Fotó: Miomir Jakovljevic / Anadolu / AFP
Telex
A Boszniai Szerb Köztársaság (RS, azaz Republika Srpska) január 9-i nemzeti napja alkalmából tartott Banja Luka-i ünnepségsorozat részeként Milorad Dodik, az entitás vezetője kitüntette Orbán Viktor magyar miniszterelnököt. Már a helyszín is szimbolikus volt, mert bár hivatalosan a Boszniai Szerb Köztársaságnak is Szarajevó a fővárosa, akárcsak az államszövetségnek, de a boszniai szerbek Banja Lukát tartják tényleges központjuknak. És szimbolikus az esemény napja is. Bosznia-Hercegovina március 1-jén ünnepli függetlenségét. Január 9. a boszniai szakadár szerb állam 1992-es kikiáltásának évfordulója.
A Balkan Insight cikke szerint Orbán Viktor személyesen ugyan nem vett részt az ünnepségen, de Dodik azt mondta az ünneplő tömegnek, hogy a magyar kormányfő elfogadta a kitüntetést. Sőt, később az is elterjedt, hogy februárban személyesen veszi majd át. Orbán Viktor és Milorad Dodik viszonyáról a Telex korábban nagyobb elemzést is közölt.
A hivatalosan betiltott, Bosznia-Hercegovina alkotmánybírósága által már két határozatban is elítélt ünnepnapra Banja Luka idén már 332 ezer eurót (130 millió forintot) költött. Tavaly kihozták 230 ezerből. A rendezvényen 3400-an vonultak fel, fegyveres rendőrök, háborús veteránok, sportklubok tagjai, repkedtek helikopterek, illetve idén először drónok is. Sőt,
még amerikai katonai gépek is felbukkantak az égen, bár azok éppen ellentétes céllal, ünneplés helyett figyelmeztető erődemonstráció gyanánt.
Mindenesetre az ünnepség végén jött a szokásos tűzijáték, amit a szerbiai és a boszniai szerbek összehangoltak, egy időben indítottak Banja Lukában és Belgrádban. A lelkes szerbiai támogatásra jellemző, hogy Belgrád legnagyobb fényfeliratán, ahol a karácsonyi vagy újévi állami jókívánságok jelennek meg, esetleg a hihetetlenül népszerű Novak Djoković teniszsikereiről olvasható tájékoztatás, január 9-én az RS születésnapját éltették.
A bejelentés, Orbán kitüntetése más balkáni országok sajtótermékeiben is megjelent hírként, sokszor azzal fűszerezve, hogy tavaly Vlagyimir Putyin orosz elnök kapta ugyanezt a kitüntetést. Ám Bosznia-Hercegovinában nem ez az epizód, hanem elsősorban maga az ünnep nagyon megosztó. Rendre felbőszíti a bosnyákokat és a horvátokat, akik úgy érzik, hogy a véres boszniai háború kirobbanása kötődik ehhez a naphoz. Az EU-t és az Egyesült Államokat pedig azért, mert a boszniai szerbek fittyet hánynak az alkotmánybírósági határozatokra, nem jogkövetők.
Január 9-e a szerb ortodox világban mára szinte szakrális ünneppé vált. Mivel a lakosság egyre inkább december 24–25-én karácsonyozik és január 1-jén köszönti az újévet, az egyházi ünnepeket az ortodox hagyomány szerint a julián naptár szerint kéthetes csúszással ünneplik a mi Gergely-naptárunkhoz képest. A szenteste így január 6-ára, a szilveszter pedig január 13-ára esik. Éppen ezek közé ékelődik be az a boszniai szerb ünnep, amely
1992. január 9-re emlékezik.
