Az exminisztert a közelmúltban alkalmam volt látni egy rendezvényen, és azután azt is, ahogy ballag a villamos- vagy buszmegálló felé.
Maga a düh és sértődöttség, akkor is, ha úgy véli, nem látja senki. És a megtestesült nagyravágyás. Ez annak is kiderül a testtartásból, aki nem tudja, ki ő, és nem érti a testbeszédet sem (ami különben is vitatott).
Azt mondják, valaha SZDSZ-es volt. Lehet, épp az ilyenek okozták a liberális párt bukását.
Düh egyfelől, mert rohadtul nagy pofont kaptak, és nem érti, miért. Düh azért is, mert bár a bukott kormányban ő volt a néma levente, nyilván többre vágyott. Nem igazán értem, milyen alapon, hiszen nem ő, hanem Navracsics volt a Hitegető, aki állítólag tárgyalt a Bizottsággal, és naponta jelentette be, hogy most már aztán jön a pénz.
Dühös azért, mert úgy tűnik, nem tudta felfogni/belátni azt az egyszerű szillogizmust, hogy amíg nincs jogállam, addig nincs pénz, és hogy amíg Orbán van, nincs jogállam, tehát míg Orbán van, nincs pénz.
A bukással, úgy látta, eljött az ő ideje.
Állandó jellegű hozzászóló az Országgyűlésben, a vélt tények felsorolása mellett szavaiból több gyűlölet és sértettség sugárzik, mint a csernobili szarkofágból a radioaktivitás.
Tipikus karrierista.
Most, úgy tűnik, elérte célját. A minimális célt.
Faarca mögött ott a hataloméhes szörnyeteg.
A szerző Facebook-bejegyzése 2026. július 14-én.
