Mary Gabriel: Madonna. Egy lázadó élet
A csábos pillantás, amellyel a könyv borítójáról ránk tekint, szinte védjegye Madonnának, számos klipjében és koncertjén láthattuk. A bűbájon kívül a figyelmes szemlélő némi gunyorosságot is felfedezhet benne, amely mindjárt más dimenziókba helyezi a dívát. És most végre megírta valaki, milyen az igazi Madonna.
Hosszú pályája során született róla több könyv, de ilyen még egy sem. Ez a hatalmas, kb. kétkilós és 900 oldalas kötet nem szokványos sztáréletrajz, botránykrónika, nem bulvár, hanem tudományos alaposságú és minőségű tanulmány, amely a Madonna-jelenséget igyekszik megfejteni –, de mindjárt érdemes leszögezni: mindeközben rendkívül szórakoztató olvasmány (és remek fordítás, amit hárman készítettek*). Az író, Mary Gabriel évtizedekig volt a Reuters szerkesztője, és más jelentős nőkről is adott közre könyveket, de minden bizonnyal a Madonna – Egy lázadó élet lesz a legmaradandóbb. Minden fontos művész ilyen könyvet szeretne magáról.
Mary Gabriel nagyjából egyidős Madonnával, Amerikában élve, a médiában dolgozva nyilván nyomon követte szédületes pályáját és ismerte a világot, amelyben az énekesnő sztárrá, majd ikonná vált. Mindenre kiterjedő kutatásai alapján teljes bizonysággal jelenti ki: Madonna megváltoztatta a világ kultúr- és társadalomtörténetét és kitágította a határokat. Norman Mailer már 1994-ben azt mondta róla, hogy ő a legnagyobb élő női művész.
Nyilván merész ez az állítás. De aki hajlandó volt odafigyelni a sztár mögött az emberre, továbbá elvetni az előítéleteket, beláthatja, hogy az állítás igaz. Amikor az énekesnő elkezdte a pályáját, a New York-i underground szakma jó szemű képviselői rögtön meglátták benne a tehetséget. De nem volt könnyű feljutnia a csúcsra, több okból sem.
Madonna fokozatosan építette fel magát, először táncolt, aztán gitározott és énekelt is, és kereste, mi is lehetne az ő saját útja. Mindez évekbe tellett sok nyomorgással, patkányfészek lakásokkal, gyorséttermi szemetesből maradékok kihalászásával, de megalkuvások nélkül, mert Madonna, amint rájött, hogy mit akar, nem engedett. Lehetett volna már korábban sikeres énekesnő, de az nem volt neki elég. Volt része zaklatásokban, de nem dőlt hanyatt a „szereposztó díványon”. Többször vissza kellett mennie a nullára és onnan újrakezdenie, de inkább ezt választotta, mint a könnyű sikereket.
Hamar rájött, hogy öltözködésével és szexuális töltetű provokációival felhívhatja magára a figyelmet, amint már az énekesi befutásával párhuzamosan készült Kétségbeesve keresem Susant (1985) című film epizódszerepében is láthattuk, ahol eredetiségével simán elsöpörte a főszereplő Rosanna Arquette-et. A sajtó pedig, ahogy szokta, ugrott mindenre. Elkönyvelték rosszlánynak, sztárocskának, aki majd olyan sebességgel hullik vissza az ismeretlenségbe, amilyen gyorsan kiemelkedett. Arról cikkeztek, hogy a koncerteken a nézők közé dobja a bugyiját (Mary Gabriel nem említ ilyesmit). A tini lányok viszont imádták, utánozták a stílusát, és ugyanolyan sikítozva fogadták, mint anyukáik valaha a Beatlest (akiket Madonna is nagyon szeretett kislányként). Arról kevesebb újság írt, mert nem volt „érdekes”, hogy a középpolgári, vallásos családba született lány jó tanuló, sokat olvasott, olthatatlan tudásszomj és maximalizmus élt benne és egy életre megsebezte édesanyja korai halála.
Attól a pillanattól kezdve, hogy ő irányíthatott, olyan munkatársakat (zenészeket, koreográfust, táncosokat) választott maga mellé, akiktől tanulhatott, és akik hozzá hasonló módon gondolkoztak. A nehézségek inkább inspirálták: „Ha az élet citrommal kínál, csinálj belőle limonádét” – fogalmazta meg korai filozófiáját.
