Ezzel a háttérrel megy Putyin Sencsenbe, előadni az erős embert. Trump már meg is érkezett, és egészen váratlan dolog történt vele: Hszi Csin-ping minden kínai protokollt felrúgva SZEMÉLYESEN várta a repülőtéren, sőt, meg is ölelte, ami kínai politikus esetében a legnagyobb ritkaság. A kínai ember még a házastársát is csak négyszemközt ölelgeti, kezet sem szeret fogni: biztos tehát, hogy jelent valamit ez az ölelés, ez a fogadtatás.

Azt figyeljük majd meg, hogy Putyint is Hszi elnök fogadja-e és neki is jut-e ölelés, mert ha nem, akkor világos a helyzet: Trumpnak azért jutott ilyen kiemelt udvariasság (ha ugyan az), hogy Putyin lássa, mit NEM kap meg ő. Ha viszont Putyint is ölelgetni fogja a kínai vezető, az nem jó jel, mert azt jelenti, hogy mindkét tárgyalópartnerétől akar valami fontosat.

Mindenesetre a kercsi híd épp a legmegfelelőbb pillatanban kapta a támadást, szerintem ennél nagyobb hatást csak az keltené, ha Putyin érkezésekor néhány újabb találat le is rombolná az építményt teljesen, és ezt a hírt az orosz elnök a nyilvánosság előtt kapná meg, Sencsenben. Illő visszavágó lenne egy történelmi pillanatért, melyre 2015-ben került sor, mikor is Putyin épp Orbán Viktor társaságában volt, mikor megüzente az ukrán hadseregnek egy vereségük alkalmából, miszerint:

„Veszíteni mindig rossz, különösen, ha bányászok és traktorosok győznek le minket”

ami egyébként hazugság volt, a Donbásszban már akkor is reguláris orosz erők harcoltak a reguláris ukrán hadsereggel, de most visszakaphatná Vlagyimir Vlagyimirovics az akkori gúnyos fölényeskedést, éspedig az egész világ szeme láttára.

De lássuk a Robert Lansing Intézet elemzését a Sencsenben várható tárgyalásokról, megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt teszem meg, a bekezdések végén.

A Donald Trump amerikai elnök, Vlagyimir Putyin orosz elnök és Hszi Csin-ping kínai elnök között hamarosan sorra kerülő tárgyalásokat a Washington, Moszkva és Peking közötti befolyási rendszer átalakulásának szélesebb keretében célszerű értelmezni.

A tárgyalási környezet meghatározó jellemzője, hogy Oroszország arra fog törekedni, hogy az általa Ukrajnára gyakorolt katonai nyomást a Nyugat részéről politikai engedményekké alakítsa át, miközben stratégiai infrastruktúrájának – különösen a krími hídnak – sebezhetősége korlátozhatja a Kreml tárgyalási pozícióját a megállapodás feltételeinek diktálásában.

Ugyanakkor fontos megkülönböztetni a megerősített diplomáciai megállapodásokat, a kinyilvánított szándékokat és az elemző forgatókönyveket.

A krími híd nem csupán logisztikai eszköz, hanem Oroszország krími uralmának politikai szimbóluma is. A híd jelentős megrongálódása vagy a tárgyalások előtti hosszabb idejű lezárása gyengítheti Putyin pozícióját, még akkor is, ha Oroszországnak esetleg volnának is alternatív ellátási útvonalai.

Moszkva olyan tárgyalásokban érdekelt, amelyek megszilárdítják de facto területi nyereségeit és korlátozzák Ukrajna jövőbeli biztonsági lehetőségeit. Ugyanakkor a Kreml a szankciók enyhítésére és az Egyesült Államokkal folytatott politikai párbeszéd helyreállítására törekszik anélkül, hogy előbb teljesítené Kijev összes követelését.

Kína a saját tárgyalási logikáját fogja követni. Pekingnek érdeke, hogy Oroszországot stratégiai partnerként megőrizze, de nem feltétlenül érdeke, hogy a Kreml hatalmát maximalizálja.

