Ma, szeptember 13-án lenne száz éves Reinhold Waldemar Lerch.

Ha önöknek ez a név semmit sem mond, ne restellkedjenek, nincs szó olvasóim műveltségbeli hiányosságáról. Ez az ember ugyanis nem kereste a nyilvánosságot, nem akart híres lenni, viszont szakmailag és emberileg is igyekezett a lehető legjobb teljesítményt nyújtani.
Fegyelmezett, szorgalmas ember volt, akiből nem hiányzott a jó kedély és a vagányság sem. Mérnökember létére kedvelte a művészeteket, rajongott az építészetért,
képzőművészetért és a komolyzenéért.
Bukovinában Vama községben született, azonban minden valószínűség szerint a közeli
Eisenau, ma Prisaca Dornei, nevű faluban töltötte a gyermekkorát. Lényeges körülmény,
hogy Eisenaut német, pontosabban cipszer telepesek alapították, akik kezdetben a helyi
vasműben, később pedig a vasútépítésen dolgoztak. 1940 őszén a náci Németország az
úgynevezett Heim ins Reich (Hazatérés a Birodalomba) program keretében, valamint a
Szovjetunióval és Romániával megkötött egyezmények alapján Eisenau majdnem teljes
német lakosságát áttelepítette Németországba. Így került a tizennégy éves Reinhold
Lerch, akit ismerősei Holdinak becéztek Németországba, ahol még tinédzserként
besorozták a hadseregbe.
Rövid kiképzés után vadászpilóta lett és kiküldték a frontra. Bár a katonaságot és a háborút utálta, a repülés szenvedélyévé vált. A háború vége felé Prága környékén kilőtték alóla a Messerschmittet, ő viszont rendkívül szerencsésen megmenekült. A szovjetek elfogták és ideiglenesen egy istállóba zárták, ahol már volt két másik elfogott német katona. Éjszaka társaival együtt kibontották az istálló hátsó oldalát, és elmenekültek. A zajra felébredtek őrzőik és utánuk lőttek. Kettőt közülük lelőttek, Holdinak viszont sikerült elmenekülnie és átmennie Ausztriába. A háború végéig egy gazda farmján húzta meg magát és tehenészlegényként dolgozott.
1945-ben, a harcok elültével visszatért Németországba, ahol sikerült találkoznia a
családjával. Elvégezte a műszaki egyetemet, és 1952-ben elhelyezkedett a Rosenthal
porcelángyárban. Itt előbb fejlesztőmérnökként, majd több leányvállalat igazgatójaként
rendkívül sikeresen dolgozott és jelentős szerepe volt abban, hogy a Rosenthal
nemzetközi szinten is jelentős porcelángyártó lett. 1966-ban kinevezték a tröszt műszaki igazgatójává (Generalbevollmächtigten für den technischen Bereich), négy évvel később
pedig beválasztották a cég igazgatótanácsába is, amely tisztségét 1986-os nyugdíjazásáig megőrizte.
Reinhold Lerch olyan nemzetközileg elismert művészeket kapcsolt be a vállalat munkájába, mint az építész Walter Gropius és olyan képzőművészekkel dolgozott együtt, mint Victor Vasarely,  Friedensreich Hundertwasser, Marcello
Morandini és Otto Piene. Munkássága nyomán a Rosenthal sikeresen tört be a
nemzetközi művészeti piacra. A gyárnak olyan megrendelői voltak mint Szaúd ibn
Abdul-Aziz Al Szaúd, Szaúd-Arábia királya, aki egy 14.680 darabos étkészletet rendelt meg tőle.
Munkásságáért a Német Szövetségi Köztársaság Szalagos Érdemkersztjével
(Verdienstkreuz am Bande) tüntették ki. A méltatásban az szerepel, hogy a kitüntetést „a
német porcelánipar fejlesztéséért, innovatív és környezetvédő technológiák
alkalmazásáért” kapta.
Reinhold Lerch nős volt, két lánygyermek apja. Magánemberként fontosnak
tartotta a családi kapcsolatok ápolását, nem feledkezve meg a Romániában maradt
rokonairól. A komolyzene rajongójaként rövid szabadsága idején minden évben
ellátogatott a Salzburgi Ünnepi Játékokra, időnként pedig a gyár által bérelt
kisrepülőkkel járta be a környéket. Ilyenkor édesapja háza fölé repült, ahol leereszkedett,
megbillegtetve a gép szárnyait, így jelezve, hogy arra járt és gondol rájuk.
A Rosenthal építőmestere – ahogy egyik méltatója nevezte – 2005 március 27-én,
hetvenkilenc éves korában halt meg a németországi Marktredwitzben. Haláláról a
Rosenthal Részvénytársaság nekrológban emlékezett meg.

Reinhold Lerch életútja nemcsak szakmai sikerei okán jelentős, hanem azért is,
mert illusztrálja a két világháború között született generáció küzdelmes életét. Azokét, akiknek egy világégés után mindent újra kellett kezdeniük. Reinhold Lerch sikere az ő sikereiket is példázza. Nekem pedig van egy személyes okom is arra, hogy tiszteljem, hiszen apámnak unokatestvére volt.