Szabadnak és tisztességesnek tekinthetőek-e az április 12-i magyarországi parlamenti választások?

Romániában az országos és helyi, állami és magántulajdonú televízió- és rádiócsatornák egyaránt biztosítanak választási kampányidőt minden politikai párt számára. Sőt, az országos közszolgálati médiumok esetében ez nem pusztán gyakorlat, hanem kötelezettség: ezek a csatornák nemcsak kampányidőszakban, hanem a választások közötti időszakokban is rendszeresen teret adnak a pártok műsorainak.
Ezért is kelt bennem ismételten megütközést azt tapasztalnom, hogy Magyarországon sem a kampány idején, sem azon kívül az ellenzéki pártok nem jutnak hozzá a közmédiához.
Különösen botrányos a közszolgálatinak nevezett médiumok – a Kossuth Rádió és az MTV1 – gyakorlata. Ezeknek a csatornáknak a státusza hivatalosan „közszolgálati”, ám a kormányzó pártokon, a Fideszen és a KDNP-n kívül más politikai erők számára gyakorlatilag nem biztosítanak megszólalási lehetőséget.
Sőt, az MTV1 következetesen olyan szerkesztési stratégiát alkalmaz, amely az ellenzék tevékenységét kizárólag negatív színben tünteti fel. Mindezt többnyire közvetett beszámolókon keresztül teszi, miközben az ellenzéki vezetők – például Magyar Péter vagy Dobrev Klára – nem kapnak lehetőséget arra, hogy élő adásban közvetlenül szólaljanak meg.
Felmerül tehát a kérdés: miként nevezhetőek szabadnak és tisztességesnek azok a választások, amelyek során az ellenzéki pártok még a nemzeti rádió- és televíziócsatornákhoz sem férhetnek hozzá?
És az is kérdés, miként lehetséges, hogy az RMDSZ, illetve a romániai magyar újságíró-szervezetek mindeddig egyetlen tiltakozó nyilatkozatot sem tettek közzé, amely elítélné az ellenzék efféle teljes média-elszigetelését a magyarországi parlamenti választások során. Már csak azért is, mert több tízezer romániai magyar állampolgár fog szavazni az április 12-i választásokon, és számukra is alapvető lenne, hogy hozzáférjenek az ellenzéki pártok választási programjaihoz.
Ha mindez Romániában történne, meggyőződésem, hogy jogos felháborodás hullámát váltaná ki.

A szerző Facebook-bejegyzése 2026. március 23-án.

A szerkesztő megjegyzése

A román közszolgálati rádió vezetőtanácsának volt tagjaként tanúsíthatom, hogy a pártoknak (az Országos Audiovizuális Tanács által) szigorúan ellenőrzött módon – általában, de kampányidőszakban különösen – percre meghatározott műsoridőt rendkívül ritkán nem tartották tiszteletben a szerkesztők, és olyankor bizony büntetés mellett helyre kellett hozniuk az arányokat.
A Magyar Újságírók Romániai Egyesületének volt elnökeként, ahogy tevékenységemet és magamat ismerem, kapva kapnék Smaranda Enache kérdés formájában megfogalmazott felvetésén, és… szinte azt írtam, hogy megeresztenék egy tiltakozó kiállást, netán egyenesen petíciót az egykor ragyogó magyar sajtószabadság folytonos durva meggyalázása ellen… de tudom, hogy amilyen demokratikus állapotok a MÚRE-ban uralkodnak, az öntudatos, lelkiismetretes tagok leszavaznának.
Persze mostani „bátorságomat” – mondjuk/pláne a Facebookon, futtában megátkozva csekélységemet – sokan kétségbe vonhatnák. Válaszul hirtelen nem is jut eszembe más cáfolata szélkakaskodásomnak, mint az a tüntetés, amelyet harmadmagammal 2010-ben a bukaresti magyar nagykövetség elé szervezt(ett)em az Új Magyar Szó vezető publicistájaként (nem mellékesen alapító főszerkesztőjeként) a kriminális magyar médiatörvény ellen, nota bene: jelentős román értelmiségi és sajtószakszervezeti támogatással és részvétellel. Az egész világon tüntettek akkor a magyar sajtószabadság védelmében. Helyi visszhangja nem volt, úgy értve, hogy a közben lelkes és aktív Tőkés-pártivá (egyben RMDSZ-ellenessé) nemesedett nagykövet (volt baloldali újságíró, akinek Népszabadságban megjelent cikkeit kinevezéséig lelkesen adtam tovább az ÚMSZ olvasóinak) arra sem érdemesített, hogy meglebbentse a függönyt. Végül neki lett igaza: 2016. október 8-án a Népszabadságot kivégezték. Az volt a kezdete a féktelen terrornak a valaha világcsoda magyar sajtószabadság ellen.
De ha már visszakanyarodtunk a sajtószabadsághoz, egy haszna Erdélyben azért volt: józan észre, nemzeti egységre, olykor, mint idén is, hazafias szavazásra buzdító március 15-i beszédeikben az RMDSZ vezetői azóta is gondosan kerülik a ‘sajtószabadság’ szó kiejtését. A csatlós csatlósának maradék jóérzése…