A popkultúrában a nyolcvanas években jelentek meg és váltak meghatározóvá a klipek, amelyek „láthatóvá tették” a zenét. Madonna a bennük rejlő lehetőségeket is felismerte. Első fontosabb – és maradandó értékű – klipjeit David Fincher rendezte. Az Express Yourself egy korai klasszikust, Fritz Lang Metropolis (1927) című filmjének hangulatát idézi, a Vogue-ban pedig megismertette a világgal a New-York-i melegkultúra egyik jellegzetes mozdulatsorát, a voguingot. Jean-Paul Gaultier, a vele párhuzamosan világsztárrá váló divattervező volt az alkotója a híres lifegő harisnyakötős, kúpos melltartós fűzőjének, és elmondhatjuk, hogy Madonnának hervadhatatlan érdemei voltak Antonio Banderas hollywoodi karrierjében, aki a spanyol Pedro Almodóvar színésze volt – egészen a Madonnával az ágyban című dokumentumfilmig (1990). Az 1990-es Blond Ambition turnén forgatott szabálytalan, fésületlennek látszó (dokumentum)film bemutatta a koncertek hátterét, a velük járó izgalmakat, Madonna családját, kérlelhetetlen természetét, igényességét, tökéletességre törekvését, és azt a kijelentését, hogy pillanatnyilag egy Antonio nevű színész a legjobb pasik egyike.
Madonna imád sztár lenni, nem tette őt tönkre a rivaldafény, nem szédítette meg a siker, mint oly sokakat Janis Joplintól Amy Winehouse-ig. Magától is sokat követel. Nehéz elképzelni, hogyan bírta az első igazi, Madonna stílusú turnéján az iramot, hogy végigugrálja, -táncolja és -énekelje a koncertet anélkül, hogy lihegni látnánk – hát úgy, hogy kemény edzéseken vett részt, tudatosan táplálkozott, naponta tizenkét kilométert futott. Minden klipje, minden turnéja egy-egy megújulás volt.
Nem alakított ki állandó imázst magának, azt meghagyta a slágerénekeseknek, állandóan változtatott magán, hol rövid, hol hosszú, hol szőke, hol fekete hajjal jelent meg. Dalait western, militáris, illetve Japánt, Marlene Dietrichet idéző stílusban adta elő. Az egyik turnéján (Drowned World Tour) pedig spontán spanyol utcai fiestát csinált a La Isla bonita című számából. Ezt a koncertjét szerencsémre élőben láthattam magam is 2001-ben Milánóban, és mondhatom, frenetikus volt, örök élmény lett. A dalok és a tánc hozták a „megszokott” színvonalat, de ez volt az első turné, amelyen főszerepet kapott és minden elődöt lepipált a látvány, a multimédiás show. Ezt írtam róla akkoriban: „A futurisztikus színpad, életre kel, a látvány lenyűgöző, és szinte követhetetlen. Hamar el kell dönteni, hogy csak Madonnát figyeljük-e, vagy az összképet: a páratlanul ötletes díszletet, a rendkívüli fény- és hanghatásokat, a mindig új és új elemekkel gazdagodó koreográfiát, az attraktív jelmezeket.”
Lehet, hogy elfogult vagyok, de felnőttként is sokat tanultam Madonnától: fegyelmet, munkabírást, megújulásra való törekvést. A nőket függetlenségre késztette, és arra, hogy legyenek erős és független „tökös csajok”, a világot pedig arra, hogy fogadja el a másságot és ne üldözze a melegeket. És mindebben rengeteg szeretet és humor is szerepet kapott. Közben nem ült a milliárdjain, támogatta az AIDS betegségben szenvedők gyógyítását (sok jó barátját vesztette el miatta). Nálunk feltehetően ledarálnák és befóliáznák. Nyugaton is megpróbálták többször, volt, hogy egy városban nem tarthatta meg beharangozott koncertjét, az Evita című film forgatásán a stábot nem engedték be a Bazilikába Budapesten, de a Madonna-jelenség nem söpörhető le a színről.
Az egyetlen, amivel ő sem tud elbánni, az az idő múlása (végül is idén 65 éves). Elég szomorú volt látni, hogyan küzd ellene botoxszal és ki tudja, miféle kezelésekkel. De egy súlyos betegség után megint megújult és sikeres koncertturnét csinált végig, persze már nem ugrálva, csak sétálva. A show változatlanul nagyszabású maradt.
Mary Gabriel mindent elolvasott, mindent megnézett és meghallgatott (könyvet, cikkeket, weblapokat, hagyatékokat.) Annyi háttéranyaga gyűlt össze, amennyi az így is kivételesen vastag könyv terjedelmét a duplájára emelte volna, ezért egy linket ad meg, amelyen az érdeklődők megtalálhatnak minden jegyzetet. A YouTube-on pedig megnézhetik a klipeket vagy akár a teljes koncerteket.
