VÉLEM ÉN

Az orbáni unortodoxia dilemmája, hogy választást leginkább úgy nyerhet az ember, ha nem törődik az akadékoskodó értelmiséggel, viszont utána a válságkormányozáshoz nagyon is kellene a tudáselit támogatása. Kemény feladvány lesz.

Lehullott a lepel. Orbán hívei megértették az üzenetet: mindenki ellenség, mindenkivel le kell számolni, mindenkit el kell söpörni a közéletből, aki az ország múltjáról, jelenéről és jövőjéről merészel mást gondolni, mint a vezér és a népe.

Egyszer már elhagyatta a köztársaságot Magyarország neve mellől, de az államformát még nem változtatta meg. Itt az ideje, hogy az is megtörténjen; miért ne lehetne hazánk újra királyság. Ha már egyszer van királyunk, bár – egyelőre – korona nélkül. 

a miniszterelnök tévéről álmodott, de nem volt rá pénze. Állítólag az lett volna a megfejtés: „majd megveszi neki a Roszatom”. Az a buli akkor elmaradt, most viszont a Rheinmetall tényleg megvette neki – nem a tévét, hanem a fél magyar telekommunikációt.

Sosem fogjuk megtudni, hogyan sikerült áthoznia Európába több száz kolibrit és életben tartania őket; csak azt látjuk, hogy egyenként felröppennek előttünk e dongónyi csodák, mindenikük más-más színű, pávafarkot vagy menyasszonyi fátylat visel.

És Veronese Kánai menyegzője. Az utóbbi még a méreteinél fogva is. Nem is nyugodtam itthon, amíg meg nem találtam egy szakkönyvben az adatait. Tehát: 6 méter és 66 centi magas és 9 méter 90 centi széles. Fél arasz híján tíz méter.

Hogyan is volt azzal a kis második emeleti ablaksorral? Ki lehetett, aki egy szinte teljes éjszakán keresztül szemben állott velem, az őrhelytől mindössze húszlépésnyire, mozdulatlanul, mert érezte, hogy én is megláttam őt?

A kormányunk megmondóembere, B Zsolt publicista arról ír, hogy Ukrajnában létezik egy népszokás, amelynek szembetűnő jelensége, hogy a tolvajt egy fához kötözik, és nagyon megverik, barbárok, hát tényleg megérdemlik, amit kapnak.

Most azonban az odatartozás elvesztése reális lehetőséggé vált a túlhajtott hintapolitika miatt: a hinta túlságosan kilendült kelet felé, és nem biztos, hogy még mindig benne ülünk majd, amikor a fizikai törvényei szerint visszarendül.

Az emlékeim és a filmnegatívjaim közül – nem rég kezdtem rendezésükbe – sok képet idézhetnék itt. Fotóztam őt a Siratófalnál, és sok előadását is. Azonban ez a videó sokkal jobban megtestesíti az állapotot, amiben utolsó évtizedében élnie adatott – s amelynek megváltást hozott a távozás.