Az elmúlt tizenhat évben, a NER tündöklése, majd a Tisza áradása során számos olyan kifejezés született, amelyek korábban nem voltak használatosak a magyar nyelvben, vagy, ha igen, akkor nem ugyanazt jelentették, mint amit a NER, illetve a Tisza színre lépése előtt. A következőkben ezeket a magyar köznyelvben azóta sikeresen meghonosodott szavakat, kifejezéseket vesszük sorra. Szótárunk természetesen nem törekszik teljességre, a szerző szándéka szerint azonban szórakoztató olvasmány lehet, mindemellett segíthet eligazodni a szavak újkori dzsungelében.
Az óellenzéket korábban, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének idején még ellenzéknek hívták, és Magyar Péter felbukkanása, valamint a Tisza áradása során kapta a megtisztelőnek nem nevezhető elnevezést.
Óellenzéken, illetve óellenzékieken összefoglalóan azokat a személyeket értjük, akik az elmúlt tizenhat évben, sőt, már azt megelőzően is Orbán Viktor és a Fidesz által működtetett NER ellen voltak. Óellenzékinek lenni azonban, bármennyire is furcsa, nem dicséretes, épp ellenlezőleg, az áradók szótárában a tehetelenség szinonimája lett. Sőt, sokan attól sem riadnak vissza, hogy az Orbán-rendszer legitimációjával vádolják azokat, akik nem az elmúlt két és fél évben váltak a NER ellenfeleié.
Az óellenzék természetes személyekből és pártokból áll, ez utóbbiak közé elsősorban a Demokratikus Koalíciót (DK) sorolják, akiket sajátos módon, szintén nem dicsérőleg, kékfidesznek is szoktak nevezni. Óellenzék még a nyomokban baloldaliságot is tartalmazó MSZP, a már nem létező LMP, valamint az egykor szebb napokat látott Momentum, és a szebb napokat csak látszólag látott Jobbik.
„Mit értetek el a Fidesz hatalma ellen?” Ezt a kérdés szokták az óellenzéknek nevezett pártok szimpatizánsainak feltenni, azok, akik, amikor ellenzéknek kellett volna lenni, még a Fidesz kedvezményezettjei voltak, vagy jobb/rosszabb esetben csendben lapultak és várták hazánk, az egykor volt Magyar Köztársaság sorsának jobbra fordulását.
A válasz erre röviden a következő: a ma gúnyosan óellenzéknek nevezett egykori ellenzék természetesen szinte semmit sem ért el a Fidesz uralkodása idején. Ennek számos oka van, melyek közül kiemelendő, hogy a legfőbb ügyészt a legutóbbi időkig Polt Péternek hívták, s a Fidesznek kétharmados többsége volt a parlamentben. Mindemellett Orbánék megszállták a sajtót, már első kormányzásuk idején bezárták a kormányoktól független Kurírt, majd a NER regnálása idején a Népszabadságot. Kormánypártivá silányították az Origót, megszelidítették (azaz, szintén az Orbán-kormány csatlósaként működtették) az Indexet, bekebelezték a vidéki lapokat, hazugsággyárrá alakították a közmédiát. Orbán és a Fidesz elfoglalta az alkotmánybíróságot, bábokat nevezett ki államfőnek, akiket, némiképp érthetetlen módon, köztársasági elnöknek nevezett.
Ilyen körülmények között kellett volna az „óellenzékieknek” eredményt elérni és felmutatni. Akikről végezetül azt is érdemes megjegyezni, hogy a NER-t lebontó új hatalom nem számít a szakértelmükre, feltehetőleg azért nem, mert már akkor is a Fidesz ellenzéke voltak, amikor mások még nem…
Sorozatunk folytatásaként olyan címszavakban gondolkodunk, mint például a szuverenitás, vagy a vagyonvisszaszerzés. Építő jellegű ötleket természetesen szívesen fogadunk.
A szerző Facebook-bejegyzése 2026. szeptember 2-án.