VÉLEM ÉN

Különösen fontos lenne az Európai Unión belüli szolidaritás. Olaszország és Szlovénia múlt héten megállapodást kötött arról: ha Ljubljana nem kap több gázt, Róma kisegíti. Mindez akkor, amikor itthon tilalmat rendeltek el az energiahordozók kivitelére...

Meg aztán pénzre amúgy sincs szükség, ha például csak a minap 30 milliárdot dobtak oda két kormányember alapítványának, vagy ha a honvédelmi miniszter méregdrága helikopteren ugrik le megnézni a huszárok lovait.

Ábrándozás az élet megrontója, nekünk meg enélkül is van elég bajunk. De éppen e bajok miatt sürgetem a Nemzeti Csúcs összehívását. Nem esne le a gyűrű a miniszterelnök ujjáról, mert az már csütörtökön leesett, nagy szerencsénkre.

Így is történt: a következő évben már 460 milliót fizettettek ki velünk az égiparádéért. Pontosabban a kivitelező cég 247 milliót kapott, de a közbeiktatott fideszes Happy End „valamiért” már 460 milliót számlázott érte a köznek.

Angela Merkel tíz éven át fittyet hányt az uniós alapszerződésre, a jogállami követelményekre, és finanszírozta ezt a fasiszta, náci hordát, amely kisajátította és lepusztította az országot. Orbán versenyt fut az idővel, de nem nyerhet.

A zöld vécébódé azért volt olyan nagy hatással Lapidékra, mert annak köszönhette Tomi a megmenekülését: ide rántotta be az édesanyja a Duna felé tartó halálmenetből, amikor egy szovjet felderítőgép megzavarta a nyilasok által kísért menetet.

Esélytelenek vagyunk nélkülük, ráadásul, ha valami csoda folytán mégis történne valami, még aznap este ránk fogja gyújtani a csőcselék (bocsánat a kifejezésért, de hát az, egyelőre) a fél országot. És máris jön vissza OV, vagy valamilyen reinkarnációja...

Most jelentették be, hogy a EU-pénz mekapásának érdekében megígérték az uniónak, hogy nem fogadnak el törvényt gyorsan és előzetes társadalmi konzultáció nélkül. Erre ma beterjesztették, holnap elfogadják az új Kata-törvényt.

Kötődöm tájakhoz, itt élő emberekhez, itt vannak a gyökereim, ne tessék őket savval öntözni, mert az nem segít. Nem segít a károgás, és meggyőződésem, hogy a felülről érkező csapásoknál még veszélyesebb a belső rothasztás.

Végigjárta a vagont, és összeszedte az asztalon felejtett újságokat. Jók lesznek még valamire. Visszafelé jövet talán olvasgatta őket, esetleg otthon fával tüzel, és kellenek a gyújtóshoz. Ennyit a megszorítás atyjáról...