Tóth Ildikó előlépett a homályból, és megvallotta, hogy ő rendszerdöntő.
A hölgyről eddig kevesen tudtak, a kevesek is csak annyit, hogy üzletasszony, aki az autópiacon alapított márkakereskedéseket, majd dolgozott Brazíliában, aztán a hazai luxuslakások piacán. Emellett azonban barátaival együtt szorgalmasan gyűjtötte az orbáni elit viselt dolgait, igen, szó szerint azt, hogy mit vesz magára Várkonyi Andrea, ha adósságban fürdő kórházat látogat: ez nem is lehet más, mint egy 4,5 milliós Dolce and Gabbana szett, 2,5 milliós táskával dekorálva, ami persze szegényház Rogán Barbara 120 milliós krokodilbőr táskájához képest. Azért Andi is visszavágott egy Hermés Kelly 28 „Diamond Himalaya” detto krokodilos, plusz briliáns beültetéses cuccal 100 millió fölött. Orbán Ráhel 13 milliós Cartier órája, amit egy dubaji vacsorán viselt, még nem emelt szint, de az ő csuklóján is megfordult már egy 30 milliós Audemars Piguet Royal Oak, és egy 20 milliós Patek Philippe Aquanaut is. A 30 milliós költést Matolcsy Ádám felesége egyébként csak a Birkin táskákkal hozni tudja négy, különféle színű darabbal. A táskákon túl ő visszafogottabb, a síruhája potom egy millió volt, a napszemüvege 250 000, a papucsa 800 000.
Visszatérve Tóth Ildikóra, ő egyebek mellett a „Cápák között” című tv-műsor egyik szereplője, és társaival valódi üzleti ötletekbe fektet be a saját pénzéből, szóval kockáztat, ellentétben azokkal a NER-strómanokkal és kegyeltekkel, akik ha veszítettek, se buktak, mert a görénykurzusnak nevet adó maffiafőnök az adózók forintjaiból állta a cechet. Ez Tóthnak nagyon nem tetszett, ezért a vagyonokba öltöztetett nőkről és férfiakról rendszeresen információkkal látta el Hadházy Ákost, aki pedig ezeket a híreket és fotókat közkinccsé is tette. Az ország pedig, amely elé az utóbbi években csak inflációt és gazdasági romlást lengetett be a helyzet és a rezsim, őrjöngött.
Lehet mondani persze, hogy a covid, tehát a baj idején máshol is a gazdagok jártak jól, a pandémia első éveiben a világ tíz leggazdagabb embere megduplázta a vagyonát, csak hát főleg üzleti nyereségből, nálunk meg a Tóth-híradóból az emberek azt vették le, hogy ezek még többet lopnak, mint az elgondolható volt. A részletek mellékesek: kegyencekre kiszórt közpénz esők, rájuk írt tenderek, állami erőmű eladás- és visszavételmutyi, lélegeztetőgép-biznisz, letelepedési kötvény stb.
Tóth Ildikónak tehát sikerült a saját dühét átszármaztatnia az emberekre, hiszen a vállalkozót, akinek a becsületességét minden partnere visszaigazolta, nyilván feldúlta, hogy őt összemoshatják az esetleg ügyes, de államilag védett életű fosztogatókkal. Egy interjúban érzékeltette azt is, hogy a NER fennmaradása esetén az ő ingatlanüzlete az oligarchák nyomulása miatt biztosan visszaesett volna, vagyis a változás számára egzisztenciális kérdés volt, a férjével, aki hatvanévesen Tisza-aktivista lett, korábban meg is beszélték, hogy O.V. túlélése nekik a külföldet jelenti majd.
Nyilván nemcsak nekik. A tehetséges, alkotóképes, de nem rendszerhű vállalkozók, értelmiségiek, befektetők, rendezők, tudósok, ha tudtak, már 2022-ben kiutat kerestek ebből az országból, ahogy a fiatalok egy része ezt már korábban megtette. Az Orbán-kurzusnak talán ez a legfőbb bűne (bár sok főbűne van): szisztematikusan lefosztotta az országról a tehetséges, önálló, kreatív, a teljesítményben hívő emberek rétegeit, hogy végül csak az öregek, szegények, kiszolgáltatottak, csak az államba kapaszkodni képesek világa maradjon itt.
A Tóth Ildikók most itt maradnak, más Tóth Ildikók meg esetleg hazajönnek. Az ész trónfosztásának talán vége van.
Szénási Sándor jegyzete a május 23-i Hetes stúdióban hangzott el.
