Azt mondta egy délután a Hallgatag (ritkán, nagyon ritkán velünk töltött egy-egy délutánt, egyetlen pohár vörösbor mellett, szórakozottan, „mesterséges öntudatlanságban“ hallgatva lelkes sületlenségeinket), szóval azt mondta Szisz, hogy volna egy rövid hozzászólása a lapban zajló UFO-vitához.
Nagy harc dúlt akkoriban A Hét hasábjain. Nem sokkal azelőtt jelent meg az Emberek a világűrből? című, Miről vall a „repülő csészealjak“ és a paleoasztronautika irodalma alcímű kötet, Gáll András előszavával: vaskos áltudomány, Däniken alapján és modorában. Érvelésének lényege: ha valamiről nem tudjuk bebizonyítani, hogy nem létezik, akkor annak léteznie kell: ilyen érveléssel azt is „be lehet bizonyítani”, hogy mondjuk, a Merkúrt kolbászból font gyűrű veszi körül, és a belsejében sajt van.
Háború lett a dologból. Mítosz születik? címmel azon nyomban vitriolosnak szánt, de utóbb ecetesre édesített, mindazonáltal elszánt kritikát írtam a könyvről. Soraim nem maradtak válasz nélkül. A hozzászólók egy része egyetértett a lap áltudomány-ellenes álláspontjával, voltak azonban, akik – hittel vagy pedig egyszerűen a hecc kedvéért – „toleranciát“, „odafigyelést“ követeltek Däniken nézeteinek. (Hülyeségekkel szemben nem vagyunk toleránsak – ez már egy újabb, egészen modern aforizma, egyik TETT-szerzőnk, M. G. után szabadon.)
Ebben a harci helyzetben érkezett Szisz javaslata. Lelkesedéssel fogadtam, hiszen önmagában az, hogy nem „a lapnak“, hanem „a rovatnak“ ajánl fel írást, megtisztelő volt számomra. Izgalommal vártam, hogy mit fog írni.
És nemsokára – egy levél kíséretében, amit féltve őrzök – finom, fegyelmezett kézírással írt kézirat jött. Címe: Artisták művészete. Megjelent A Hét 1973/13. számában. Álljon itt, nem hosszú.
„UFO-lógus: ezzel a szép új szóval gazdagította nyelvünket az Előre Kiskönyvtárának 14. kötete (Vendégek a világűrből? Bukarest, 1972) Ezt magyarítottam ARTistára: UFO = Unidentified Flying Objects – Azonosítatlan Repülő Tárgyak: ART.)
Pár évvel ezelőtt, midőn nálunk is dúlni kezdett a repülő csészealjak (vagy – így előkelőbb –: UFO-k) divatja, rászántam magam, és átböngésztem a hozzáférhető irodalmat, Edwards- tól Hobanaig és vissza. Hát épp csak a stílus volt gyanús. A stílus az ember – úgy vélem, ez a tudományban is érvényes. Az ARTista stílus nagyon árulkodó. Végső soron engem Kneipp páter iratainak Karinthy-féle változatára emlékeztet. „Orvosok eltátották pofájukat.“
Itt aztán sok mindenki eltáthatja. a szóban forgó 14. kötetecske jóvoltából. Egy hites ARTista, egy Edwards legalább meg van győződve és meggyőzni akar: de e könyv Anonymusa a hites ARTista és a hitetlen Tamás kereszteződése. Mintha Kneipp páter így írna: „Jött egy asszony hozzám, magas láz háta fáj, tüdeje szúr. Nyilván tüdőgyulladás. Megbomlott a nedvkeringés egyensúlya. Naponta háromszor hideg vizes, háromszor forró vizes lepedőbe csavarni. Két nap múlva semmi baja. De azért legjobb a penicillin. Orvosok eltátották pofájukat.”
Miről van szó a mi esetünkben? Mrs. Fitzsimmons a 116-os országúton hajt. A kocsi fölött narancsszínű, korong alakú tárgy jelenik meg. Motor leáll, lámpák kialszanak. Mrs. Fitzsimmons órájára pillant. (Csodálatos, hogy mindegyik Mrs. Fitzsimmonsnak ez az első dolga.) Tárgy aztán vagy tovaszáll elképesztő sebességgel, vagy leereszkedik, olykor kis zöld izék, lények (humanoidok, mondja a könyv, miközben – mellesleg – mindvégig az emberközpontúság ellen hadakozik) másznak ki belőle. Ha valaki rájuk lő, golyó visszapattan. Sít. még tizenegyezerszer.
Mert 1969-ig, a Condon-bizottság vizsgálatáig 11 000 esetet jelentettek az Egyesült Államokban. Ebből 676-ot (6,14%) nem sikerült megmagyarázni. Vagyis 10 324 alkalommal (93,86%) rémet láttak a szemtanúk? Ez a tömeghisztéria, ez a hatszázalékos megbízhatóság mindenesetre meggondolkoztató.
S még valami. Az ARTisták cáfolják, hogy hivatásos csillagászok nem láttak volna UFO-t, idéznek rá két-három esetet. Gyarló logikával úgy tetszik, épp fordítva kellene lennie: csillagászoknak kellett volna észlelniük a 11 000 esetet (hiszen ők vizsgálják állandóan a teret, hol a csészealjak röpködnek, nem?) és laikusoknak a kettőt-hármat.
De mit ér itt a gyarló logika? Úgy látszik, csakugyan mítoszról van szó (l. Ágoston Hugó Mítosz születik? – A Hét, 1973. 9.), és itt elsődleges a hit. Még úgy is, hogy credo quia absurdum.
Nos, ezt nem énnekem találták ki. Amivel nem azt akarom mondani, hogy UFO-k nincsenek. Tőlem akár lehetnek is. Csak Kneipp páternél jobb stiliszta bizonyítsa be.
Magyarán: akik eddig komolyan bizonygatták, azok dilettánsok, botcsinálta tudósok vágy éppen szélhámosok. (Ágoston Hugó említett cikkében fejükre olvas néhány tudományos tévedést is a sok közül.) A Vendégek a világűrből? című könyvecske ezt nem tagadja, figyelmeztet is rá. De azért idézi őket. Még a tudományos tévedéseket is.
Hát kell ez nekünk?“
Ennyi? Nem, nem csak ennyi. Van még az aláírás: Szilágyi Domokos. Mindennek lassan tíz éve. A legújabb TETT (Tudomány – áltudomány) szerkesztése közben többször eszembe jutottak azok a ritka délutánok, amikor a Hallgatag közöttünk ült. Ezért kerestem meg ezt a cikkét.
Megjelent A Hét 1982-06-11 / 24. számának tudományrovatában.