VÉLEM ÉN

Németh Szilárd nem a politikával, hanem annak egy mocskos, vállalhatatlan változatával keverte a futballt. Nem kötelező szeretni a franciákat, de aki azért fordul ellenük, mert a csapatukban sok a színes bőrű játékos, az biztosan nem keresztény és nem európai.

Egy napig Románia volt a téma az EU-ban. Történelmi esély kínálkozik most arra, hogy az ország döntéshozói és véleményformálói legalábbis tompítsák a Romániával szembeni kultúrrasszizmust, előítéletes magatartást.

Ugyan Brüsszel valamelyest mérsékelte az eredeti súlyos forrásmegvonásra vonatkozó javaslatát, a 6,3 milliárd eurós befagyasztás mértékét jelzi, hogy ez a 2014-2020 közötti támogatásoknak (az önrészt nem számoljuk bele) durván a negyede.

Alighanem az erkölcsrendészet vasárnap bejelentett felszámolása is kevés lett volna a forradalmivá dagadó tiltakozás megállítására, de azzal, hogy ez is csak csalinak bizonyult, a rezsim végképp aláírta saját halálos ítéletét.

Figyeljünk a nehezen értelmezhető jogi szöveg utolsó, egyértelmű kijelentésére, arra, hogy a közlésnek nem volt célja a hit központi elemének karikírozása. Másként: a Népszava karikatúrája nem sértett senkit. Ez áll a szövegben.

A történelem meglehetősen összetett, kisebb és nagyobb cselekedetek hordalékából áll össze, a forradalmároknak is voltak hétköznapjaik, és a hétköznapi embereknek is voltak forradalmi tetteik. Emlékezni tehát sokféleképpen lehet...

Elsősorban sok honfitársamhoz hasonlóan ezután nem fogok osztrák kézben levő benzinkutaknál tankolni. Bosszút állok a romániai osztrák bankokon is: Raiffeisen, BCR – egy fityinget sem látnak tőlem, beérem azzal, hogy az OTP rabol ki.

Az EP eddig példamutatóan kezelte a botrányt, nem csak gyorsan és keményen lépett fel a korrupt képviselőkkel szemben, hanem átfogó vizsgálatot is indított és leállított minden olyan programot, ami Katar érdekei szerint alakult volna.

De miért érdeke Ausztriának, hogy például a nyugatra irányuló ukrajnai áruszállítmányok napokat vesztegeljenek a román–magyar határon? A válasz: ez nem Ausztriának érdeke, ez Oroszországnak érdeke!

A jövő elkezdődött – így szólt 2002-ben a Fidesz talán legsikerültebb választási szlogenje, aztán persze jól belebuktak. Most is új jövő kezdődik, de nagy kérdés, hogy ki fog ebbe belebukni. Nagy? Varga? Orbán? Az ország? Félek, hogy az utóbbi.