„A mai napon a városi tanáccsal új lapot nyitunk városunk történetében. Rajtunk múlik, hogy egy rövid széljegyzet lesz csupán vagy egy egész fejezet. Hogy aranybetűkkel íródik vagy sem. Azért vagyunk ma itt, hogy bizonyítsuk: képesek vagyunk arra, aminek megvalósítását ígértük.”
Húsz éve először van magyar polgármestere Marosvásárhelynek. Hatodszorra végül – román emberek szavazatainak segítségével is! – sikerült megtörni a volt polgármester hatalmát, az ellendrukkerek összefogását, a választási csalások sorozatát. Ne feledjük, hogy Soós Zoltán egy hónappal ezelőtt, szeptember 27-én, függetlenként, de az RMDSZ támogatásával: a szavazatok több mint ötven százalékát, abszolút többségét szerezte meg – tehát második fordulóra nem került volna sor. Azt is tudjuk, hogy az RMDSZ-nek, vezetőinek, parlamenti képviselőinek tagadhatatlan érdemeik vannak abban, hogy bizonyos erőknek nem sikerült keresztül vinni a kétfordulós önkormányzati választást. Különben is, még csak az hiányzott volna a Romániában sajátos vonásokat mutató világjárvány közepette. És apropó, emiatt (is) főhet a feje az új polgármesternek. Aki immár az esküt is letette, és beiktatási beszédét is megtartotta. Ennek szövegét a Népújságból vettük át. Már a húsz év miatt is kordokumentum. (Á. H.)
Tisztelt Városi Tanács,
Vásárhelyi polgárok,
Kedves barátaim!
Nehéz időket élünk. Egy soha nem látott járvánnyal birkózik a világ, országunk, városunk. Olyan orvosi műszavakat tanultunk meg az elmúlt fél évben, amiket jobb esetben a MOGYE-n tanítanak. És olyan kihívásokkal, dilemmákkal szembesülünk, amik a tankönyvek lapjain intellektuálisan érdekesek, de a való világban aggasztóak, sőt ijesztőek.
Nincs kezünkben a bölcsek köve, de érezzük a döntések súlyát. A szigorú járványügyi előírások életet menthetnek – ám a túlzott szigor elviselhetetlen terheket ró a gazdaságra és nehezen menedzselhető terheket a magunk életére.
Felelős politikusok szerte a világban keresik a szigor és lazítás helyes arányait. De ez a kérdés ma nem csak a politika dolga. Felelős szülőként, munkáltatóként vagy pedagógusként ugyanezzel a dilemmával szembesülünk, ugyanezeket a nehéz döntéseket kell meghoznunk a családban, a munkahelyen vagy az iskolában.
Nehéz hetek, minden bizonnyal hónapok előtt állunk. Politikusok gyakran érzik úgy, hogy döntő hatással lehetnek közösségükre. Ha azonban egy pillanatra kilépek a politikusi szerepből, akkor azt mondom: ez nem az a helyzet.
A legnagyobb hatást ugyanis nem a politikusok, hanem mi magunk érhetjük el azzal, hogy figyelünk egymásra.
Ezért, ha megengedik, elsősorban apaként és csak másodsorban politikusként mondom: vigyázzunk magunkra és vigyázzunk egymásra!
Tisztelt marosvásárhelyi polgárok!
A mai napon a városi tanáccsal új lapot nyitunk városunk történetében. Rajtunk múlik, hogy egy rövid széljegyzet lesz csupán vagy egy egész fejezet. Hogy aranybetűkkel íródik vagy sem.
Azért vagyunk ma itt, hogy bizonyítsuk: képesek vagyunk arra, aminek megvalósítását ígértük.
Képesek vagyunk arra, hogy új szemléletet hozzunk, hogy helyreállítsuk a kizökkent időt, hogy visszavezessük a tisztességes politika útjára, és a fejlődés pályájára állítsuk Marosvásárhelyt.
Erre kaptunk nagy többséggel felhatalmazást. Nem egy párt vagy ideológia nyerte ezt a választást, hanem a változásba vetett hit. Különböző jelölteket támogatva a vásárhelyiek bő 80%-a a változásra szavazott.
Igen, tudom: sokan voltak azok, akik változást akartak, de nem mertek magyar emberre szavazni. Tudom, sokan féltek attól, hogy mi lesz itt, ha egy magyar kezébe kerül a város.