Hszi Csin-ping számára a tárgyalások eszközzé válhatnak az Egyesült Államokkal való kapcsolatok, az európai biztonság és a nemzetközi gazdasági szabályok befolyásolására. Trump egy esetleges megállapodást diplomáciai eredményként értékelhet, de a harcok hirtelen leállítása hatékony biztonsági garanciák nélkül az orosz agresszió megújulásának kockázatát hordozná magában. Ukrajna számára a legnagyobb kockázat az, hogy biztonsága alku tárgyává válik egy szélesebb körű, az Egyesült Államok, Kína és Oroszország közötti megállapodásban. A Kijev és az európai szövetségesek teljes körű részvétele nélküli tárgyalások olyan politikai keretet hozhatnak létre, amely nem biztosítja a tartós békét.*

*Azonban pont Kína álláspontja miatt elég valószínű, hogy nem zajlanak majd érdemi tárgyalások, és az egész csúcstalálkozó leginkább protokolláris jellegű marad – igaz, ennek ellentmond Trump különösen szíves fogadtatása. Mindenesetre most még bármi elképzelhető. Talán csak az nem, hogy Putyin legyen az esemény abszolút nyertese.

A sencseni csúcstalálkozó és a katonai eszkaláció

Bár a találkozó helyét és időpontját megerősítették, politikai kimenetele továbbra is bizonytalan. A résztvevők között alapvető nézeteltérések vannak a napirenddel kapcsolatban. Washington a stratégiai stabilitást és a nukleáris fegyvereket tartja prioritásnak;

Moszkva az ukrajnai helyzet megvitatására törekszik; Peking pedig igyekszik elkerülni azokat a kötelezettségvállalásokat, amelyek korlátoznák katonai képességeit, vagy Kínát tennék felelőssé Oroszország háborújáért.

A közelgő csúcstalálkozót három válság egybeesése fogja meghatározni:

Katonai válság: Komoly helyzetet teremt az ukrajnai és oroszországi stratégiai infrastruktúra elleni támadások eszkalálódása, beleértve a krími hidat is.

Diplomáciai válság: Ezt az áttörés hiánya okozza a háború befejezésére irányuló tárgyalásokon, az Egyesült Államok fokozott közvetítői erőfeszítései ellenére.

Geopolitikai válság: Ennek oka pedig az amerikai–kínai rivalizálás, az Irán körüli háború, valamint a jövőbeli nukleáris fegyverkorlátozási mechanizmusokkal kapcsolatos bizonytalanság.

A találkozó az Abu Dhabiban tartott amerikai, ukrán és orosz képviselők közötti tárgyalásokat követi, amelyek előrelépést hoztak a fogolycserék terén, de nem sikerült megoldaniuk a főbb nézeteltéréseket. Ukrajna és az európai államok továbbra is ragaszkodnak ahhoz, hogy részt vehessenek a békemegállapodások kidolgozásában, míg Moszkva nem egyezett bele a tárgyalási formátum kiterjesztésébe az európaiak bevonásával.

Ez kedvező diplomáciai lehetőséget teremt Putyin számára: közvetlenül tárgyalhat az orosz követelésekről a két másik nagyhatalom vezetőivel anélkül, hogy beleegyezne a háború által érintett valamennyi fél egyenlő képviseletébe.*

*Persze, ha egyáltalán lesznek ilyen tárgyalások, azoknak az érvényessége minimum kétséges: hiszen épp csak az érdekelt feleket zárják ki róluk. Innentől kezdve rólunk döntenének, de nélkülünk, és ezalatt az európai biztonsági rendszert is értem, melynek átszervezésére Oroszország teljesen elfogadhatatlan javaslatokat tett.

A krími híd elleni támadás: stratégiai csapás a tárgyalások előtt

A november 16–17-i események jelentősen megváltoztatták a csúcstalálkozó katonai és politikai hátterét.

A Reuters szerint az ukrán támadások a krími híd útszerkezetének egy részét megsemmisítették, és egy vasúti szakaszt is megrongáltak. Oroszország felfüggesztette a forgalmat, bár később arról számoltak be, hogy a vasúti közlekedés újraindult. Az incidens tehát egy stratégiai fontosságú létesítmény súlyos károsodásával járt, de nem erősítették meg, hogy az teljes és határozatlan idejű leállást eredményezett volna.