Jugoszlávia széthullása során, Szlovénia és Horvátország kiválása után már nyilvánvaló volt, hogy Bosznia-Hercegovina se maradhat sokáig az államszövetség része. A többségi bosnyákok a horvátok támogatásával 1991 decemberében kezdeményezték is, hogy az EU Horvátországgal és Szlovéniával közösen Bosznia-Hercegovina és Macedónia függetlenségét is ismerje el. A boszniai szerbek, akik inkább maradtak volna szövetségben Szerbiával, ezt megelőzendő 1992. január 9-én kikiáltották saját független államukat, a Boszniai Szerb Köztársaság elődjét, vagyis a Bosznia-Hercegovinai Szerb Népköztársaságot.
Számukra ez maradt a „függetlenség napja”, nem pedig a Bosznia-Hercegovinában így ünnepelt március 1-je, az 1992-es függetlenségi népszavazás évfordulója. A népszavazáson a jogosultak 63,7 százaléka 99,7 százalék arányban szavazott Bosznia-Hercegovina függetlenségére, mindössze 6037-en szavaztak ellene. Ami nem csoda, a boszniai szerb közösség bojkottálta a népszavazást, a helyi szerb hatóságok akadályozták is a szavazást.
A boszniai Alkotmánybíróság szerint január 9-e nem lehet ünnepnap, mert diszkriminatív. Legfeljebb a boszniai szerbeknek lehet ünnep, a bosnyákokban és a horvátokban inkább sebeket tép fel, mert ez vezetett a boszniai háború áprilisi kirobbanásához. A háború bő három évében Radovan Karadžić és Ratko Mladić szerb politikai és katonai vezetők irányításával a szerb fegyveresek népirtások sorát követték el. Mladićot és Karažićot bűneikért a nemzetközi bíróság életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélte, jelenleg is azt töltik.
Január 9-én éppen ezért most is volt emlékgyűlés Srebrenicában, egészen pontosan Srebrenica-Potočariban, ahol a szerbek által itt elkövetett népirtás emlékműve található. A most felvonuló asszonyok arról beszéltek, hogy
„január 9-e miatt nincsenek férjeink, apáink, gyermekeink”.
Legyünk egy pillanatra empatikusak a szerbekkel is. Ha az alkotmánybírósági logika helyes, a helyi szerbek a boszniai nemzeti ünnepen, a függetlenségi népszavazás március 1-ji évfordulóján érezhetik diszkriminálva magukat. Ők nem vettek részt a népszavazáson, és érvelhetnek azzal, hogy nem az ő döntésük, hanem az érdekeiket figyelembe nem vevő függetlenedés vezetett a háborúhoz.
Bosznia-Hercegovina vezetése, illetve a három államalkotó nemzet közül a bosnyák és a horvát mindenesetre egyenes összefüggést lát január 9., és a mintegy 200 ezer életet követelő, 2,6 millió embert menekülésre kényszerítő háború között. A szerbek viszont azt mondják, hogy létezésük alapját jelenti január 9-e, azt igenis meg fogják ünnepelni, és
a boszniai szerb nemzetgyűlés még törvényt is hozott, amely kimondta, hogy a boszniai alkotmánybíróság határozatai nem alkalmazhatók az RS-ben.
Csakhogy hiába vannak ilyen külön etnikai parlamentek az országban, Christian Schmidt ENSZ-főképviselőnek, a béke nemzetközi őrének a nemzeti parlamenti döntések felett vétójoga van, és ő meg is semmisítette a törvényt. Sőt egy olyan országos jogszabályt is elfogadtatott, amely szerint öt év börtönnel sújtható az, ha valaki nem fogadja el az alkotmánybírósági határozatokat. Az Egyesült Államok szarajevói nagykövetsége is beszállt, egyrészt közleményt adott ki, amelyben szerint a Boszniai Szerb Köztársaság napjának megünneplése „bűncselekménynek minősül”. Másrészt, és ez még sokkal ijesztőbb volt, a megemlékezés alatt az Egyesült Államok légiereje és a boszniai állami erők közös légi hadgyakorlatot tartottak. Az időzítés és maga az erődemonstráció aligha volt véletlen.