Két dolgot szeretnék ezzel kapcsolatban mondani.
Egy: a város nem magyar kézbe került, hanem a vásárhelyiek kezébe. Megmondtam, hogy minden vásárhelyi polgármestere leszek. Ez nem kampányígéret volt, hanem politikám alappillére.
Kettő: kezet nyújtok mindenkinek, aki a változásra igen, de rám nem szavazott, mert úgy gondolta, hogy magyar emberre nem szavazhat. Egy platformon vagyunk – változást akarunk.
Köszönet jár mindazoknak, akik lehetővé tették, hogy a mai napon itt álljak Önök előtt.
Köszönöm a bizalmat.
Azért lehetséges ma erről beszélnünk, mert Marosvásárhely polgárai a reményt választották a tespedés helyett. A változásba vetett hitet részesítették előnyben a széthúzás és a megosztó politika helyett.
Nem volt, nem lehetett kérdés, hogy meg kell állítani azt, ami az elmúlt 20 évben folyt.
PONT.
A mai napon pontot teszünk a megosztásra és a hamis ígéretekre. Vagyis mindarra, ami a mesterségesen fenntartott látszat ellenére megfojtotta a várost, annak közéletét.
Marosvásárhely lemaradt az erdélyi nagyvárosok versenyében. Lemaradt, pedig akár éllovas is lehetne.
Engem a versenyek és különféle ranglisták kevéssé érdekelnek. Ami érdekel, hogy élhető és fejlődő legyen a városunk. Legyenek minőségi munkahelyek, versengjenek a befektetők, hogy Erdély közepén indíthassák el vállalkozásukat. Helyezzük új alapokra Marosvásárhely gazdaságát!
Legyen Marosvásárhely élhető és rendezett város, ahol fejlett a közlekedés, jó a közbiztonság, alkalmas helyek vannak sportolásra és kikapcsolódásra.
Lehessen tanulni, lehessen dolgozni, lehessen pihenni. És mindenekelőtt lehessen közlekedni.
Nagy kihívások ezek egy olyan időszakban, amikor nem csak a 20 évnyi hátrányt kell ledolgozni, de a világjárvány okozta bizonytalanságot és az abból fakadó gazdasági válságot is ellensúlyozni kell – nagyfokú politikai instabilitás mellett.
Azt tudjuk, hogy mivel nézünk szembe, de azt már kevésbé, hogy pontosan milyen eszközök vannak a kezünkben. A problémákat mindenki ismeri, aki Vásárhelyen él – a pontos pénzügyi lehetőségeket ezek megoldására már kevésbé.
Ezért, mint azt már többször elmondtam, a munkát leltárkészítéssel kezdjük. Át fogjuk világítani a költségvetést, a polgármesteri hivatal és a cégek működését, számba vesszük a város vagyonát.
Ennek eredményeképpen látjuk majd, hogy mit és milyen ütemezéssel tudunk megvalósítani. A beiktatásom utáni első teendőm a számvevőszéknek írott levél iktatása lesz, amiben hivatalosan is kérem a város gazdálkodásának átvilágítását.
Az előttünk álló nagy feladatok nagy eltökéltséget, gyakran új megoldásokat igényelnek.
De az általunk vallott értékek, amelyekben a siker biztosítékait látom: nem újak. A tisztesség és a kemény munka, a bátorság és a hűség, a párbeszéd és a tolerancia – ezek azok az értékek, amelyek különlegessé teszik Erdélyt és meghatározzák Marosvásárhely örökségét. És amelyek jegyében munkánkat végezzük.
Nem lesz könnyű és nem lesz gyors sem. De mi itt, Vásárhelyen, azt tanuljuk, hogy addig nem lehet nyugtunk, amíg a munkát el nem végeztük, a dolgunkat be nem fejeztük.
Ezt tanították szüleink, ezt tanulhattuk elődeinktől és városunk történetéből is.
Tisztelt Városi Tanács!
A mai nap lehetőséghez juttat bennünket és feladatot is szab számunkra: tegyük Marosvásárhelyt olyan várossá, amely méltó a múltjához, de megszolgálja a jövőjét.
Akkor leszünk sikeresek, ha változtatunk és együttműködünk.
Ha nem azt nézzük, hogy vezetőként mit nyerhetünk, hanem azt, hogy mit tehetünk a városért. Ha nem a rangunkra vagyunk büszkék, hanem a tetteinkre. Ha nem azt nézzük, ami elválaszt bennünket, hanem azt, ami összeköt: a város szeretete és a változás hite.
