Nekem is van némi, bár csekély tapasztalatom (az Adria-vezeték ügyet éppenséggel töviről hegyire ismerekm energetikai téren.
Még az Fidesz-MDF-FKgP-kormány idején Koppenhágában megszerveztem az útját és végigkísérgettem a Földművelésügyi Minisztérium egyik vezető tisztviselőjét a dán szélerőművek bemutatása céljából. Tárgyaltunk a vezetőkkel, fölmentünk az egyik turbinába, szóval a szélkerékhez is. Ezek a gépek Amager (ejtsd: Ama’r) szigetén, a tengerben állnak. Megjegyzem, ezen a szigeten van a repülőtér és a legnagyobb rendezvényközpont, a Bella Center is, ahol a tíz ország, közük hazánk uniós csatlakozását lezártuk 2002 decemberében.
Végiglátogattuk az erőműveket, a kolléga ebéd után a délutáni géppel hazatért – és semmi eredmény. Az útijelentésen kívül, amliyat persze elolvastam. A kormány nem foglalkozott az üggyel.
Kéttagú küldöttségünk járt némileg később Izlandon, koppenhágai átszállással, én vártam őket visszaúton a dán fővárosban, a reptéren, szállásukra vezettem a küldöttséget (két tag, az már delegáció), amelynek egyik tagja azóta sajnos eltűnt a szemem elől, nagyszerű barátom volt, együtt jártunk egyetemre (bár nem ugyanarra a szakra), együtt katonáskodtunk, sőt, a minisztériumban is munkatársam volt.
A barátom egy energiaügyi szakembert kísért, akinek az volt a feladata, hogy az Izlandon bőven található geotermikus enegia hasznosításának módját, tapasztalatait mérje fel. Ezt megtette, leírta, javaslatokat tett – és az ügy elveszett az államigazgatás útvesztőiben, alkalmasint a kerek dossziénak nevezett szemétkosárban.
Csokonai szavai jutnak az eszembe: „az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon”.
És ez nem csak a poétákra vonatkozik.
A szerző Facebook-bejegyzése 2026. augusztus 6-án.
