Politikai kommentátorként legtöbbször az a gondom, hogy nem akad témám, amit – a heti penzumomat letudandó – a nagyérdemű számára kellőképpen közérthetően, ám elmélyülten, árnyaltan, de egyértelműen, az összefüggéseket, háttérinformációkat is felvillantva, mégis célirányosan a végkövetkeztetésre fókuszálva, kellőképpen színesen, viszont mégis egy kicsit szaftosan prezentálhatnék. Hetvenhez közeledve véleményem már mindenről van (ami önmagában is elég nagy baj), csak témáim vannak híjával, merthogy jelentéktelen ügyekről nem akarok írni, a jelentősek pedig valahogyan nem akarnak alkalmazkodni az én heti jegyzeteim ritmusához.
Ma viszont ennek épp az ellenkezője okoz gondot számomra, hiszen egy hét alatt olyan sok minden történt, hogy szinte lehetetlen kiemelni közülük a legfontosabbat – ezért rendhagyó módon ma nem egyetlen politikai eseménnyel foglalkozom, hanem többel úgy, hogy mindegyikről mondjak valami kedveset, szépet.
Elsőként itt van mindjárt az, hogy folytatódik a hazai kormányválság. Nicuşor Dan államfőnek egy hónap alatt sem sikerült megtalálnia a jelöltet, aki megszerezhetné a törvényhozás tagjai többségének a támogatását. Miután több lehetséges név is kiszivárgott (például Delia Velculescu, a Nemzetközi Valutaalap közgazdásza, Radu Burnete elnöki tanácsos, Alexandru Nazare jelenlegi ügyvivő pénzügyminiszter, Şerban Matei, a Román Nemzeti Bank nemzetközi kapcsolatokért felelős igazgatója), most Eugen Tomac nevétől hangos a honi sajtó, aki Ukrajnában született, amikor az még a Szovjetunióhoz tartozott. Őt Traian Băsescu fedezte fel a román politika számára és tette meg utódjául a Népi Mozgalom Pártjának (PMP) élére, majd lett belőle parlamenti és európai parlamenti képviselő, tiszteletbeli elnöki tanácsos. Mellette szólhat az, hogy őt a szociáldemokraták és talán még a szélsőséges AUR is tudná támogatni, s Nicuşor Dan úgy gondolhatja, hogy sokkal engedelmesebb miniszterelnöke lesz, mint Bolojan. Tomac, azonban távolról sem tartozik a romániai politika főáramához, jelölése annak bizonysága, hogy milyen káderhiánnyal küszködik a politikai elit, s mennyire mindent egy lapra, Ilie Bolojanra tett fel az azóta szétesett koalíció.
Közben Bolojan öntörvényű, erőszakos és dilettáns gazdaságpolitikájának beértek a következményei. Románia a stagfláció állapotába került, ami azt jelenti, hogy a stagnáló, vagy csökkenő gazdasági teljesítmény emelkedő munkanélküliséggel és növekvő inflációval párosul. Radu Georgescu közgazdász szerint ez a recesszió legrosszabb formája, de mi vígan megyünk tönkre, Bolojan olyan diadalittasan torpedózza meg az amerikai technológiát felvonultató és világszinten is a legfejlettebb nukleáris mini-erőművek építését Doiceşti-en, mintha legalábbis értene hozzá, és nem elbukta, hanem megnyerte volna a bizalmatlansági indítvány szavazását. Mindeközben naponta – ismétlem, naponta – háromszáz hazai kis- és közepes vállalkozás megy csődbe.
Magyarországon Magyar Péternek három hét alatt sikerült elérnie azt, amit az Orbán-kormánynak három év alatt sem. Az új kormány megkapta a magyar állampolgároknak járó és a jogállamisági feltételek be nem tartása miatt három éve zárolt Európai Uniós forrásokat. Rövidesen 16,4 milliárd euró érkezik nyugati szomszédainkhoz, amiből a közlekedési infrastruktúrát fejlesztik, bérlakásokat építenek. Nem utolsósorban szeptembertől a magyar diákok ismét hozzáférnek az Erasmus-programhoz, miáltal az EU tagállamaiban is folytathatják tanulmányaikat.
A Védvonal mögé tömörült Fidesz reakciója erre egyszerre ellentmondásos, nevetséges és szánalmas. Egyfelől azt hangsúlyozzák, hogy a pénzek nem érkeznek automatikusan, másfelől pedig azzal vádolják a kormányt, hogy ki tudja milyen titkos paktumokkal árulta el a hazát Magyar Péter és Orbán Anita azért, hogy hozzájussanak az eurómilliárdokhoz. Nos, a megállapodás nyilvános, a feltételek nem “migránspaktumra”, vagy “genderpolitikára” vonatkoznak, hanem a korrupció visszaszorítására, amire az Orbán-kormány nem volt hajlandó, a Tisza Pártnak pedig kiemelt választási programja volt.
… Ennyi fért a mai jegyzet kereteibe és akkor még nem beszéltem arról, hogy orosz drón csapódott egy galaci tömbházra; hogy ugyan miért szavazott ellene a Fidesz annak, hogy parlamenti vizsgálóbizottság tárja fel az intézményesen elkövetett pedofil bűncselekményeket a magyarországi gyermekotthonokban; ki az a Zsolti bácsi; hogy mennyire jogszerű alkotmánymódosítással eltávolítani a köztársasági elnököt és más közjogi méltóságokat; hogy Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró információi szerint Orbán Viktor amerikai segítséggel kaphat magas pozíciót és – ami ennél fontosabb számára – mentelmi jogot az ENSZ-ben. Mindezekre – ha addig nem történik valami fontosabb – a jövő héten visszatérek.