Az ISW elemzői a korábbi ukrán támadásokat a megszállt Krímen átvezető orosz kommunikációs vonalak ellen indított szisztematikus hadjárat részeként értékelik.

Katonai és logisztikai hatások

A krími híd biztosította a közúti és vasúti összeköttetést Oroszország és a megszállt félsziget között. A híd megrongálódása bonyolítja az ellátást, megköveteli a forgalom átirányítását, és növeli az orosz erők függőségét a dél-ukrajnai megszállt területeken átvezető alternatív útvonalaktól.

A híd megrongálódása viszont önmagában nem jelenti az orosz erők azonnali logisztikai megbénulását. A következmények mértéke a vasúti építmények állapotától, a javítások időtartamától, az alternatív útvonalak kapacitásától, valamint az orosz közlekedési rendszer azon képességétől függ, hogy képes-e ellensúlyozni a veszteségeket.

Politikai és pszichológiai hatások

A támadás jelentősége azonban messze túlmutat a katonai logisztikán. A krími híd Putyin azon politikai projektjének egyik fő szimbóluma volt, amelynek célja az illegálisan annektált Krím Oroszországba történő integrálása volt. A világ vezetőivel tartandó találkozó előtt közvetlenül történt károsodás megkérdőjelezi Oroszország azon állítását, miszerint teljes ellenőrzés alatt tartja a félszigetet.

Ez három problémát vet fel a Kreml számára.

Először is, rámutat arra, hogy az Oroszország egyik politikailag legfontosabb infrastrukturális létesítményét védő védelmi rendszer hatékonysága korlátozott.

Másodszor, megkérdőjelezi annak a kijelentésnek a hitelességét, miszerint az idő kizárólag Moszkvának dolgozik, és hogy Ukrajna fokozatosan elveszíti képességét stratégiailag jelentős csapások végrehajtására.

Harmadszor, arra kényszeríti Putyint, hogy figyelembe vegye az eszkaláció híveinek belföldi nyomását, akik egy ilyen csapás utáni tárgyalásokat a gyengeség jelének értelmezhetik.

Ukrajna most bebizonyította, hogy képes alakítani a tárgyalási környezetet anélkül is, hogy közvetlenül részt venne a háromoldalú csúcstalálkozón. A katonai siker diplomáciai eredményre váltása azonban nem megy magától.

Oroszország tárgyalási pozíciója: az erőfitogtatás és a megállapodás szükségessége között

A Kreml számára a tárgyalásoknak kettős jelentősége van. Egyrészt lehetőséget nyújtanak arra, hogy Oroszországot a globális döntéshozatal elengedhetetlen résztvevőjeként ,utassák be nemzetközi szinten. Másrészt lehetővé teszik Moszkvának, hogy megpróbálja rögzíteni a háború azon politikai kimeneteleit, amelyeket katonai eszközökkel nem sikerült véglegesen biztosítania.

Oroszország tárgyalási álláspontja négy fő dimenzióra osztható.

Területi követelések

Moszkva a megállapodás kiindulási feltételeként a megszállt területek feletti tényleges ellenőrzésének elismerését fogja követelni. A Kreml számára elengedhetetlen, hogy a harcok beszüntetése ne vonja maga után az orosz csapatok kötelező kivonását az összes megszállt területről.

Biztonsági szempontok

Oroszország megpróbálja korlátozni Ukrajna jövőbeli integrációját a NATO-ba, a nyugati államok katonai jelenlétét, valamint Kijev bizonyos fegyverkategóriákhoz való hozzáférését. Moszkva ezeket a korlátozásokat saját biztonságához szükséges garanciákként mutathatja be.

Gazdasági vetületek

A Kreml érdeke a szankciók enyhítése, a pénzügyi nyomás csökkentése, a csúcstechnológiához való hozzáférés helyreállítása és a nemzetközi kereskedelem lehetőségeinek bővítése.

