VÉLEM ÉN

Néhány kulturális és kisebbségi műsoron kívül másfél évtizede nem gyárt(at)ott semmit az MTVA, ami pótolhatatlan lenne, de ezért fölösleges ennyi naplopót etetni – az úgynevezett hírműsorokról meg ne is beszéljünk. Van rá megoldás...

Még a lengyelekkel is nagyobb az áruforgalmunk, mint az oroszokkal, az EU-s országok összesített export-import adataihoz képest pedig a ruszkikkal való gazdasági kapcsolataink a kanyarban sincsenek számunkra. És ez nem a szankciók miatt van...

"Pánikra semmi ok. Feltűnt a politikai küzdőtéren egy eddig ismeretlen, új ellenfél, aki összegyűjtötte azon ellenzéki szavazókat, akiknek régóta elegük volt Gyurcsányékból, a momentumos ostobákból, a nem létező Párbeszédből meg a hangoskodó Tordaikból..."

A DK magatartása világosan rámutat arra a fájdalomra is, amit az ellenzék leváltása mellett a korábbi véleményvezérek eljelentéktelenedése okozott: csökkenő súlyukat hangerővel, szitokkal, szenvedéllyel, katatón vádaskodással próbálják pótolni.

Magyar Péter kiugrott klántagként kiteregette a nyilvánosságnak a NER-maffia belső működését, a NER most azzal revolverezi Magyart, hogy anno, fideszes ifjútörökként miket írogatott alá felsőbb parancsra. Nem kérdéses az ilyen purgálás jótékony hatása...

De ha tetszett, ha jó volt, ha meg akarom mutatni, hogy tetszett – és miért ne akarnám, elvégre imádom a színházat és a színészeket –, akkor felállok, és tapsolok, vagy tapsolok, és felállok. Nem a sorrend számít, hanem az ostoba gátlások levetkőzése.

Két formai okból sem lehet komolyan venni. Először is, az elnöknek nincs joga a párt központi, döntéshozó fóruma által szentesített kormánykoalíciót hirtelen felindulásból, jóváhagyás nélkül felbontani. Másodszor, a párt miniszterei nem kívánnak lemondani...

Látjátok, feleim: most elmesélem nektek itt, hogyan szabadítottuk ki az Ébredő szabadságot, a Harckészséget, az Áldozatkészséget és a Haldokló harcost; bár nem a régi helyükre tértek vissza, de köztéren állnak ők, és kihúzta ki magát.

A tárgyaláson meg nyilván azt mondják majd, hogy parancsra tettem, hát édes istenem. Tévedni, félreérteni dolgokat, rosszul értelmezni velejárója az újságírói munkának is. Tudatosan hazudni – ráadásul egy diktatúra langymeleg érdekében, aljasság.

Ajánlanám helyettük a nagy szervező Alexander Bachot, a közéletet erélyesen megtisztító, idős korára magyaros mentét öltő Haynaut, illetve a méltatlanul mellőzött vértanúkat, Lamberget és Latourt, de mindenekelőtt a jó Pató Pált...