Az Európai Bíróság 2024. június 13-i ítéletének (C-123/22 sz. ügy, Bizottság kontra Magyarország) alapja az, hogy Magyarország nem hajtotta végre a Bíróság egyik korábbi, 2020 decemberi ítéletét, amely megállapította, hogy Magyarország több ponton is megsértette az uniós menekültügyi jogot. Ezt követően a Bíróság nagyon magas bírságot szabott ki a magyar kormányra: 200 millió euró átalányt és napi egy millió erós büntetést mindaddig, amíg a magyar kormány nem hozza összhangba a menekültügyi szabályozást az európai jogszabályokkal. A büntetés mára megközelíti az egymilliárd eurót, amit a Bizottság a kohéziós alapból von le (tehát konkrétan fizetnünk nem kell, de ennyivel kevesebb pénzt kapunk).

Érthető, hogy a magyar kormány szeretné lezárni az ügyet, ezt szorgalmazta Magyar Péter a Manfred Weberrel, az EPP és Antonio Costa-val, az Európai Tanács elnökével folytatott minapi tárgyalásain. A magyar kormány terveinek részleteiről nincsenek ismereteink, de a nyilatkozatok azt sugallják, hogy igazából nem kíván további lépéseket tenni, hanem azt várja, hogy a Bizottság zárja le az eljárást, sőt az edigi büntetéseket is oldja fel. Erre az EU-ban eddig nincs jogi mechanizmus és precedens sincs (emlékezetes, hogy Lengyelországgal kapcsolatban már volt egy előbb napi egy milliós, majd napi ötszázezer euróra mérsékelt büntetés az igazságügy átalakítása matt, amit rögtön lezártak az új kormány megalakulása után, de az addigi levonásokat ők sem kapták vissza).

Szerintem reálisabb megközelítés, ha proaktívan lépünk fel és azt a kis lépést megtesszük, ami az ügy lezárásához vezet. Mint ismeretes, az ítélet egyik felét már az előző kormány teljesítette és bezárta a tranzitzónákat. Azt is tudjuk, hogy sunyi módon a választások után a másik felét is teljesíteni akarták, mert ők is szerették volna lezárni az eljárást, erről szólt a Vitnyédi-major ügye, amit hazudozással kívántak eltitkolni.

Mi az az egytelen, érdemi következményekkel nem járó lépés, amit teljesíteni kellene? Biztosítani azt, hogy legalább egy magyarországi helyszínen is beadható legyen menekültügyi kérelem (jelenleg két nagykövetség van csupán kijelölve erre a célra: a kijevi és a belgrádi nagykövetség).

Ugyan a Bíróság még kifogásolt más jogszabályokat is, de ezeket időközben a most hatályba lépett Európai Migrációs Paktum már felülírta. Kifogásolták a tömeges kitoloncolásokat, de ezt a Paktum már lehetővé teszi és kifogásolták a jogorvoslati kérelmek elbírálásig tartó időszakban a zárt intézetben tartást, de a Paktum már ezt is engedi. A július 1-e óta érvényben lévő jogrenddel ezek a hazai jogszabályok már nem ellentétesek, tehát ezért mostantól ezek miatt nem vagyunk büntethetők.

Tudom, hogy az előző kormány sok bűnének egyike, hogy ebben a kérdésben teljesen hiszterizálta a közvéleményt, és emiatt a mostani kormány is nagyon óvatos, de valódi kockázat itt nincs. Magyarország jelenleg nem célország és várhatóan még jó ideig nem lesz az, egy ideig tranzitország volt, de a határok megerősítése miatt most már annak sem tekinthető. Magyarország területére csak érvényes okmányokkal lehet belépni, a határon nem lehet menedékjogi kérelmet beadni (ezt nem is kéri a bírósági ítélet), aki pedig ezzel lépett be, annak 99 százalékra nem itt szeretne menedékjogért folyamodni, de ha mégis ezt teszi, akkor is elutasítható a kérelem és azt követően a kérelmező kiutasítható. Az illegálisan érkezők pedig rövid úton kitoloncolhatók. Az is új tendencia, hogy a kérelmeket az EU területén kivűl kelljen beadni, de ez még nem általános érvényű jogi előírás. Ha az lesz, akkor az itthoni beadási lehetőség is felszámolható.

Tehát egy kis lépéssel mi magunk meg tudnánk oldani ezt az ügyet, számíthatnánk a Bizottság jóindulatú elbírálására is, és végre lezárhatnánk ezt az előző kormány által ránk testált keserű hagyatékot. A huszonhét tagállamból csak nekünk van ilyen problémánk, régiós társaink mindegyike összhangba hozta a jogrendjét az EU joggal és egyik sem küzd tömeges migrációs problémával (Ausztria kivétel, de annak egészen más okai vannak). Jó lenne végre megszabadulni ettől a tehertől..

A szerző Facebook-bejegyzése 2026. szptember 3-án.