Geopolitikai következmények

Putyin arra fog törekedni, hogy megerősítsék: Oroszország továbbra is az egyik olyan nagyhatalom marad, amellyel az Egyesült Államoknak az európai biztonság ügyében együtt kell működnie. Ez a szempont számára nem lehet kevésbé fontos, mint egy esetleges békemegállapodás bizonyos rendelkezései.

A krími híd megrongálódása azonban bonyolítja Oroszország stratégiáját, amely szerint az erő vitathatatlan pozíciójából kíván tárgyalni. Moszkva nem a követeléseinek enyhítésével, hanem azok szigorításával reagálhat, és demonstratív hajthatatlansággal igyekezhet ellensúlyozni a katonai és reputációs veszteségeket.

Így Oroszország pozíciójának gyengülése nem feltétlenül jelenti azt, hogy a Kreml nagyobb hajlandóságot mutatna a kompromisszumra. Rövid távon éppen ellenkező hatás is lehetséges: a támadások eszkalálódása és az ultimátumszerű retorika erősödése.*

*Röviden: minél inkább meggyengülnek, annál nagyképűbben fognak fenyegetőzni.

A kínai tényező: Miért nem érdekelt Hszi Csin-ping Putyin teljes győzelmében?

Peking számára a közelgő csúcstalálkozó más jelentőséggel bír, mint Moszkva számára. Kínának nem érdeke Oroszország stratégiai veresége, amely belföldi destabilizációhoz és az amerikai befolyás növekedéséhez vezethetne Eurázsiában. Ugyanakkor Moszkva túlzott megerősödése sem feltétlenül szolgálná Kína hosszú távú érdekeit.

Hszi Csin-ping felhasználhatja a tárgyalásokat arra, hogy megerősítse az Oroszországgal fennálló kapcsolatok aszimmetriáját, mivel Oroszország egyre inkább függ a kínai piacoktól, technológiától és diplomáciai támogatástól.

Peking három stratégiai célt tűzhet ki maga elé.

Megakadályozni az Egyesült Államok és Oroszország közeledését Kína ellenében. Peking nem akarja, hogy Washington átfogó gazdasági és politikai közeledést ajánljon Moszkvának cserébe azért, hogy az eltávolodjon Kínától. Bár egy ilyen forgatókönyv megvalósulása rövid távon valószínűtlen, már a puszta lehetősége is további ösztönzőt jelent a kínai vezetők számára a diplomáciai folyamat alakítására.

Elkerülni a nemzetközi felelősséget Oroszország területi igényeiért. Kína hagyományosan kinyilvánítja, hogy tiszteletben tartja az államok szuverenitását és területi integritását. Oroszország annexióinak hivatalos elismerése ellentmondana ennek az álláspontnak, és bonyolítaná a kapcsolatokat az európai országokkal.

A stratégiai stabilitás összekapcsolása az Egyesült Államokkal kötött szélesebb körű kapcsolatokkal. A kereskedelmi korlátozások, a technológiai szankciók, Tajvan és az amerikai katonai jelenlét az Indiai-óceáni térségben továbbra is fontosak Peking számára.

Kína óvatos hozzáállást tanúsított az Egyesült Államok háromoldalú nukleáris fegyverzet-ellenőrzési kezdeményezésével szemben, mivel nukleáris arzenálja továbbra is lényegesen kisebb, mint Oroszországé és az Egyesült Államoké.

Ebben az összefüggésben a krími híd megrongálódása további jelentőséget nyerhet Peking számára: azt bizonyítja, hogy Oroszország – a hosszan elhúzódó háború és a jelentős katonai erőforrásai ellenére – még a legszimbolikusabb objektumait sem képes teljes mértékben megvédeni.

Kína arra fog törekedni, hogy megőrizze Moszkvával fennálló stratégiai partnerségét anélkül, hogy kötelezettségeket vállalna Oroszország háborús céljaival kapcsolatban.*

*Meg kell jegyeznünk azonban, hogy Európa számára Kína most értékes partnernek minősülhet, ugyanis Kínának a mostani formájában van szüksége az EU-ra mint tőkeerős piacra, nem pedig egy Oroszország által kirabolt, legyengült, fizetésképtelen Európa formájában. Ezt kellene kihasználnunk.

