„Ha az elnököt erőszakkal megfosztják a hivatalától, akkor Magyarországnak joga van ellenállni. És meg is fogjuk tenni!” – jelentette ki Orbán Viktor.
Nem világos ugyan, exkormányfőnk a választási eredmények ismeretében honnan veszi a bátorságot, hogy Magyarország nevében beszéljen, de ez legyen az ő gondja.
Fekete madarakként szálltak a hírek kishazánkból a meccseket néző vezér felé: itt van a nyakunkon a csengőfrász és a fekete autók világa, totális önkényuralom következik, ezután mindenkivel mindent meg lehet majd csinálni, még a fideszesekkel is, és még mindig nem 480 forint a benzin.
„Tűrte” Orbán, „tűrte, ameddig tűrhette”, de mikor szombaton Sulyok aláírta saját eltávolítását, arra számítottam, hogy Orbán csapot-papot, kisdöntőt, Trumpot, angolt és franciát hátrahagyva lóhalálában, saját pénzből magángépet bérel, rohan haza, és vasárnap szentmise után már Budapest utcáin vezérlő tábornokként irányítja a nemzeti ellenállást. Hazarendeli szárnysegédnek a zseniális Szijjártót, és a nemes cél érdekében pénzzé teszi Mészáros, Tiborcz és a többi NER-oligarcha vagyonát, majd a nemzet élére áll. Esetleg behívja az oroszokat, de ezzel csínján kell bánni, néhányszor már bitangul ráfáztunk.
Vasárnap délben, mikor ezt írom, Orbánnak se híre, se hamva, pedig több mint négyszáz éve kisebb ügyekért is „úgy kellett jönni az szegény fejedelemnek, hogy csaknem nyaka szakadt”. Persze akkor még nem rendeztek FIFA vb-döntőket.
Megjelent az Élet és Irodalom LXX. évfolyama 30. számának Páratlan oldalán 2026. július 24-én.