Ez a könyv olyan izgalmas, hogy nem lehet letenni – mondanám szívesen. Pedig muszáj ám letenni, mert nagyon nehéz. Aki végigolvassa, elkísérheti Madonnát lázadásainak útján és a zenéjét hallgatva jólesik egy kicsit újraélni a nyolcvanas és kilencvenes éveket.
Mary Gabriel
Mary Gabriel: Madonna. Egy lázadó élet
*Fordította: Darnyik Judit, Garamvölgyi Andrea, Kenyeres Anna
Hvg Könyvek, Budapest, 2023
912 oldal, teljes bolti ár 9900 Ft,
online ár a kiadónál 7493 Ft
ISBN 978 963 565 3553
A könyv kiadói fülszövege
Madonna több mint popsztár. Amióta az 1980-as évek elején színre lépett, folyamatosan borzolja a kedélyeket, sorra dönti a tabukat, kísérletezik a legkülönfélébb műfajokkal és minden alkotásában megújul. Táncos, énekes, színész, zeneszerző, filmrendező, stílusikon, politikai és melegjogi aktivista, szókimondó feminista. Nem véletlenül nevezte Beyoncé az anyakirálynőnek: generációk ízlését és világlátását befolyásolta, nők millióinak tanította meg, hogyan vállalják fel a vágyaikat és a véleményüket.
Mary Gabriel lebilincselő memoárjában korunk egyik, ha nem a legnagyobb női bálványának életútját mutatja be a detroiti évektől a szupersztárrá válásig. A könyvet – amelynek megírását ötéves kutatómunka előzte meg – különösen izgalmassá teszi, hogy a szerző Madonna karrierjét nem popzenei vákuumban ábrázolja. Betekintést kapunk a különböző szubkultúrákba és azokba a társadalmi változásokba is, amelyek befolyásolták Madonna életszemléletét, alakították a személyiségét és meghatározták a kreativitását. Hogy aztán azzá a művésszé váljon, aki máig ható változásokat indított el a világban. Mert Madonna több mint popsztár.
Forrás: Újnépszabadság
Madonna, teljes nevén: Madonna Louise Veronica Ciccone (Bay City, Michigan, 1958. augusztus 16. –) többszörös Grammy- és Golden Globe-díjas olasz származású amerikai énekes, színész, rendező és üzletasszony. A „pop királynője”-ként tartják számon, folyamatos újrafeltalálásáról és sokoldalúságáról ismert a zenei produkció, a dalszerzés, és a vizuális megjelenítés terén.
Kifeszítette a művészi kifejezés határait a mainstream zenében, miközben megőrizte az irányítást karrierje minden aspektusa felett. Ezért a populáris kultúra egyik leghatásosabb alakjának tekintik. Különböző, társadalmi, politikai, szexuális és vallási témákat magában foglaló művei kritikai elismerést és vitákat váltottak ki, így a modern kor egyik legjobban dokumentált alakja, hatalmas mennyiségű tudományos áttekintéssel és irodalmi munkával, valamint a Madonna nevű tudományos részterülettel, emellett különféle jótékonysági szervezetekben tevékenykedik, mint például a Ray of Light Foundation, vagy a Raising Malawi.
Michiganben született és nevelkedett. Miután 1978-ban New Yorkba költözött, hogy táncosként fusson be, a Breakfast Club, és az Emmy nevű csapatokban játszott dobosként, gitárosként és énekesként. 1982-ben aláírta lemezszerződését a Sire Records-szal, a következő évben pedig kiadta első önálló albumát Madonna címmel. A kezdeti sikerek után megjelentek a Like a Virgin (1984) és a True Blue (1986) című albumai amelyekkel világszerte ismertté vált, és megteremtette pop ikon státuszát. Ismertségét csak növelte az 1987-ben megjelent Ki ez a lány? című vígjáték, amely az első, az ő főszereplésével készült film lett. Vallásos képeket használva a Like a Prayer (1989) című albumán pozitív kritikákat kapott az anyag sokszínűségéért, ugyanakkor kritika is érte vallásos konzervatívok és a Vatikán részéről. Az 1980-as években olyan széles körben ismert slágerei jelentek meg, mint a Holiday, a Lucky Star, a Like a Virgin, a Material Girl, az Into the Groove, a Papa Don’t Preach, a True Blue, az Open Your Heart, a La Isla Bonita és a Like a Prayer.
Forrás (és lásd tovább): Wikipédia
