Az Utunk 2. számát lapozgatva a 7. oldalon egy kiemelt soron akadt meg fürkésző szemem: Becsaptál, Kohoutek!
Elképzeltem a hamburgi professzort, amint reszkető kézzel böngészi végig a kérlelhetetlen vádiratot. Magam is ezt tettem. Megnyugodtam, mert Fodor Sándor nem Kohoutek professzorra, hanem a róla elnevezett Kohoutek–1973f üstökösre haragszik – azt hiszem, humorosan –, amiért az nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, sehogyan sem akart az „évszázad üstököse” lenni.
Az „évszázad…” jelzős szerkezet az évszázad legelcsépeltebb szólama. Elsőként nagyhangú reklámszakemberek használhatták fogpasztára, majd filmre, táncra, sportmérkőzésre meg fogamzásgátlóra.
Az „évszázadok évszázadában” sokan szuperlatívuszokkal próbálják tarkítani önhibájukból szürke hétköznapjaikat. Hála viszonylagos hozzáférhetetlenségének – az űrhajózást körítő csinnadrattától eltekintve – a tudomány mindeddig szinte teljesen mentes volt a bombasztikus jelzőktől.
A jobb sorsra erdemes Kohoutek-üstökös körül felfújt hírverésnek, majd csalódásnak megvan a magyarázata. Ahogy a történelem hajnalától majdnem napjainkig minden rendkívüli égi jelenség (hullócsillag, nap- vagy holdfogyatkozás, üstökös) láttán beleállott az emberiségbe a félsz, az atomkorszak mindentudóit is felkavarja – persze szigorúan értelmi vonatkozásban! Történt ez üstökösünk esetében fokozottan, ugyanis a csillagászat történetében ez az első eset, amikor egy új üstököst hónapokkal előrejeleztek. (Egyébként körülbelül 170 nyilvántartott menetrendű üstökösünk van.) Talán a tudósok efölött érzett öröme volt az egyik tényező, amely azt sugallta a hírlapíróknak, hogy valamilyen rendkívülien nagy dolognak lehetünk szemtanúi.
Maga Lubos Kohoutek professzor az üstökös fényességére, csóvájának méreteire vonatkozólag ugyanis óvatosan nyilatkozott, Brian Marsden üstökös-szakértő javarészt szubjektív véleményen alapuló becslése (tehát semmi elektronikus kalkulátor) ígért rendkívüli méreteket. Istenem, ő is csak ember! Csóvamenetekre vonatkozólag előre nem lehetnek mérhető adataink, mert az csak menet közben, a Naphoz kellő közelségben képződik a hőhatásra gázneművé váló anyagokból. Még a pályaelemeket is csak megközelítőleg számíthatják ki, mivel a mag mozgását nemcsak a Nap és a bolygók tömegvonzásának tulajdonítható erők irányítják, hanem a hőhatásra a magból kilövellő gáz reaktív ereje is.
Annak dacára, hogy nem úgy viselkedett, ahogy azt a nagyközönség elvárta volt, a Kohoutek-üstökös tudományos szempontból tényleg egyedülálló jelentőségű. (Csinnadrattabumm!) Rendkívüli, mert azzal, hogy hónapokkal előre jelezték, a tudósok kellőképpen felkészülhettek fogadtatására, és még inkább azért, mert a világűrben tartózkodó Skylab-legénység a megfigyeléseket az egyébként zavaró légkörön kívülről tanulmányozhatja. Mint hosszú keringési idejű (tízezer év) égitest, nagyon ritkán került a Nap hőhatása alá, s így a magját alkotó anyag szerkezete évmilliárdok óta alig változott, összetételének tanulmányozása adatokat szolgáltat a naprendszer kialakulásakor uralkodott fizikai és vegyi viszonyokról
S ha olyan lett volna, amilyennek beharangozták? Fényes, felhőszerű képződmény a kora esti meg a hajnali égbolton. Annyira ritka gázfelhő, hogy ritkább, mint egy villanykörte burájában létrehozott vákuum. Ezért nevezte Babinet francia csillagász az üstökösöket „látható semmi”-nek. Ha ez a „semmi” mégsem látható, nem kell azért hajnalban kelve kétségbeesetten az eget kémlelni – akad csillogó semmi bőven itt a Földön is. Különben átlag négyévenként látogat felénk egy-egy szabad szemmel is látható üstökös. Csillagászati műszerekkel megfigyelhető sokkal több. (Például a Kohoutek–1973f elnevezésben az f betű azt jelöli, hogy ez az 1973-ban megfigyelt hatodik, eddig ismeretlen üstökös!)
Lehet, hogy csupa véletlenül, de az említett pamflet fölötti hasábokon kultúránk nagyjai azon osztozkodnak: nagykorú-e irodalmunk. Hát hogyne lenne az, amikor képviselői üstökösökkel tegeződnek! Üstökösünk különben december 28. óta távolodik a Naptól. A következő látogatásra körülbelül tízezer múlva számíthatunk. Föltéve, hogy addig szét nem megy.
Viszlát, üstökös!
Megjelent A Hét V. évfolyama 4. számában, 1974. január 25-én.
