Székely János: Utcák és szobrok

Megkívántam a végrendelkezést.
Bartók Bélától irigyeltem el:
„Míg ez s az a tér és körút
Erről s arról van elnevezve, addig
Megtiltom, hogy énrólam utcát
Vagy teret nevezzenek el.”

Micsoda naiv fenség!
Micsoda fenséges gyerekség!
A tehetetlen kétségbeesés
S a mindenható nagyság micsoda
Mondat-gigásza! Micsoda kegyetlen
Ítélkezés az életen!

Megkívántam, s most végrendelkezem.

Én, alulírott Székely János,
Sebzetten és halálra szántan,
Állítólagos szellemi
Képességeim birtokában
Úgy rendelkezem, hogy amíg
Utcák, terek és városok
Egyáltalán és bárhol a világon
Gazemberekről vannak elnevezve:
Énrólam utcát ne nevezzenek el.

Míg széltolóknak áll a szobra, addig
Énnekem szobrot ne állítsanak.

Értsük meg egymást: nem hiszem,
Hogy ilyen veszély fenyegetne; mégis:
Míg valahol is tér vagy utca
Van elnevezve politikusokról,
Kik rögeszméik ürügyén befogják
Szekerükbe a nyomorultakat,
Hogy aztán maguk nyomorítsák őket –
Énrólam utcát ne nevezzenek el.

Értsük meg egymást: jól tudom,
Hogy kész röhej megtiltanom, amit
Senki sem készül elkövetni, mégis:
Míg elpusztult nagyokra hivatkozva
Pusztítja el és kínozza halálra
A mindenkori szent, kortársi horda
A mindenkori élő nagyokat;
S ha belehalnak, ismét csak ezekre
Hivatkozva a legújabbakat;
S ez nemzedékről nemzedékre így megy,
Folyton pusztítva, hivatkozva folyton,
Későre megbánt gyilkosságok árán
Szaporítván az utcaneveket –
Énrólam utcát ne nevezzenek el.

Míg hála övezi a talmit,
Míg géniusznak titulálnak
Ügyeskedők ügyeskedőket,
S a néma érdem egymagában gürcöl,
Nincs kihez szóljon, begyógyul a szája,
S átkozva bánja, hogy világra jött –
Énnekem szobrot ne állítsanak.

Míg világtörvény marad a hazugság;
Embernek lesz ember fölött hatalma;
Míg leírják, hogy most már minden jól van
(Miközben minden tönkremegy);
Míg érvényes a Hamlet monológja,
Amíg üvölt a falkaszellem, és
Hóhéraiknak áldoznak a népek;
Szóval míg olyan a világ,
Amilyennek ma ismerem:

Énrólam utcát ne nevezzenek el,
Énnekem szobrot ne állítsanak.
S ha sohasem lesz másként – hát soha.
Abban bízom, hogy lent, a föld alatt
Megleszek utca s szobor nélkül is.

De addig – néhány régi temetés
Emlékeit idézve, amikor
Petőfi Sándort vagy Bolyai Jánost
Kaparták el, vagy Mozartot szegényt –
A velük való szolidaritás
Csekély jeleként meghagyom:

1) Temetésem ne legyen nyilvános.
2) Síromat ne jelöljék meg.
3) Ne hivatkozzék rám utólag senki.

(1968)

Megjelent a Látó 2009. márciusi számában

Székely János
költő, elbeszélő, dráma- és esszéíró
Torda, 1929. március 7. – Marosvásárhely,1992. augusztus 23.

„Az embert csakis tetteiért lehet elítélni, azért, ami alól kivonta magát, soha.”

A középiskolát Tordán majd Marosvásárhelyen, a Református Kollégiumban végezte.
1952-ben szerzett oklevelet a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen, filozófia szakon.
1952-1956 között lektorként dolgozott a kolozsvári Állami Irodalmi és Művészeti Kiadónál (a későbbi Kriterion).
1956 – 1989 között a marosvásárhelyi Igaz Szó (a későbbi Látó) c. folyóirat vers-rovatának szerkesztője
Hatvanhárom éves korában 1992. augusztus 23-án halt meg.

Első versei, műfordításai az Utunkban (a későbbi Helikon), majd az Igaz Szóban jelentek meg.

A marosvásárhelyi színpadon bemutatott drámái:

• DÓZSA ( poéma) – bemutató: 1969. december 25., rendező: Nemes Levente, díszlet: Kölönte Zsolt, zene: Csíky Boldizsár , előadó: Nemes Levente
• IRGALMAS HAZUGSÁG (verses dráma), bemutató: 1989.12.15., rendező: Kincses Elemér, díszlet- és jelmeztervező: Kemény Árpád
• VAK BÉLA KIRÁLY, bemutató: 1991.06.21., rendező: Kovács Levente m.v., díszlet-, és jelmeztervező: Dobre-Kóthay Judit
• CALIGULA HELYTARTÓJA (dráma), bemutató: 2008.03.27., rendező: Kincses Elemér, díszlet-jelmez: Dobre-Kóthay Judit, dramaturg: Albert Mária, zene: Demény Attila
• HUGENOTTÁK (dráma), bemutató: 2011.12.06., rendező: Szélyes Ferenc, zeneszerző: Csíky Csaba, díszlet- és jelmeztervező: Carmencita Brojboiu, a díszlettervező munkatársa: Szabó Annamária
• ÉN ÉS A VILÁG (versműsor) – Henn János előadóestje a kilencven éve született Székely János emlékére, művészeti tanácsadó: Gáspárik Attila, bemutató
  2018.10. 03., előbemutató: Gyulai Várszínház.