Trump álláspontja: diplomáciai eredmény vagy stratégiai engedmény Moszkva felé?

Donald Trump számára a sencseni csúcstalálkozó alkalmat nyújthat arra, hogy bemutassa az Egyesült Államok képességét arra, hogy egyszerre tárgyaljon két fő geopolitikai versenytársával.

Az amerikai kormányzat nem számít gyors áttörésre a nukleáris fegyverzetcsökkentési tárgyalásokon, miközben Kína és Oroszország érdekei eltérőek a napirend tekintetében.

Ez növeli az Ukrajnával kapcsolatos lehetséges politikai megállapodások jelentőségét, még akkor is, ha azok nem lesznek formális, hivatalosan rögzített és elfogadott háromoldalú megállapodások. Trump két, alapvetően eltérő lehetséges diplomáciai kimenetellel szembesül.

Az egyik a harcok beszüntetését jelenti ellenőrző mechanizmusok alkalmazása mellett, Ukrajna védelmi képességeinek megőrzését, valamint a szankciós nyomás visszaállításának lehetőségét, amennyiben Oroszország megsérti a megállapodásokat.

A másik egy gyors politikai rendezés, amely hatékonyan megszilárdítja Oroszország ellenőrzését a megszállt területek felett anélkül, hogy elegendő garanciát nyújtana egy újabb invázió ellen.

A második forgatókönyv nyilván vonzóbb a Kreml számára, mivel az agresszió eredményeit hosszú távú politikai előnyökké alakítaná át.Az Egyesült Államok természetesen továbbra is rendelkezne befolyással a szankciók, a pénzügyi mechanizmusok, az Ukrajnával folytatott katonai és technológiai együttműködés, valamint az európai szövetségesekkel való koordináció révén.

A kulcsfontosságú kérdés nem az, hogy rendelkezik-e az Egyesült Államok nyomásgyakorló eszközökkel, hanem az, hogy a Trump-kormányzat hajlandó-e azokat felhasználni egy tartós rendezés elérése érdekében ahelyett, hogy csupán gyors diplomáciai megoldásra törekszen.

A krími híd elleni támadás rákényszerítheti Putyint a tárgyalási taktikájának megváltoztatására?

A híd elleni támadás valószínűleg inkább az orosz delegáció taktikáját fogja befolyásolni, mint a Kreml alapvető politikai követeléseit.

Putyinnak három lehetséges választása van.

1. Demonstratív eszkaláció

Az ukrán infrastruktúra elleni támadások fokozása a katonai fölény imázsának helyreállítása és a tárgyalások előtti további nyomásgyakorlás érdekében. Ez ronthatja a kompromisszum kilátásait, de összhangban állna a Moszkva által korábban alkalmazott kényszerítő megközelítéssel.

2. Korlátozott diplomáciai rugalmasság

Konkrét humanitárius, technikai vagy eljárási lépések elfogadása a területi követelések felülvizsgálata nélkül. Ez lehetővé tenné a Kreml politikája számára, hogy Trump szemében konstruktívnak tűnjön, miközben megőrizné az Ukrajnára gyakorolt nyomás fő eszközeit.

3. A tárgyalások elhúzása

A csúcstalálkozó felhasználása arra, hogy politikai legitimitást biztosítson Oroszországnak, és szélesebb körű kérdéseket vitassanak meg anélkül, hogy kötelezettséget vállalnának a háború befejezésére. Moszkva úgy számolhat, hogy az idő és az Ukrajna szövetségesei közötti belső megosztottság javítani fogja pozícióját.

A legvalószínűbbnek az első és a második lehetőség kombinációja tűnik: folytatódó katonai nyomásgyakorlás várható, amelyhez a diplomáciai megállapodásokra való korlátozott hajlandóság jelzése társul.

Különösen fontos, hogy Oroszország máris ukrajnai hidak elleni támadásokkal reagál. November 17-i jelentések szerint az orosz támadások kárt tettek Kijev infrastruktúrájában, beleértve a Dnyeper folyón átívelő hidakat is.*

*Ellenben az is felmerült ukrán részről, hogy rakétacsapásokat mérjenek a Volga hídjaira is válaszul, ami megnehezítené az orosz hadsereg logisztikáját.

