VÉLEM ÉN

Igyekezni már csak az elején kell: később megtudják az emberről, hogy mi a hobbija, s már hozzák is házhoz. Mint a minap is az én íróbarátom, aki a Le Monde-ból vágott ki egy elmegyötrő feladványt, mondván, hogy ezzel elbajmolódhatom egy darabig.

Hogy pajzán legyek: kedden este Hillaryval feküdtem, és Donalddal ébredtem. Az ismert erdélyi drámaíró viszont a világ egyik híres expresszionista festményét, a norvég Edvard Munch amerikai változatra átírt Sikolyát posztolta ki közösségi oldalára.

Kényszerűségből épülget ugyan egy, a magyar autonómián kívüli magyar intézményrendszer, ám – ahogyan Tompa Gábor fogalmazott a napokban megjelent interjúban – a pénzosztás is politikai fegyver, s hozzátenném, hogy az egyik leghatékonyabb.

Éppen ezért értelmetlen a hazai gyakorlatban csak névleg egykulcsos adózás mellett érvelni, miközben ezt az Unióban Románián kívül csak Magyarország, Észtország és Bulgária alkalmazza, kizárólag azért, mert ez a liberálisok fétise.

Elhisszük, hogy a Fideszben minden szavazást be kell mutatni a másiknak, elhisszük, hogy kézben tartják az ügyészséget, és voltaképpen minden rosszat együtt feltételezünk a Fideszről. És mégis: marad minden a régiben, legfeljebb Simonka megy...

Új dinamikája van a háborúnak, amióta az ukrán erők betörtek a kurszki régióba. Az amerikai támogatások és a mozgósítás hosszas késedelme után már vertnek látott ukrán hadsereg az elmúlt hetekben bizonyságát adta: képes sikeres manőverező műveletre.

Így lett vége a Lázár nevű ambiciózus projektnek, amely eredendően Orbán helyét célozta. A pusztaottlakai, amúgy büntetőeljárás alá vont Simonka György is csak martaléknak tekinti, akinek a "gaztetteiről” könyvet akar írni. Másnak már nincsenek vele tervei.

Értem én, hogy ki van adva a börtönbüntetéssel is fenyegetett, az Európai Parlamentből kiesett politikusra a kilövési engedély. Könnyű préda. De nincs már semmilyen morális fék a hatalompárti sajtóban, holdudvarban? Nekik mindent szabad?

Ugyanezek a zsenik, akik az utóbbi x év szinte összes külpolitikai folyamatát alaposan benézték, most jó ideje az oroszok győzelmére játszanak. Amiben az a szép, hogy ha az oroszok győznek, akkor is szívunk, ha pedig veszítenek, immáron akkor is.

Külföldi példák mutatják, hogy az ilyen megélhetési keresztények nagyon is vissza tudnak evickélni a lebukás után a hívek kegyébe és tovább folytathatják a pénzkaszálást. A keresztényfundamentalizmus ugyanis eleve egy undorító, primitív hazudozás.