Az Orbán-kormány utolsó lélegzetével, az első negyedévben, 2090 milliárdot szórt el, persze jórészt hitelből. Ez majd 900 milliárddal több, mint amennyivel egy évvel korábban nyomta fel az államadósságot, de hát kampány volt, kellett a pénz a Fidesz-közeli szervezeteknek, az alapítványoknak, a propagandára: egyedül a Balásy-cégek 22 milliárdot kaptak három hónap alatt, mert a néphülyítés drága dolog.
De természetesen mindebből lopni is kellett, ami a NER-ben már jó és kellemes hagyomány volt, ha nem is épp népi, a populáció jórészének ugyanis csupán az ígéretek maradtak, meg az üveggyöngyök, bár azok is egyre inkább csak műanyagból.
Mire a Tisza befutott, a kasszát már kiürítették, és erre számítani is lehetett. Orbán 2002-ben is ezt tette, hogy ellehetetlenítse az új kormányt, és hogy bosszút álljon az országon, amiért megbuktatta. Akkor a mandátumkülönbség az MSZP és a Fidesz között tíz szék volt, a különbség tehát minimális. Ez most áprilisban 89 mandátumkülönbséget jelentett. A bosszúvágy tehát alsó hangon is majdnem kilencszeres lehetett, de mondjuk inkább azt, hogy az égig csapott, főleg hogy tizenhat év után az ember nem szívesen mond le arról, amit a magántulajdonának tekint. Bár, hogy mit akart volna még ettől kirabolt, kifosztott, tönkretett országtól, hogy mit remélt még kisajtolni belőle, rejtély.
Amerre nézünk, romok. Az idei költségvetési hiány meghaladja a 8 százalékot, amit O.V. 5 százaléknak mondott. Az infrastruktúra lepusztult, a vezetékes víz 25 százaléka elfolyik, majdnem száz híd van veszélyes állapotban, az akkugyárak szennyezése tovább tart, több ezer milliárdos kötelezettségvállalásokat kötöttek közbeszerzés nélkül, az MNB- pénzeknek tíz százaléka ha megvan, a vagyonkimentés drámai, stb. Inkább ne soroljuk, sose végzünk, pedig az egészségügyről még nem is beszéltünk.
Azt olvassuk, hogy jelen pillanatban is a kormány kiadásai meghaladják a bevételeket, amin az állami pénz, most konkrétan bizonyos kekvák vagyonának a visszaszerzése javíthat, de világos, hogy továbbra is hiteleket kell felvenni.
A jegyzőkönyv kedvéért: a Gyurcsány-korszak után alacsony foglalkoztatottság, 80 százalékos államadósság, tíz százalék felé kúszó hiány maradt, amit részben a 2008-as világválság is magyarázott, ahogy a covid is magyaráz valamit az orbáni bizonyítványból. De a járványt leszámítva O.V.-nak legalább tizennégy éve volt az ország kormányzására és rendberakására. Kormányzás helyett azonban látványpolitizálás folyt, a társadalmi autonómiák felégetése, a korrupciós láncok kiépítése, népcsoportok célpontként való kijelölése, és folyt a kísérlet a magyarok speciális állatkertben tartására az összehazudott párhuzamos NER valóságban.
A Gyurcsány-éra, Bajnai egy évig tartó küzdelme ellenére is, sok pusztulatot hagyott hátra, ami aztán szépen beépült az O.V.-világ bűnei közé, merthogy például a vízgazdálkodáshoz egyikük sem nyúlt hozzá. De tegyünk ehhez két dolgot: Gy.F. kora korrupció tekintetében csecsemő volt Orbánékhoz képest, és a demokratikus intézményeket nem üresítették ki. Ez is valami ebben a magyar világban.
Hogy mi lesz itt ezután? A második világháború utáni romeltakarítás, és a gazdaság újjáépítése egy sokkal rosszabb helyzetben példátlan összefogással folyt. Csodának számított, a külföldi sajtó magyar főnixről írt. Csoda most is történt: az ország megállította magát a szakadék szélén. A többi már a mindennapok szívós, keserves küzdelmét jelenti.
A lényeg, hogy nem a bajba megyünk, hanem kifelé a bajból.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2026. július 1-jei adásában hangzott el.