VÉLEM ÉN

Lennon sem ért el semmit a békekampányával – azon kívül, hogy milliók röhögtek rajta, meg a feleségén, amint a békeharc jegyében hevernek egy ágyban. Hittek benne, hogy ez célravezető lesz. Nem lett az, de a hitük ettől még nem rendült meg.

Mi lehet demagógabb, mint az egyre rettenetesebb status quo elfogadásának rezignált indokai? Tehát: nem, nem kell elfogadnunk. Nem, nem kell belenyugodnunk. Nem a között kell választanunk, hogy börtönőrök legyünk-e, vagy rabok. Nem kell részt venni.

A cikk előzménye, hogy az 1939-es, második zsidótörvény kiszorította a gazdasági életből a vállalkozók egy részét. Akik keresztény ismerős, barát nevére íratták a javaikat, hogy mentesüljenek a jogszabály hatálya alól. Sokuk nem kapta vissza a vagyonát.

Persze lehet, hogy tényleg csak a nemzeti büszkeség munkált bennük. Mindenáron meg akarták őrizni dicső dobogós helyünket részint a korrupcióban, részint egy szomorúbb versenyben, amelyben az Unió második legszegényebb országa lettünk.

Mire nem képes a mi csodaszarvasunk!? Nyújtott mellső lábakkal szökken felfelé – ahogy amúgy visszaérkeznie kellene. Csak nehogy térdre bukjon vagy seggre essen, ha végül egyszer mégis talajt fog valahol.

A patinás újság az ellen formált tehát véleményt, amit a benne közölt hirdetés sugallt. Vajon kinek hisznek az olvasók? A jegyzetíróknak, akik szerint orosz repülőgépek és drónok bombázzák Ukrajnát? Vagy a kormányzati hirdetésnek, amely szerint Brüsszel ...

A szavazók megtudhatták tőle, hogy szívesebben lenne vérfarkas, mint vámpír, és azt is, hogy felesleges a klímaváltozás elleni harcra költeni, mert a jó amerikai levegő úgyis átáramlik Kínába, a rossz kínai levegő pedig cserébe átáramlik Amerikába.

És végül Kaptajn Zacharias Alleweld. Láttam a mellszobrát, színes, mint a panoptikumok figurái, és a fején ott van, becsületszavamra mondom, hogy ott van a valódi horgolt sapka, valódi horgolt bojttal. Úgy nézett rám derűsen a századokból...

Már azt viszolyogtatónak látták, hogy a szarvas szőrszálait tűzcsóvákat idéző lemezek alkotják, és ezek úgy hatnak, mintha egy súlyos bőrbetegségtől szenvedő állat ágaskodását kéne néznünk. „Mint a gímszarvas, kit seggbe lőtt az ármány.”

A magyar kormánynak szüksége volt rá, hogy a híveinek elmondhassa: hazahozta Brüsszelből, ami nekünk jár (pár milliárd euró híján, de kicsire nem adunk); megkapta. Ki jár rosszul végül: mindenki, akit valóban zavar a lopás, a hazudozás, a korrupció.