VÉLEM ÉN

A régi ereklyék vizsgálata, tudományos elemzése rendszerint elrontja az áhítat tanszereit. Mintha egy iskola szertárából kidobnák a körzőt, mert az nem a Püthagoraszé volt, és értéktelennek nyilvánítanák a kitömött majmot...

Hát ezért szerepelnek a költők saját rovásukra a tankönyvekben. Megjárta itt mindenki: Vörösmarty A szegény asszony könyvével és a Petikével, de még Ady is, mert írt szegény olyat, ami még a tankönyvszerkesztőnek is tetszett.

A szankciós döntéseket az Európai Tanács hozta a megkövetelt egyhangú határozatokkal. Az az Európai Tanács, amelynek Ön is tagja, tehát a most Ön által elhibázottnak tartott döntésekkel Ön is egyetértett, mivel enélkül azok meg sem születhettek volna.

„Miről beszélsz, Balázs? Az Integritás Hatóság tudtommal az ÁSZ-elnök meg a Novák Kata dolga. A parlament előtt van a Nemzeti Sportinfrastruktúra Ügynökség ügye, több tucat focistadiont fognak fenntartani, nem megyünk haza, amíg nem találjuk meg a vezetőjét."

Eszembe jut, hogy talán már soha nem lesz béke a földön. Mert az oroszok nem akarnak hazamenni, közben sokan – magyarok és románok és más nációk emberei – nekik, a betolakodóknak drukkolnak.

A nemzetpolitikai kabinetvezető a buta politikusok közé tartozik, mert képzettársításra sarkalló hasonlat helyett nevesített. Arra a kis időre, amíg a felháborodás mégis arra kényszeríti a pártját, hogy kizárja a soraiból, nem érdemes megjegyezni a nevét.

Koncentráljunk a mondanivalóra: Oroszország a pozitív szereplő, Ukrajna önként mondott le függetlenségéről, a „nyugati vezérkar” még az atomháborúról sem riad vissza, sőt kihívóan ragaszkodik hozzá…

Bárcsak szeretett hazánk működne (fele)annyira mint a németeké. Az ilyen kisebbrendűségi komplexusról és kezelésre szoruló frusztrációról árulkodó állítások nem Németországnak fájnak, hanem ránk hoznak szégyent és nekünk ártanak igazából.

David Pressman a napokban fogadta az Országos Bírói Tanács (OBT) két tagját. A propagandasajtóban ebből az lett, hogy a nagykövet „berendelt” magához két bírót, ami „durva beavatkozást” jelent a magyar igazságszolgáltatásba.

Sztálinnak hízelgett, hogy a könyörtelen reformerhez mérik, és éppen a jó nevű gróf. Így a terror legsötétebb éveiben, amíg másokat a gulágra száműztek vagy agyonlőttek, Alekszej Tolsztoj (1883–1945) kivételezett volt a Szovjetunióban...