Jó reggelt, Új Hét!

Mi a szösz is ez az Új Hét? Honlap? Portál? Emlékinstalláció egy ötven éve kitalált és megcsinált jelentős közszolgálati fórumnak és műhelynek, az abba belecsöppent maroknyi csapatnak, esetleg egy elsinkófált évforduló nem hivatalos ünneplése, vagy ennél sokkal több – előzmény nélküli élménykísérlet? Aradi József írása

Mit ér a sajtó, ha magyar?

A Hét három fontos és máig ható újítást jelentett az összmagyar sajtóban. Az első, hogy valóban országos romániai magyar hetilap volt, nemcsak Erdélyre, hanem az egész magyar világra való kitekintés igényével. Sőt, merészen, igényt jelentett be arra, hogy a romániai magyar értelmiség, újságíró gárda képes és hajlandó egy a világ problémáit, jelentős kérdéseit megfogalmazni, vagyis nemcsak magyar ügyekkel foglalkozni. Lengyel László írása

1956 – a magunk fölötti pillanat

Bevallom, olykor haragszom ötvenhatra. Azt kérdezem magamtól, hogy ugyan mi értelme volt, ha az utóbbi harminc évben inkább és egyre inkább azt láttam, hogy a diktatúrával akkor van baj, ha idegenektől származik. Ilyenkor feltétlenül rámutatnak valamire-valakikre, akik a rossz rendszert ránk erőszakolták, és Németország, a Szovjetunió, „a zsidók” be is töltik a gonosz szerepét. Ha egy magyar vezető hadonászik autoriter gesztusokkal, az viszont nem baj. Demény Péter írása

Tibi, gyere, marhuljunk még egy kicsit

De a származásunk, a zsidóságod alig került szóba. Mondtam egyszer neked, hogy örökletesen krónikus filoszemita vagyok, erre megjegyezted, hogy az édesanyád magyar, örmény beütésekkel (vagy fordítva). Ez stimmel, mondtam, nekem is az édesanyám magyar, örmény beütésekkel. Tudtam, tudtuk, hogy édesapád, a kedves, kiváló humorú Kuli bácsi, akit mindnyájan szerettünk, Kolozsvár ismert bohém figurája (civilben úszóedzője) volt. Ágoston Hugó írása

Ijedelmek és hiedelmek

Ennek az írásnak az apropója lehetett volna akár a koronavírus-világjárvány is, bár akkor abból kellett volna kiindulni, nem a New York-i ikertornyok leomlásából.

Propagandista a vádlottak padján

„Egy ilyen helyzetben vajon hol ér véget a Vezér felelőssége, és vajon hol kezdődik a propagandistáé? Miféle felelősségek háríthatók rá arra a mikrofonállványra, amely büszke meggyőződésből tartja a mikrofont a Vezér szája elé?” Nehéz kérdések ezek – írja N. Kósa Judit a Népszava véleményrovatában, abból az alkalomból, hogy október elseje a nürnbergi per lezárásának évfordulója.

Az elveszett eszmeiség nyomában

Az értelmiség kritikai szerepe – annak elfogadottsága – végzetesen lecsökkent az RMDSZ-ben. Az „építő kritika” a lojális értelmiségiek számára sem megengedett.