Dodik természetesen provokációnak is minősítette az amerikai hadgyakorlatot.
Ezúttal nem megyünk bele azokba a részletekbe, hogy miképpen is alakult az 1995-ös daytoni békeszerződés után ez a nagyon nehezen működtethető állam, de az biztos, hogy továbbra sincs megbékélés az etnikumok között, Milorad Dodik pedig rendszeresen borzolja is a kedélyeket. Szokott arról beszélni, hogy a szerbeknek senki nem parancsolhat. Arról is, hogy majd ha visszatér Donald Trump, akkor eléri a tényleges elszakadást. Vagy arról, hogy hamarosan Szerbiához kapcsolja az országrészét.
Milorad Dodik azt sem titkolja, hogy nem a bosnyákoknak, hanem a szerbeknek drukkol a nemzetközi focimeccseken. Pedig olyan is volt, hogy a nemzetek közti vetésforgóban hivatalosan ő volt Bosznia-Hercegovina első számú közös vezetője. Ebben az időszakban különösen pikáns volt, hogy egy politikus az általa vezetett ország szétesésének vagy éppenséggel a válogatottja ellen drukkolt.
Igen ám, de miközben Dodik ilyeneket mond, a nagy testvér, vagyis az Orbán Viktorral szintén nagyon jóban levő Aleksandar Vučić vezette Szerbia meghasonlott helyzetben van. Vučić most nem is volt ott az ünnepségen, mert bár a szerbiai szerbek nagyon támogatják a boszniai szerbeket, az RS függetlenedése, pláne egyesülése Szerbiával kellemetlen helyzetet teremtene. Az előbbi azért, mert tarthatatlanná válna, hogy Szerbia a mai napig nem ismeri el Koszovó függetlenségét, az utóbbi pedig akár még Koszovó és Albánia egyesülésére is precedenst teremtene.
Dodik logikája más, szerinte ha Koszovónak lehetett nemzetiségi alapon függetlenednie, akkor nekik miért nem? Miért ilyen szelektív a szerbek kárára a világ? De azért valójában nála sem egyértelmű, hogy támogatná-e a csatlakozást Szerbiához, ahol ő már nem lenne olyan fajsúlyos politikus, mint boszniai szerb kiskirályként. Sokszor az az érzésük az elemzőknek, hogy Dodik leginkább fenyegetőzni szeret, fenntartani azt a feszültséget, amiben a sajátjai őt támogatják. Aleksandar Vučić így kétkulacsos politikát és kommunikációt folytat, egymás mellett vannak az olyan üzenetek, hogy „a boszniai szerb testvéreinket nem hagyjuk megalázni”, illetve az, hogy „a daytoni békeszerződést betartjuk”.
A boszniai és a szerbiai szerbek között most más feszültségek is vannak. A szerbiai választások óta a belgrádi ellenzék csalást emlegetve tüntet. Az egyik vád, hogy boszniai szerbek tízezrei szavaztak illegálisan Aleksandar Vučićra. A közösségi oldalaikon mutatják be azokat a visszaéléseket, amikor valaki egy társasház emeletére volt bejelentve, de a címen csak egy földszintes ház található. Vagy éppen egy pici viskóba volt bejelentve több tucat boszniai származású szavazó. Egy ismert boszniai szerb politikus, a belügyminiszter is lebukott, mint szavazó, de azért ezek az ügyek még nem ingatták meg a boszniai szerbek melletti teljes, vagyis alapvetően azért konszenzusos elköteleződést:
A belgrádi mozikban eközben is hatalmas látogatottsággal megy a Republika Srpska: Borba za slobodu (Boszniai Szerb Köztársaság: Harc a szabadságért) című film.
