VÉLEM ÉN

A megválasztott képviselők vegyék fel a mandátumot, és a pártfrakciók a közszolgálatokkal járó infrastruktúrát minden lehetséges formájában használják az ellenzék helyi szervezeteinek, médiájának, eszközeinek megerősítésére.

Még azt is megengedte magának, hogy nagyvonalú legyen, megengedő és megértő az ellenzékkel szemben. Arra biztatta ellenfeleit, hogy szedjék össze magukat, mert azt szeretné, ha igazi verseny alakulna ki a pártok között.

A migrációs referendum következménye a Népszabadság bezárása lett (egy hét sem telt el a két esemény között), úgyhogy most is elsősorban azok készüljenek, akik a (még) szabad médiában dolgoznak.

Fogadjuk el, hogy mi, választópolgárok mind kétkezűek vagyunk. Vegyesek vagyunk tehát, mégis furcsa, hogy a jobb és a bal kéz akkor sem találja egymást, amikor két kézzel kellene kapaszkodni a síkos valóságba.

Antall Jóska azonnal a második kötetet emelte ki, és a legutolsó fejezetet kereste, amely azzal foglalkozott: mit hoz a jövő? „A történelem nem több, és nem kell soha többnek lennie, mint a jövőt szolgáló számvetés”.

Florin Cîțu lemondása után, egy héten belül kongresszuson kívánják, a hírek szerint, pártelnöknek megválasztani Nicolae Ciucă miniszterelnököt, még akkor is, ha ez csak a jelenlegi pártalapszabályzattól való eltéréssel lehetséges.

Lenne persze irigykedés is. A Kányádi Sanyi már megint egy néprajzi múzeumot kapott, én meg csak egy adóhivatalt. Volna aki a cirkuszt megvetően visszautasítaná, hogy az nem méltó hozzá. A vágóhídtól pedig a szelídebb lelkűek beteget jelentenének.