Ez azzal a kockázattal jár, hogy a közlekedési infrastruktúra elleni támadások kölcsönösen kiterjednek anélkül, hogy valódi előrelépés történne a politikai rendezés felé.

Lehetséges tárgyalási forgatókönyvek

A legreálisabb kimenetel továbbra is egy olyan politikai nyilatkozat, amely a béke és a stratégiai stabilitás szükségességét hangsúlyozza anélkül, hogy alapvetően megoldaná a megszállt területek kérdését.

Az Egyesült Államok számára a fő kihívás az lesz, hogy elkerülje azt a helyzetet, amelyben Oroszország nagyhatalomként való diplomáciai elismerése a területi agresszió eredményeinek de facto elismerésével járna együtt.

A NATO számára a veszély abban rejlik, hogy olyan megállapodások születhetnek, amelyek korlátozzák Ukrajna védelmi szuverenitását, és precedenst teremtenek az európai biztonsági rend katonai nyomás alatt történő felülvizsgálatára.

Ukrajna számára továbbra is prioritásnak kell maradnia a katonai ellenállóképesség és a békefeltételek meghatározásában való diplomáciai részvétel ötvözése. A krími híd megrongálódása azt mutatja, hogy az orosz stratégiai eszközök továbbra is sebezhetőek. Egy ilyen kimenetel diplomáciai értéke azonban attól függ majd, hogy Kijev és partnerei képesek-e a katonai erőviszonyok változásait konkrét biztonsági garanciákká alakítani.

A csúcstalálkozó kimenetelének legfontosabb mutatója nem a közös közlemények és záródokumentumok száma lesz, hanem az, hogy Moszkva viselkedése utána megváltozik-e: hajlandó lesz-e egy valódi tűzszünetre, feladja-e az ultimátumszerű területi követeléseket, és elfogadja-e a nemzetközi ellenőrző mechanizmusokat.

A sencseni csúcstalálkozóra olyan körülmények között kerül sor, amikor Oroszország diplomáciai úton igyekszik megszilárdítani a háború eredményeit, miközben kiderült, hogy képtelen teljes mértékben megvédeni saját stratégiai infrastruktúráját.

A krími híd elleni támadás nem fosztja meg Putyint tárgyalási alkupozíciójától, de gyengíti Oroszország politikai érvelésének egy fontos elemét: azt a feltevést, hogy a Krím feletti ellenőrzése visszafordíthatatlan, és Ukrajna képességei folyamatosan kimerülnek.

A Kreml számára már önmagában is diplomáciai eredmény a háromoldalú találkozón való részvétel. Putyinnak lehetősége nyílik arra, hogy az Egyesült Államok és Kína vezetőivel együtt jelenjen meg a globális rendről szóló megbeszéléseken, annak ellenére, hogy Oroszország továbbra is folytatja agressziv háborúját Ukrajna ellen.

Oroszország tárgyalási pozíciójának központi ellentmondása azonban továbbra is megoldatlan: Moszkva a területi nyereségeinek nemzetközi elismerését követeli anélkül, hogy garanciái lennének arra, hogy azokat hosszú távon katonailag meg tudja tartani és meg képes védeni.

A stratégiai kockázat abban rejlik, hogy Trump olyan feltételekkel kínálhat Putyinnak politikai kiutat a háborúból, amelyek kompenzálják Oroszország katonai sebezhetőségeit ahelyett, hogy ezeket a sebezhetőségeket felhasználná egy igazságosabb és tartósabb béke elérése érdekében. Ezért a közelgő tárgyalások központi kérdése nem az, hogy Putyin hajlandó-e a békéről tárgyalni, hanem az, hogy Washington készen áll-e elutasítani egy olyan megállapodást, amely jutalmazza az orosz agressziót, és megteremti a feltételeket egy újabb háborúhoz Európában.

Hogy végül mi fog történni Sencsenben, az a jövő titka. De hogy a kercsi hídnak lesz hozzá valamiféle köze, az biztos.

Forrás: Forgókínpad