A hamar kultikussá vált film a szabadkai születésű Borisz Malagurski szerb-kanadai filmrendező műve, akit a helyi sajtó „a szerb Michael Moore-nak” címkéz. A rendező amúgy évek óta a szerb etnikum ügyei mellett agitáló filmeket készít – Bosznia-Hercegovina mellett természetesen Koszovó is volt már témája. Legújabb munkájában a neves rendezőtárs, Emir Kusturica is megszólal, és a szerb mozik folyamatosan telt házzal játsszák. Közben ha nemzetközi filmfesztiválra is vinnék, mindig élénk nemzetközi tiltakozást vált ki.
De hogyan kerül bele a képbe Orbán Viktor és Magyarország? Akadnak hasonlóságok. Az Európai Unió és az Egyesült Államok elsősorban azt nem nézi jó szemmel, hogy a boszniai szerbek a szerintük rájuk kényszerített, mesterséges hazájukon belül külön utakon járnának, mondhatni destabilizálnának. Elnökük, Dodik elutasítja a nyugati orientációt, és nagyon oroszbarát politikát folytat. Orbán maga is rendszeresen tárgyal Putyin orosz elnökkel, és bírálja az Oroszországgal szembeni uniós szankciópolitikát. Bosznia ügyében pedig az uniós egységet megbontva kifejezetten szerbpárti külpolitikát folytat, a boszniai szerbeket még pénzeli is.
Erről a Telex korábban részletesen is írt, röviden legyen elég annyi, hogy 110 millió eurós (42 milliárd forintos) tízéves, nagyon kedvező hitellel és 35 millió eurós pénzügyi csomaggal is segítette már a magyar kormány az RS-t. Miért teszi mindezt ennyire egyoldalúan Orbán Viktor? Pontosan nem lehet tudni. Talán
- gesztus az oroszoknak, fricska az EU-nak;
- esetleg a balkáni EU-bővítés lelkes híveként Orbán Viktor olyan országokkal épít kapcsolatot, amelyek később az EU-ban a szövetségesei lehetnek;
- talán gazdasági terjeszkedés a célja.
Ha utóbbi, annak sok eredményét még nem látni.
Orbán és Dodik között akadnak még párhuzamok. Akár abban, ahogy mindkettőjük barátai és rokonai leuraltak egy sor belföldi gazdasági ágazatot. Erről a Dodik-ellenesek nagy reménysége, a fiatal, mindössze 30 éves Banja Luka-i polgármester, Draško Stanivuković is szokott szónokolni korrupcióellenes beszédeiben. De a BNN cikkében is olvasható, hogy Dodik fia (Igor), lánya (Gorica) és veje (Pavle Djorić) hányféle gyümölcstermesztő, élelmiszer-, illetve gyógyszerkereskedő, valamint médiacég kiterjedt hálózatának a tulajdonosai. Van menő éttermük, illetve sok ingatlanjuk is.
Mind Orbán, Mind Dodik előszeretettel fejleszti szülőfaluját. Felcsút és az annál nem sokkal nagyobb Laktaši is nagyon szépen gyarapodott. Dodik ebben azért annyiban szerényebb, hogy miközben a Felcsút ma már az első osztály élcsapata, az FK Laktaši most éppen csak másodosztályú.
Hasonló a retorikájuk is, mindketten gyakran beszélnek a haza ellenfeleiről, a külföldi megrendelők által mozgatott ellenzékről, újságírókról, civilekről.
A boszniai szerbek mindenesetre január 9-én ünnepeltek, a többi nemzet pedig nagyon nem volt boldog. Errefelé az egyik nép hőse a többi kegyetlen gyilkosa. Az országot nagyon jól ismerő forrásaink így arra figyelmeztetnek, hogy ha Orbán Viktor nagyon elköteleződik a boszniai szerbek irányába és barátkozik Dodikkal, az erős megütközést kelt. Ez már javarészt bekövetkezett, de ha Orbán Viktor valóban személyesen veszi át a kitüntetést, azzal azt kockáztatja, hogy Szarajevóban még szorosabbra záródnak az ajtók.
