Nehéz szavakkal kifejezni azt, amit szobrokkal fejeznek ki. Nehéz Tőrös Gábor alkotásait, ezeket az alkotójukkal és az anyaggal vitatkozó szobor-világokat szavakba foglalni. Ahogy a költő él és meghal a versben, úgy él, hal meg és születik újjá minden alkotásában a szobrász is.
Tőrös művészete világ a világban. Szeizmográf, amely az anyag kis és nagy mozgásait érzékeli, s az eredményt plasztikus formában fejezi ki. És Törös Gábor szobrászától méltán nevezhetjük „univerzálisnak“, ugyanazok a kételyek kínozzák, ugyanazok a rátalálások örvendeztetik, amelyek a XX. század művészetét.
A modern szobrászat a forma és a tér új törvényeit keresi. Igen, a tér a jelenkori szobrászat nagy talánya és nagy vívmánya. Tőrös egyik erénye is ebben rejlik: a formák által körülzárt űrnek új jelentkezési lehetőségeket keres, s az egymással viaskodó szoborelemek között az ovális vagy kerek „megszakítások“ talán már fontosabb tartozékai a szobornak, mint maga a szilárd matéria.
Torzak ezek a szobrok, de kiegészülés után sóvárognak, így nem a bomlás, a pusztulás jelképei, hanem az építésé, az életé.
Megjelent A Hét IV. évfolyama 12. számában, 1973. március 23-án.
