Úgy tűnik, ezeknek a látványosaknak sem volt, még a váratlanul feladatukra ébredő hatóságokra sem. Elrendelték a Balásy-cégek számláinak zárolását, leállították a külföldre való pénzmentést is. Azért a legszebb mégiscsak az, hogy amikor Balásyék – mentve a menthetőt – a CIB-től a Tiborcz-érdekeltségbe tartozó Gránit bankba helyezték át számláikat, (ld. még: Barátok közt), a barátság-cinkosság ott sem bizonyult gránitszilárdságúnak. Hiába, arra csak az Alaptörvény képes. A Gránit bank is lezárta a nála lévőket.

Persze, értem én Balásyt. Rogán nevét ugyan nem mondja ki (ahogy Orbánét sem: ők ketten még mindig félelemkeltőek az alvezérek között – valószínűleg náluk vannak azok a bizonyos zsaroló dossziék…), de azzal mosakodik, hogy a plakátok tartalmát nem ő határozta meg. Ő csak a megrendelést teljesítette. Jó, ha hét-nyolcszoros árért, mint Révész Máriusz mondja, akkor annyiért. Miért, le kellett volna alkudnia, kevesebbre? A bolondok máshol laknak, nem Rogán szomszédságában. Az drága környék.

Valamiért mégis eszembe jut az a postás, aki, állását kockáztatva, nem volt hajlandó kézbesíteni a faluban az ijedős nyugdíjasoknak a háborús rémisztgetésre szánt, véres kormánykiadványt. Abba a postásba a sokszoros milliárdosnál több becsület és bátorság szorult. Pedig ő is elmondhatta volna: nem tehet róla, nincs köze hozzá, nem ő írta-nyomtatta ezt a gyalázatot.

Az önvédelmi mószer másik fajtája a „vádalku” képletét mutatja. Ilyenkor másokat mószerolnak be, akik szerintük náluk is nagyobb bűnösök. Palkovics meghazudtolja Szíjjártót: igenis volt szó kormányüléseken az akkugyárak szennyezéseiről. Révész Máriusz beköpi nemcsak a sokszoros áron dolgozó, ám megkerülhetetlen Balásyt, de Gulyást és Navracsicsot is, akiknek elmondta az egész disznóságot. De nem tudtak mit tenni szegények – ecseteli –, mert ez ugyebár másik tárcához tartozott. Nagy Mártont, Hankó Balázst és az NKA-ban őt helyettesítő Bús Balázst bemártja a támogatásokat kezelő intézmény főigazgatója. Hankó Balázs és Nagy Márton hozták létre a 17 milliárdos dugipénzt a kampánycelebek lefizetésére. Bús Balázs állította össze engedelmes beosztottakból az osztogatást intéző bizottságot. Hankó Balázs utasított az egész közpénzrabló akció eldugására.

Nahát. Micsoda csalódás. Én pedig azt hittem, hogy Győzike, Mága Zoltánék, Kis Grófo, Pataki Attila, Deák Bill Gyula, Dopeman, Tóth Gabi kizárólag hazafias érzülettől vezetve léptek fel a Harcosok Klubjában és egyéb helyeken, vonultak a Békemenet első sorában.

Bár szerintem Pataki Attiláék igazán megérdemelték. Olyan, szakmailag kifogástalan, világnézetileg megrendítő pályázatot nyújtottak be, hogy szem nem marad szárazon. Pataki Attila arra kért pénzt, hogy „az emberi léptékű természeti törvények mezsgyéjén” „utat mutasson a fény és szabadság felé.” Ha a nem emberi léptékű természeti törvényeket akarta volna követni, biztos vagyok benne, hogy egy fillért sem kap. Amíg ő az utat mutatta, a fia (ő is pályázott) „megérteni kívánta a három dimenziós létezést”. Nem ám a kettő vagy négy dimenziójút. Szép lehet náluk egy családi este: apuka utat mutat a mezsgyén, a fiú számolja a dimenziókat.

Az önvédelmi mószerhullám hatását látjuk. 61 százalék (köztük eddigi fideszesek) bíróság előtt szeretnék látni Orbánt. A pártját már maga sem tartja alkalmasnak az újjászervezésre.

Kérdés, nem úszik-e el pártelnöksége is.

Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2026. május 9-én.