Az egy dolog, hogy Németh Balázs a jelek szerint nem ismeri a Micimackót. Gyermekkorában kimaradt. De hát ha EZ kimaradt, még mi minden maradhatott ki?
Végiggondoltam a gyermekkoromat, és persze, hogy a Micimackó olyan nyolcéves koromban volt meg, először Benedek Eleket kaptam ajándékba a szüleimtől, meg a Magyar Regéket és Mondákat, aztán Andersent (vagy egyszerre? ötéves koromtól olvasok, sokat, nem emlékszem pontosan), aztán az Oz, a nagy varázslót, utána az Ezeregyéjszakát, menet közben beestek a Grimm-mesék is, csak azokat nem igazán szerettem – és végül a teljes Gulliver. Igen, a felnőtt kiadás, de akkor már tízéves voltam, és jöhetett utána a Robinson Crusoe is (nem a teljes).
Meg mindenféle mesék, hiszen később sokat foglalkoztam ázsiai tanulmányokkal, regék, hasonlók, és természetesen ezek elhelyezkednek az emberiség közös kultúrkincsében.
Merném állítani, hogy illik is ismerni őket.
Most kiderült, hogy az emberiség egyik közös kulturális alapvetését nem ismeri ez az országgyűlési képviselő.
Esetleg az összes többit sem.
Ez komoly konsternációkra adhat okot.
Mert mi van, ha valaki megemlíti Ali babát és a negyven rablót, mire fel interpellál és vizsgálatot kér a rablók számának megállapítása érdekében, ugyanis emlékei szerint még tucatnyian sem voltak?
Mi van, ha félreért valamit, és közli, hogy a választási kampány alatt nem Fehérlófiát, hanem „fehér fóliát” emlegetett (egyébként nem emlegetett, ez csak példa).
Mi van, ha közli, hogy bármit is beszéljenek a gyevi bíróról, az egy derék, konzervatív, fideszes ember, abcug Mathias Corvinul, a kétes származású?
És végül, mivel kasztrációs komplexusa van: mi lesz, ha Seherezádé nevét úgy olvassa félre, hogy „se here, se zádé”?
Rendben van, nekem nem volt külön gyermekszobám, mert mindig kicsit voltak a lakásaink. De legalább nem látszik.
Németh Balázsnak – nézetem szerint – volt.
De rajta se látszik.
A szerző Facebook-bejegyzése 2026. június 10-én.