Kemény hangú értékelést adott a Fidesz tisztújító kongresszusán az egykori kancelláriaminiszter, Stumpf István. A politikus, aki már az egyetemi időkben Orbánék mellett volt, azt mondta: megszűnt az érdemi visszacsatolás és bírálat lehetősége, a társadalom pedig nehezen viselte a klientúra túlkapásait. A Fidesz szerinte nem tanult a fiatalság elpártolásából, a kampány egybites üzenetei pedig kontraproduktívnak bizonyultak. Stumpf úgy látja, a lojalitás felülírta a szakmai szempontokat a vezetők kiválasztásánál, a becsületesen és tisztességesen dolgozó individualizmus polgári erényét pedig „elnyomta a kivagyiságon és magamutogatáson nyugvó kalmári közszellem”. Kifejtette, a 2022-es választás után fokozatosan elvesztette a Fidesz az erkölcsi és intellektuális vezető szerepét, és nem tanultak a 2024-es EP-választás eredményéből sem. A korrupció bizonyos elemei szerinte a miniszterelnök dolgozószobájának asztaláig is elértek.
Stumpf beszédét egyébként Szentkirályi Alexandra úgy vezette fel, hogy őket évtizedek óta a polgári gondolat, a konzervatív szellem és a nemzetbe vetett erős hit tartja össze, mindezt pedig kevés ember tudná jobban megtestesíteni, mint Stumpf István.
A másik, aki kifejezetten kritikus beszédet mondott, Hidvéghi Balázs volt. Szerinte a Fidesz háborúra és békére épülő kampánya nem találkozott a választók döntő többségének álláspontjával, de a bukásban gazdasági és morális okok is közrejátszottak. Úgy látja, a szavazók kevéssé tolerálták a hibákat, a hozzájuk köthető elit „kérkedő életmódját, korrupciós vádakat, tisztázatlan, következmények nélküli ügyeket.” A politikus úgy látja, a Fidesz arra sem tudott választ adni, miért Magyarországot sújtotta a legdrámabb mértékben Közép-Európában az infláció.
„A bajok másik gyökere a kegyelmi ügy volt. Az ott szerzett erkölcsi sérülésünk a kormányzásunk morális alapjait érintette. Ez a seb soha nem gyógyult be, mert nem tisztult ki. Nem tisztázódott, hogy pontosan mi is történt, így újra és újra felszakadt, nem tudtunk szabadulni tőle” – fogalmazott. Szerinte védhetetlen és megbocsáthatatlan bűn, hogy Varga Judit és Novák Katalin épp a gyermekvédelem és pedofília területén hibáztak ekkorát. Hidvéghi azt is mondta, hogy ráadásul a Szőlő utcai ügyben sem volt megnyugvást hozó felelősségre vonás.
Azt is mondta Hidvéghi, hogy a Fidesz elvesztette a korábbi bázisát adó keresztény középosztály és értelmiség jelentős részét, ennek oka pedig az volt, hogy rossz stílusban beszéltek és reagáltak, dominánssá vált a modorosság, dölyf, arrogancia, továbbá a meggazdagodott elit kérkedése és fennhéjázása. A Fidesszel szemben általánossá vált a hatalommal való visszaélés vélekedése, a kampány pedig túlzottan külpolitikai fókuszúvá vált, a magyarok identitásával pedig nem találkozott, hogy a Fidesz Európával és a Nyugattal szemben pozicionálta magát. Hidvéghi úgy látja, a magyarok belefáradtak a Brüsszellel való állandósuló harcba, az ukrán vezetéssel szembeni folyamatos és egyre kiélezettebbé váló konfrontáció pedig „óhatatlanul betolta a Fideszt az oroszpártiság térfelére, attól függetlenül, hogy erre nem volt szándék és nem a valóság.” Szerinte így történt meg az az „abszurditás”, hogy már Orbánnal és a Fidesszel szemben skandálták azt, hogy „ruszkik, haza”.
