Megállít egyik ismerősöm és azt kérdi, hogy a nagyváradi premontrei rend körüli botrányokba, amelyeknek utolsó felvonásaként a helyi tanács eléggé el nem itélhető módon erőszakkal szerzett érvényt egy kilakoltatási törvényszéki határozatnak, miért nem szól bele a gyulafehérvári érsekség.

Nem tudom – válaszoltam, csak sejtem, az lehet az indok, hogy ez a rend és a váradi apátság közvetlen vatikáni bekötésű, azaz nem tartoznak sem az érsekség, sem más katolikus püspökség fennhatósága alá. Márpedig az egyházak belső rendje a kívülállók számára meglehetősen ismeretlen, és hazatérve elgondolkodtam, minden bizonnyal nagyon hasznos lenne legalább a fiatalok számára, ha a vallásórák keretein belül nem csupán a hittannal, hanem annak intézményes kereteivel is foglalkoznának.

Hogy mi a különbség az egyházi, úgymond kánonjog és a polgári jog között, hogy nem csupán az alkotmányban, hanem a mindennapi társadalmi életben milyen az állam és az egyházak, az önkormányzatok és az egyházak viszonya, mit jelent a függetlenség és a be nem avatkozás elve. Sőt mi több, milyen az egyházak egymás közötti kapcsolatrendszere, hiszen néhány ökumenikus imán kívül minderről nem sokat tudni. Márpedig ha minderre példát kellene keresni, akkor éppen Nagyvárad lenne a legjobb hely, mivel – azt hiszem – Romániában sehol nem találkozni az egyházaknak olyan sokféleségével, mint éppen a Körös-parti városban.

Hiszen működnek itt nem csupán katolikus, hanem református, evangélikus, unitárius, azaz történelmi magyar egyházak, de igen erőteljes a vonzása a neoprotestáns egyházaknak is. Kevesen tudnak arról, milyen a felépítése a nagyváradi magyar  és román baptista egyházaknak, noha ez utóbbi még nem vallás- , hanem civilközpontú egyetemet is működtet. Mint ahogyan az adventista, a Jehova tanúi és számos Amerikából származó kisebb nagyváradi vallási közösség felépítéséről, működésük szabályairól és rendszeréről fogalmunk sincs. De Nagyváradon adott számban akadnak buddhisták is, mint ahogyan szépen felújított zsinagógáik mellett erősen megfogyva és megtörve, de még léteznek az ortodox és a neológ zsidó hitközségek. És akkor még nem is beszéltem a váradi lakosság nagyrészének ortodox vagy éppen görögkatolikus vallásáról, a maga szépszámú új vagy felújított templomával és néhány ismerősöm utalt arra is, hogy a Budapestről jól ismert Hit gyűlekezete nem csupán itt, hanem Erdély több más városában és Székelyföldön is kialakította a maga kisebb-nagyobb központjait.

Az egyházak belső élete, romániai és erdélyi jelenléte roppant érdekes és nem lehet csupán azzal a kettőséggel elintézni, hogy kiürülnek vagy nem a templomok, hogy fogynak vagy nem fogynak a hívek és hívők, hogy ide térítenek vagy oda térítenek, hogy bízzunk a csíksomlyói búcsúban, lámcsak, még mindig milyen sokan vannak ott és így tovább.

El lehetne gondolkodni azon, hogy a neoprotestáns egyházak miért jóval sikeresebbek a cigányság társadalmi integrációjában, mint a magyar történelmi egyházak, és még sok-sok más olyan téma lenne, amelyek arra utalnak, hogy az időszakos botrányokon túl a megértés, az eligazodás szándékával érdemes lenne nagyobb mértékben figyelni életünknek ezeknek a nem csupán vasárnapi vagy szombati, hanem mindennapi összetevőire, mielőtt nem csupán vallási, hanem etnikai keretekbe is zárnánk.

Elhangzott a román közrádió bukaresti megyar adásában 2026. június 5-én.