VÉLEM ÉN

Biztosan másoknak is feltűnt, hogy Orbán a háború kezdete óta még nem ejtette ki Putyin nevét. Soros Györgyöt volt képe háborús uszítónak nevezni, de azt az embert, aki ezt a kegyetlen háborút kirobbantotta, nem nevezte meg.

Diplomáciánk vérig sértett mindenkit, akitől valós segítséget remélhettünk, a keleti nyitásból pedig keleti bukás lett. Az újkeleti barátoktól pedig semmi jóra nem számíthatunk, legfeljebb kőolajra és földgázra, amihez ukrán vér tapad.

A helyzet jobb megértéséhez egy gondolatkísérletet ajánlok Olvasóimnak. Közismert, hogy az első világháborút követően Románia eredetileg a határait egészen a Tisza vonaláig szerette volna kitolni, azaz az egész Tiszántúlt Debrecennel együtt Romániához csatolni.

... bár voltak nála jobb költők sokan, ő volt a legköltőbb költő mégis, a vers maga, ahogy pulzáló, mágikusan monoton sorokat ürített magából, Május Hercege a prágai karneválon, könnygáztól berekedt guru Chicagóban, és parkokban, pincékben, pódiumokon...

A miniszterelnöki szöveg könnyen dekódolható, nem kell vesződni vele, épp annyira félreérthetetlen, akár egy remek Kohn és Grün vicc, épp olyan egyértelmű, mint a híres szólásmondás: nincs nyugta, mint a bolygó zsidónak.

A jövőben a miniszterek és államtitkárok keresetét is a Orbán fogja meghatározni, szemben az eddigi eljárással. Korábban normatív módon szabályozták a fizetéseket. Most Orbán maga dönt mindenről. A határ, ha jól értem, a csillagos ég.

A letérdelést a futballpályákon nem az egykori gyarmattartók találták ki, hanem egy fekete amerikai futballista, tiltakozásul a faji megkülönböztetés és a rendőri brutalitás ellen, gesztusát pedig más sportolók és csapatok is átvették...

Történelmet ír az Európai Unió: Ukrajna tagjelöltsége kérdésében rendkívüli jelentőségű döntést hozott. Hogy milyen történelmet írunk épp, az viszont a jövő zenéje. Ebben a kérdésben ugyanis nem lehet egyszerre szépnek és okosnak is lenni.

Kár azt gondolni, hogy itt tömegeket lehet megmozgatni azzal, hogy megszűnt a jogállamiság, mint ahogy azzal is, hogy az egekbe csapott az állami korrupció. Az ellenzék, még a látszólagos összefogásban sem találta meg azt a tartalmat, amely...

Az elmúlt két évben éreztem magam a legjobban. Minden pillanata boldogság volt és öröm. Olyan emberekkel voltam körülvéve, olyan diáktársakkal, kollégákkal, oktatókkal, a szakmunkásképző munkatársaival, akiktől kizárólag támogatást, segítséget és kedvességet kaptam.