Ehhez mindenekelőtt nekünk magunknak is változnunk kell. Hogy máshogy politizáljunk, máshogy viszonyuljunk egymáshoz, mint eddig.
Lesznek vitáink, nem kétséges. De azt kérem, ne pártpolitikai vitákat folytassunk – ha érveket ütköztetünk, az a város érdekében történjen és ne azért, mert a személyes érdekünk vagy a pártközpont úgy kívánja.
Amikor letesszük a kabátot az előtérben, tegyük le vele a pártérdeket és a saját érdeket is. Ne csak azért legyen tiszta a kezünk, mert gyakran mossuk, hanem azért is, mert nem nyúlunk oda, ahova nem szabad.
Ebben sem lesz kivételezés, nem lesz kettős mérce, és nem lesz szemhunyás.
Itt van ez a csodálatos város, Marosvásárhely. Nem kell újat építeni, mert úgy szép, ahogy van. De új szemlélet kell ahhoz, hogy lezárjuk, amin változtatni akarunk.
És változtatni akkor tudunk, ha együttműködünk. Nem csak itt, a tanácsban.
Túl nagyok a problémák ahhoz, hogy az itt ülő kéttucat ember megbirkózzon velük.
Ehhez szükség van a marosvásárhelyiekre. Mindenkire. Akkor lehetünk sikeresek, ha felszabadítjuk a bennünk rejlő energiákat, tehetséget és vállalkozó szellemet.
Együtt fogunk működni a környező településekkel, a metropolisz övezet tagjaival és a megyei tanáccsal is. Csak velük közösen tudjuk csillapítani a közlekedés és a munkahelyteremtés égető gondjait.
És együtt kell működnünk a kormánnyal és az állami szervekkel. Ezen a téren is szakítunk azzal a gyakorlattal, amit elődeink folytattak. Ebben kérem képviselőink, szenátoraink segítségét is. Számítok rájuk.
Kedves Barátaim!
Többféle hagyománya van Marosvásárhelynek. Van hagyománya a harcnak és konfliktusnak. És van hagyománya az építkezésnek.
Volt, amikor az itt élő közösségek egymásnak feszültek, és volt, amikor közösen építkeztek.
Amikor a változásról beszélek, az építkezést értem ezalatt.
Azt nem ígérhetem Önöknek, hogy nem fogunk hibázni, azt sem, hogy nem fogunk érdekeket sérteni, netán vitatható döntéseket hozni.
Csak azt ígérhetem, hogy mindig őszinték leszünk. És lesz erőnk belátni és kijavítani, amikor hibázunk.
Ennek jegyében öt elvet tartok fontosnak, amelyhez a következő években foggal-körömmel ragaszkodni fogok.
1. Marosvásárhelyen nincsenek első- és másodrangú állampolgárok. A város mindenkié.
2. A városi tanácsnak nem üzleti vagy pártérdekeket, hanem az itt lakók érdekeit kell szolgálnia.
3. Hiszek a kulturális sokszínűségben, ezért őrizni fogom a hagyományokat, és ösztönözni Marosvásárhely kultúrateremtő szerepét.
4. A vásárhelyiek politikai részvétele nem merülhet ki abban, hogy megválasztják a képviselőiket. Minden jelentősebb döntés előtt ki kell kérni az érintettek véleményét.
5. Marosvásárhelynek nyitottan, átláthatóan és korrupciótól mentesen kell működnie, ahol minden közérdekű adat nyilvános, könnyen hozzáférhető.
Én ehhez tartom magam.
Dicső elődök állnak előttem, akik a város gyarapodását tartották szem előtt. Mindannyian hozzátettek a városhoz. Ezt az örökséget viszem tovább mától.
Eddigi utunk sem volt könnyű, mától még nehezebb lesz. Eddig csak egy eszmét, soha nem csüggedve azt a hitet kellett győzelemre vinni, hogy lehetséges a változás.
Mától ennél nagyobb a feladat. Egy várost kell győzelemre vinni. Azt a közösséget, amit úgy hívnak: Marosvásárhely.
Mert az itt élőké a város. Övék kell legyen a győzelem is.
Ehhez kérem a segítségetek, mindenki segítségét.
Hiszem, hogy meg tudjuk csinálni.
Hiszem, hogy meg fogjuk csinálni.
Közösen.
